Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-38
A Nemzetgyűlés S8. ülése 1920. műsorát kötelezően meghatározta, a színházakhoz és mulatókhoz azok kötelékébe nem tartozó egyéneket utalva, kötelezte a tulajdonosokat ezeknek a társulat tagjaiként való alkalmaztatására, a szocializáló szinházak és mulatók bevételeiből és az ügyosztály pénztárába befolyt egyéb jövedelmekből utalványozásokat foganatositott, végül pedig úgynevezett »kollektiv« színtársulatot szervezett és ennek ugyanazon jövedelmekből való fentaitására közreműködött. A törvényszék ezért dr. Reinitz Béla vádlottat a Btk. 375. §-ában felhívott 374. §-a alapján 10 hónapi fogházra mint főbüntetésre, továbbá a 377, §. alapjáji 5 évi hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre itéii. A szabadságvesztés-büntetésből a vádlott előzetes letartóztatásával a Btk. 94. §-a alapján négy hónapot kitöltöttnek nyilvánít. Indokolás : Dr. Reinitz Béla vádlott az 1918. év november havának végén került az akkori vallás- és közoktatásügyi ministeriumba, mikor Lovászy Márton akkori minister (Mozgás.) őt a zenei ügyek ministeri biztosává nevezte ki, A tanácskormány uralma idején továbbra is a most már »népbiztosság«-nak nevezett ministerium kötelékében maradt. A proletárdiktatúra kitörését követő napon, 1919. évi március hó 22-én a budapesti magánszínházak és egyéb mulatóhelyek tulajdonosait, illetve igazgatóit az esti órákban beidézték a közoktatásügyi népbiztosság épületébe. Itt este 9 órakor dr. Kunfi Zsigmond népbiztos várakozó helyiségében gyűltek össze a beidézettek, akik között megjelent ott dr. Kunfi Zsigmond népbiztos s az ő belső vezérkarának és pedig helyettesének, dr. Lukács Györgynek, Gábor Andornak, dr. Bánóczi Lászlónak, Balázs Bélának, Kassák Lajosnak kíséretében „és ott az egybegyűltek előtt kihirdette, hogy a színházakat és mulatóhelyeket a »tanácskormány« köztulajdonba vette, azok vezetését a »szocializált szinházak és mulatók biztossága« veszi át, miért is az egybegyűlteket az ezen bizottság utasításainak átvétele céljából Gönczy államtitkár szobájában való azonnali megjelenésre utasította. Az egybegyűlt tulajdonosok és igazgatók azonnal megjelentek a megjelölt helyiségben, ahol tanácskozásszerü értekezlet keretében, melyet dr. Lukács György népbiztoshelyettes vezetett, dr. Reinitz Béla vádlott egy műsortervezetet közölt az előadható színdarabokról és egyben előadta a műsor összeállítására vonatkozó kívánságokat és terveket. Mikor a magánszínházak tulajdonosai, illetve igazgatói a népbiztosság épültében megidéztetésük folytán összegyűltek, ugyanabban az időben a magánszínházak és mulatók helyiségeiben vörösőrök kíséretében népbiztosi megbízottak jelentek meg, akik a pénztárak pénzállományát és a nevezett műintézetek felszereléseit és összes ingóit lefoglalták. Az ezen pénzállomány és raktárállomány feévi április hó 29-én, csütörtöhön. 383 letti rendelkezési jog ettől kezdve a »szocializált szinházak és mulatók biztosságát« illette meg. Ezek felett tehát ottani vezetővé történt kinevezésétől fogva elsősorban dr. Reinitz Béla vádlott rendelkezett. Rendelkezése alá jutott azután a szinházak és mulatók további jövedelme, melyeket a kiadott utasításoknak megfelelően a színházak és mulatók bizonyos időközökben, többnyire hetenkint voltak kötelesek beszállittatni. Dr. Reinitz Béla vádlott gondoskodásának legfőbb tárgya a szinházak és mulatók műsorának megváltoztatása volt, még pedig akként, hogy az akkori »tanácskormány« elveinek és céljainak meg nem felelő hazafias, nemzeti és valláserkölcsi tárgyú vagy célzatú színműveket a műsorokról letiltotta s ezek helyett a kommunizmus elveivel megegyező vagy azokkal vonatkozásba hozható színdarabokat tüzetett ki a műsorokra. Megállapítja a törvényszék, hogy vádlott a rablás tetteseivel, dr. Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztossal és annak társaival a rablásból származó előnynek a proletárdiktatúra céljaira való biztosítása végett közreműködött. A büntetés kiszabásánál a törvényszék, amíg egyrészről enyhítő körülményként mérlegelte vádlottnak eddig büntetlen előéletét, úgyszintén ténybeli beismerését, másrészről súlyosítónak vette cselekményének folytatólagosságát, hogy azt a proletárdiktatúra egész tartama alatt, tehát négy hónapot meghaladó időn át folytatta, továbbá, hogy sok sértettet károsított meg, hogy működésével nagy vagyoni károk okozásához járult hozzá, amelyek megtérítésére még csak kilátás sincs, hogy működésével a proletárdiktatúra hazafiatlan, nemzetietlen, vallás- és erkölcsellenes céljait szolgálta és azáltal az államot és társadalmat fentartó nemzeti közerkölcsnek, a művészi szabadság elnyomásával a magyar kultúrának jelentékeny sérelmet okozott.« T. Nemzetgyűlés ! Ez a Reinitz Béla volt tehát az, aki az u. n. proletárdiktatúra alatt a színházakat köztulajdonba vette s aki körülbelül 15 milliót elpazarolt. A Vígszínházát 200.000 K-val károsította meg, a Király-szinházat pedig az elmaradt haszon utján, ö volt, aki Kun-Kohn Bélánét, mint napidíjast, titkárának szerződtette. Ez a Reinitz Béla volt az, aki haza- és nemzetárulását tetézte azzal, hogy a Szózatot a Nemzeti Színházban meggyalázta. (Nagy zaj.) Meggyalázta olymódon, hogy ráparancsolt a Nemzeti Színházra, hogy Mikes Lajos »Nem lesz bankett« című darabját adják elő és ennek a darabnak harmadik felvonásában, egy szerelmi jelenetben a Szózatot a legaljasabb módon figurázzák ki. Annak ellenére, hogy a Nemzeti Színház igazgatója és rendezője figyelmeztette Reinitzot, hogy a darab a »Hazádnak rendületlenül«-t szégyenletesen állítja be, Reinitz mégis, sőt annál inkább ragaszkodott a szindarab előadásához. (Nagy zaj.) Pekár Gyula : Gazember ! Avarffy Elek : Amint méltóztattak hallani, Reinitz Bélát a büntetőtörvényszék jogerősen 10
