Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-38

A Nemzetgyűlés 38. ülése 1920. é' Herrmann Miksa: T. Nemzetgyűlés! Inter­pellációmat a külügyminister úrhoz vagyok bátor intézni olyan erőszakosságok dolgában, amelyeket az utóbbi időben megszállott területen, Pozsonyban követtek el békés magyar polgárokkal, egyetemi tanárokkal szemben. (Halljuk ! Halljuk, !) Az eset sürgősségét természetesen és sajnálattal nem abban látom, hogy ilyen üldözések vannak, hanem abban, hogy olyan helyről kaptam információimat, amely tökéletesen megbízható és amelynek szavahihető­ségéért teljes kezességet vállalok. Az eset ér­demes a felemlitésre, különösen, ha a fülünkben csengenek még azok a szavak, amelyekkel a minis­ter elnök ur az előbbi interpellációra felelt. Mielőtt rátérnék a száraz tényállás ismerteté­sére, méltóztassanak megengedni, hogy egy pár ecset vonással megfessem azokat az állapotokat, amelyek informátorom szerint Pozsonyban ural­kodnak. Röviden kifejezve a dolog ugy áll, hogy ott a vörös internacionálé és a cseh sovinizmus ölelkeznek, tehát két olyan irány, amit mi dia­metrálisan ellentétesnek tartunk ; és ez a két irány rögtön megtalálja egymást, mihelyt a ma­gyarság üldözéséről és meggyotörtetéséről van szó, különösen azzal a céllal, hogy a munkásságot is ellenünk uszítsák. Azt hallottam a pozsonyi mun­kásságról, hogy német ugyan, és meglehetősen antiszemita is, ami két ok a sovinizmusnak és az internacionálénak arra nézve, hogy minél jobban elidegenítse őket tőlünk. A methodus, amit követtek, sajnos, nálunk is nagyon ismert. Először is megengedték Kunfinak, Göndör Ferencnek és hasonló uraknak, hogy sza­badon járjanak-keljenek ugyanakkor, amikor a tisztességes magyar emberek számára statáriu­mot hirdettek. Hónapokig készíthették elő a ta­lajt és természetesen az uszításnak minden jól­ismert eszközével éltek. Az eredmény az volt, hogy a kommunizmus előjelei kezdtek ott mutat­kozni és mutatkoztak elsősorban a jólismert lakás­rekvirálásokban, amiket a legnagyobb szekatú­rákkal kötöttek össze. Ezt azután kiterjesztették arra is, hogy öreg táborszernagyokat, öreg generálisokat kiutasítsa­nak azért, hogy a villákra jól ismert recept szerint rátehessék a kezüket. Amikor pedig ezzel a la­kásrekvirálással már kiüldözték a lakosság tekin­télyes részét, következtek az erősebb eszközök és amint hallottam, 22-én nagygyűlést tartottak, ame­lyen az internaeionálét éltették, szóval, a jól ismert dolgokat csinálták, még pedig mindig — és ez a nevezetes — a cseh sovinizmus legfelsőbb veze­tése alatt. Sajnálattal kell konstatálni, hogy a zsi­dóság megint igen nagy részében erős támogatá­sára volt ennek az irányzatnak, (Mozgás.) mutat­koznak ennek jelei, de megjelentek az árdrágitók is és a Carlton, Savoy-szállodák, az előkelőbb szál­lodák természetesen zsúfolva vannak főleg Galí­ciából származó lánckereskedőkkel és árdrágítók­kal. Azt hiszem, hogy ez az ut, ha nem tudják megállítani ők maguk, oda fog vezetni, ahova ná­lunk is elvezetett, elsősorban minden szabad vé­vi április hó 29-én, csütörtökön. 381 leménynyilvánitásnak elnyomására. Ennek jelei már megvannak. Ugy tudom, hogy Lodgeman ismert osztrák politikus, keresztény-szocialista. a magyar-német, illetve magyar-osztrák blokk megteremtésének egyik fáradozó munkása Po­zsonyba ment és ott olyan értelemben beszélt, amely a cseheknek valószínűleg nem nagyon tet­szett. Erre a régi recept szerint a legdurvább erő­szakkal megakadályozták a beszédben. Es csinál­ják mindazokat az erőszakosságokat, amelyeket mi túlostúl ismerünk. Mi, akiknek folyton azt vetik a szemünkre oda­künn, hogy itt a fehér terror dühöng, mi látjuk, hogy a mi fehér terrorunk hogy fest. Mikor először beléptem ide a Nemzetgyűlésbe, akkor egy meg­bízással jöttem a munkás választóim részéről, akik felkértek arra, hogy a kommunisták közül azon internáltakat, akik valami főbenjáró bűnöket nem követtek el s akikért a nemzetiesen gondolkozó munkások ennek következtében bizonyos garan­ciát vállalnak, a lehetőség szerint szabadítsam ki. Én elmentem az akkori belügyminister úrhoz és az eredmény egy rövid felülvizsgálás után az volt, hogy Malasics — tehát az egyik vezetőember, — azután négy mérnök s nem tudom, talán 12 mun­kás szabadon lett bocsátva, ugyanakkor, amikor már a fehér terrorról beszéltek széltében. S én pél­dátlannak tartom azt a türelmet, melyet a minis­terelnök ur azzal a két úgynevezett olasz képvi­selő úrral szemben tanúsított. (Igaz ! Ugy van !) En azt hiszem, hogy nincs ország, amelyben ilyen türelemmel engedték volna őket hatósági felügye­let alatt kémkedni és agitálni, ugyanakkor azonban odakünn tele vannak mindig a lapok az itt dü­höngő fehér terorról. (Zaj.) Már most, amikor méltóztatnak látni az Inter­nacionálé előkészítését Pozsonyban, akkor a másik oldalon a legnagyobb mértékben megvannak a soviniszták szekatúrái. Ezek a szekatúrák nagy és kis dolgokban egyaránt elviselhetetlenek. Az utazást megnehezítik mindenféle vexációval, ki­utasítanak boldog és boldogtalant s tudjuk, hogy milyen tömegben jönnek vissza a tisztviselők, pos­tások, vasutasok. Ezek mind olyan dolgok, melye­ket, sajnos, nagyon jól ismerünk, de amelyeket egyáltalában nem szoktak — odakünn — terrornak nevezni, A magyar nyelvet természetesen minden mó­don üldözik, néha igazán gyerekes módon is, pél­dául, hogy a hivatalban, a városházán törlik a magyar feliratokat, helyükbe cseh, német felírást tesznek és egészen kis betűkkel alul magyar fel­írást. Hát ezek apró tűszurások, de ezek azt mutat­ják, hogy ott az Internacionálé izgatása mellett a legféktelenebb cseh sovinizmus is működik. Ennek azután ufcját állotta megint bizonyos mértékben, kicsoda? Megint egy angol tiszt, aki ezeket a sze­katúrákat megsokallta és — bennünket valameny­nyiünket megint hálára kötelező módon —legalább ott enyhített, ahol enyhíteni módjában állott. Azonban sajnos, — s ezzel már most rátérek és be is fejezem interpellációmat — nem sikerült

Next

/
Oldalképek
Tartalom