Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

370 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. nek élén ne jogászok, hanem olyanok álljanak, akik a lüktető gyakorlati élettel összeköttetés­ben vannak, tehát ahhoz értő szakemberek, mérnökök, kereskedők, szóval olyan egyének, akik az életet minden fázisában ismerik és figyelemmel kisérik, a gyakorlati élet követel­ményeivel tisztában vannak s az ügyek gyor­sabb menetét biztositani tudják. Kértem, hogy az ügyek elintézésének labirintusa elimináltas­sék, hogy ugy, mint gyakorlati üzleti élet­ben van, keressük ezeknek az ügyeknek gyors, meritőrius elintézését. Sajnos, ezek a felszólalá­sok a legtöbb esetben nem sok vizet zavartak. Ma azonban, t. Nemzetgyűlés, amikor a lehető legrettenetesebb időket éljük, okulnunk kell a múlt tapasztalataiból, hiszen óriási felelősség terhel bennünket. (Ugy van!) Magyarország életében ma tulajdonképen az az egyetlen oázis, hogy a földmivelő nép, amely a lakosságnak több mint kétharmadát alkotja, becsületesen dolgozik, verejtékezik és teljesiti azt a munkát, amely reá jut. Ezzel szemben azonban látnunk kell, hogy a lakos­ságnak közel egy harmadrésze, tespedten vesz­tegelni kénytelen, hogy a gyárak kéményei nem füstölnek, maguk a gyárak szünetelni kénysze­rülnek, mert nincs szén, nincs fa, nincs nyers­anyag és emiatt népeinknek ezer és ezer derék munkástagja, munka nélkül kénytelen az időt eltölteni. (Igaz! Ugy van!) Mi tehát ilyen nehéz, súlyos viszonyok között a legközelebbi teendő ? Az, t. Nemzet­gyűlés, hogy minden erőfeszítést megtegyünk, hogy ebben a csonka, összezsugorított Magyar­országban a meglévő erőforrásokat felkutassuk és azokat az ország ipara, kereskedelme és kultúrája javára működésbe hozzuk. Nagyon helyeslem Hermann Miksa t. kép­viselőtársam legutóbbi felszólalásában azt az intenciót, hogy szintén ezeket az eszméket han­goztatva, a többek között foglalkozott azzal a különben nem uj, de a t. kormány minden figyelmére érdemes gondolattal is, hogy nem volna-e helyes a széntelepek közelében nagy, hatalmas erőcentrálékat alkotni, olyan gépezet­berendezéseket, hogy a szénnek az a része, amely talán részben salakszén és mint ilyen az export­nál kevésbé fizetődik ki, ott helyben felhasznál­tassák, átalakíttassák villamos erőre, hogy ott mindezen szénbányák környékén széles nagy körben a kultúrának, az iparnak, közgazdaság­nak mindenféle igényei ilyen elektromos erő­források rendelkezésre adása által kielégítést nyerjenek. (Helyeslés.) íme, a Balaton vidéke epedve várja a Sió­csatorna olyképen való "rendezését, hogy a Bala­tonból levezetendő vízmennyiség fölöslegeiből minél előbb vízlépcsők alkottassanak és e víz­lépcsők felhasználásával szintén energia-források állíttassanak föl, úgyhogy ezek az • ottani fal­vak és mezőgazdaságok, mondom, nagynehezen várják azt az időt, hogy ezzel gazdaságukat, kultúrájukat belterjesebbé tegyék. Mivel nagyon kevés ilyen erőforrásunk van, — hiszen a hegy­ségeket elvették tőlünk, a vízforrások, amelyek tulajdonképen olcsó pénzzel alkalmas erőforrá­sokká tehetők lettek volna, elvétettek tőlünk — keresnünk kell azokat a csekélyebb erőforráso­kat, amelyek még megvannak. Byenekül nézem én a turfa- és tőzegtelepeket. Tudvalevő, hogy a Balaton vidékén, a Fertő vidékén és az Ecsedi­láp környékén hatalmas, nagykiterjedésű tőzeg­telepek vannak. A Hanságon magam láttam, hogy micsoda hatalmas méretű tőzegréteg van. Ha ezt megfelelő módon kiszárítják, — a tőzeg maga is egyik alsóbb neme a barnaszénnek — ezt szintén nagyon kedvezően lehet felhasználni kalóriák létesítésére, ilyen centrálék alkotására, amelyek ezeket az anyagokat villanyosságra át­alakítva, villanyos erő alakjában szintén az or­szág érdekeinek szolgálatába állítják. Annyival is szükségesebb, hogy minden erőforrást fel­használjunk, mert hisz ma gazdálkodásunk na­gyon inferioris helyzetben van annak következ­tében, hogy szén hiányában szalma-termésünk túlnyomó részét a cséplésnél és egyéb gazda­sági célokra tüzelőanyagként kell felhasználnunk, holott arra a szalmára igen nagy szükségünk van, egyrészt mert fontos téli takarmány a gaz­daság marhaállománya részére, másrészt, mert azzal alomszalmaképen a földjeinket éltető trá­gyát szaporíthatjuk. Főtárgya felszólalásomnak az, hogy rá­mutassak a közhajózási állapotokra. Tudvalévő, hogy a Dunafolyamnak hajózási szempontból eddig is világraszóló szerepe volt- Ma a Duna nemzetközileg fő-főfontosságu viziutja Európá­nak, hiszen a külföld érdeklődése máris meg­nyilatkozott ebben a tekintetben és láthatjuk, hogy Budapestnek hivatása nagy mértékben fog kibővülni a Dnnafplyam nemzetközi hajózásá­nak kifejlődésével. Es a világ, nemcsak Magyar­ország, rá is van utalva a viziforgalom sokkal hathatósabb, erősebb ütemben való fejlesztésére, mert — amint az már eddig is bizonyított és tudott dolog volt — a tömegáruforgalom nem bonyolítható le semmiképen vasúton, annak útja egyes-egyedül a víz. Ami pedig Magyarország nyomorult helyzetét illeti, itt csak egy tekintet a térképre ós tudomást szerzünk arról, hogy sajnos, ma a Duna-rendszer GS S; Tisza-folyam­rendszer Magyarország mai területén belül nem áll egymással összeköttetésben. A Duna mind­össze Mohácsig vagy azon túl valamivel folyik a szűkebbre szorult Magyarország területén, a Tiszafolyó és annak vízrendszere Martonos— Magyarkanizsát elérve, már Jugoszláviában folyik tovább, ugy hogy ha a Tiszán valami árut át akarnánk vizi utón hozni a Dunára, az csak ugy történhetnék, hogy Jugoszlávián, tehát ma egy idegen állam területén kellene . . . Rupert Rezső: Nem Jugoszlávia az, csak megszállt terület! Reök Iván: Megszállt terület, azonban Ju-

Next

/
Oldalképek
Tartalom