Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-37
348 A Nemzetgyűlés 37. ülése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. ságoktói vett lovakra is, mert illetékes német parancsnok lovak eladására jogosan engedélyt nem adhatott, miután minden német parancsnok tisztában volt azzal, hogy a hadianyagra az entente tart számot. Ha egyes esetekben ez mégis megtörtént, csak felelőtlen parancsnok részéről történhetett, ezt azonban jogalapnak elfogadni nem lehet. Az interpelláló t. képviselő ur emliti, hogy a német hadseregtől származó lovak megvásárlása egyes esetekben magyar hatóság jóváhagyásával, illetve engedélyével történt. Ilyen hatósági engedélyt vagy jóváhagyást felelős magyar hatóság akkor nem adhatott, mert megjelent az akkori kormány tiltó rendelkezése és az akkori kormánynak érdekében állott, hogy ennek érvényt is szerezzen, mert tömérdek lovat kellett az ententenak kiszolgáltatni. Ha tehát szórványosan mégis megtörtént, hogy egyes hatósági személyek német hadianyagot képező lovak vásárlására ilyen engedélyt adtak, ez csak az illető egyéni akciója volt, azonban jogforrás nem lehet, mert feltéve, hogy a tiltó kormányrendelet nem jutott el hozzájuk, az 1918. őszi fegyverszüneti feltételekről, amelyek minden hadianyagot az ententenak átadni rendeltek, mégis valahogy tudniok kellett. De ha a jogalaptól eltekintünk is, nézzük a dolognak gazdasági vonatkozásait. Mivel ez kissé komplikált dolog, kérem, engedjék meg, hogy felolvashassam. Az eddig előadottakból ismeretes, hogy mindazok, akik a németektől közvetlenül kaptak vagy vettek lovakat, ezekért a lovakért igen csekély ellenértéket fizettek, sőt nagy általánosságban állithatom, hogy azok is, akik másod- vagy harmadkézből jóhiszemüleg jutottak lovaikhoz, mert hiszen a német lovak teljesen szétszóródtak az országban s a vörös uralom és a román megszállás alatt nagyreszt elkallódtak, tehát azok, akik másod-, harmadkézből jutottak német lovakhoz, legfeljebb tizezer koronát fizettek egy-egy lóért. Ha emellett egy-egy ló havi tartását 1200 koronára teszem, — bár a gazdának ennyibe nem került — akkor megállapíthatom azt, hogy a szerencsés lótulajdonosnak a német hadseregtől eredő ló egyévi használata legfeljebb 25.000 koronájába került. Ha azonban számításba vesszük azt, hogy egy napi fuvar két lóval 4—500 korona, vagy azt, hogy a szerencsés lótulajdonos a lónélküli szomszéd egy hold földjét négy-ötszáz koronáért szántja fel és ha havonként csak tiz munkanapot számitunk is, akkor megállapíthatjuk, hogy a németektől szerzett ló egy év után a szerencsés tulaj donosnak teljesen ingyenben van. (Mozgás a jobboldalon.) Nem lehet tehát a lótulajdonosok igazságtalan megkárositásának tekinteni azt, ha az ilyen zavaros eredetű lovak a nemzeti hadsereg nyilvántartásába kerülnek. Az elvevésről még szó sincs, ha azonban ezek bevonatnak, akkor is legfeljebb arról lehet szó, hogy az illető gazdának gazdasági munkája a bevonás által megzavartatik, ami mindenesetre kár a mostani helyzetben és amin segiteni a legnagyobb készséggel hajlandó vagyok. Kerekes Mihály: De a búza ára maximálva van. Soós Károly honvédelmi minister: Ezt a következőképen akartam enyhíteni. Méltányolva a magyar gazda elévülhetetlen érdemeit és átérezve a magyar gazda rendki\ül fontos szerepét most, az ország újjáépítésénél és fejlesztésénél, máris intézkedtem, hogy ez a kérdés — amennyire a hadsereg lószükségletének fedezése ezt megengedi — méltányosan és mindenkinek közmegelégedésére oldassék meg. Az erre vonatkozó rendelet kivonatát felolvasom : Intézkedésem vezetőgondolata az volt, hogy az ilyen német lovak, sőt a vörösöktől és románok«» tói származó lovak bevonása, vagy kölcsöntartásra leendő meghagyása is méltányosan, mindig az illető gazda vagyoni helyzete szerint, az illető község elöljáróságának és gazdaszövetségének közreműködésével biráltassék el. (Helyeslés jobb felől.) Az ilyen lovak, ha a nemzeti hadseregnek szüksége van rájuk, elsősorban csakis azoktól vonhatók be, akiknek több igavonóállatuk van, (Helyeslés a jobboldalon.) vagy pedig oly anyagi helyzetben vannak, hogy iga vonóállatot képesek beszerzeni. Azoktól a kisgazdáktól, akiknek csak egy lova van és más igavonóállatot beszerezni nem képesek, az ilyen ló, mint utolsó, rendelkezésre álló tartalék, a legvégső esetben csak akkor vonatik Be, ha a nemzeti hadseregnek múlhatatlanul szüksége van rá, de akkor is igyekszünk módját ejteni annak, hogy egy katonai szolgálatra kevésbé alkalmas lónak tartásra kiutalásával segitsünk az illetőn. Ezt a rendelkezést néhány képviselő úrral megbeszéltük s ők teljes megnyugvással vették ezt tudomásul. Midőn e szerencsétlen ország egy rákényszeritett ötéves világháborút végigküzdött, midőn a vörös uralom minden borzalmait és pusztításait végigszenvedte s ezenkívül idegen megszállás alatt szenvedett hónapokon keresztül : olyan helyzetbe kerültünk, hogy szinte leküzdhetetlen akadályok mellett a semmiből kell előteremtenünk állami életünk legbiztosabb bázisának, a nemzeti hadseregnek szükségleteit. Ez pedig csak ugy lesz lehetséges, ha ebben a hazában minden polgár önzetlenül támogatja ezt az igyekezetünket. (Helyeslés balfelől .) Ismerve a magyar gazda rendithetetlen hazaszeretetét, ismerve — még pedig saját tapasztalataimból ismerve •— azt, hogy soha nem vonta ki magát a magyar földmives nép hazafias kötelességének teljesítése alól, meg vagyok győződve arról, hogy nem hiába számitok most is az ő támogatására, mert tudom, hogy a szent cél érdekében mindig ott lesznek a magyar gazdák, ahol egy szebb jövő reményében szeretett hazánkért áldozatot kell hozni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.)
