Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-37

346 A Nemzetgyűlés 37. illése 1920. évi április hó 28-án, szerdán. is a szivemen hordok s amelyet, azt hiszem, sikerülni is fog, legalább is a honvédelmi ministerium keretében, megvalósitani, t. i. azt, hogy lehetőleg csak keresztény vállalatok legyenek a szállításnál, a laktanyák építésénél és tatarozásánál foglalkoztatva. (Általános helyeslés.) Ezt jelenleg teljesen elérni nem tudjuk. Hogy hogyan volt az elődeim alatt, azt most egész röviden szeretném elmondani, (Halljuk ! Halljuk !) de mindjárt megjegyzem, hogy ezzel senkinek sem teszek szemrehányást, mert igen jól tudom, hogy amikor az oláhok innen kivonultak, nagyon nehéz viszonyok között voltunk, amelyekkel máskép, mint ekként, nem lehetett megküzdeni. Az oláh invázió alatt tudvalevőleg az összes kaszárnyák meg voltak szállva, s nem volt ugyan lehetőségünk oda betekintést nyerni, mégis tudtuk, hogy az oláhok onnan mindent elszednek, az ajtókat, az ablakokat, sőt még a padló deszkáit is elégetik s igy ha majd ezek alaktanyák birtokunkba kerülnek vissza, egészen lehetetlen állapotban lesznek. Sürgős volt tehát ezen a dolgon segíteni. Ezért kért az akkori hadügyministerium egy 8 milliós hitelt, amelyet meg is kapott ; és most csak arról volt szó, hogy olyan vállalatokat kellett a laktanyák helyreigazitására igénybevenni, amelyekről tudtuk, hogy képesek gyorsan dolgozni. Mert a gyorsaságról volt szó. Tudavalevőleg az oláhok november 16-án mentek ki, s a tél itt állott az ajtó előtt, s arról volt szó, hogy a nemzeti hadseregnek Budapestre bevonuló csapatai minél előbb fedél alá jöjjenek. Nem lehetett tehát sokat válogatni, hanem azt kellett elfogadni, aki igazán a leggyorsabban birta ezeket a munkálatokat keresztülvinni. At. képviselő ur a Vilmos-laktanyát emiitette. A Vilmos-laktanyára nézve legyen szabad a következő adatokat felolvasnom. Ebben a laktanyában a következők dolgoztak : Farkas János keresztény, aki a külső vizvezetéki és csatornázási munkákat, Borbély Károly keresztény, aki egy nagy pavillon kőművesmunkáit és végül a t. képviselő ur által emiitett Vogel és Weinberger keresztelt zsidók, akik a többi munkálatokat végezték. A nevezett cégek 20%-kal olcsóbban vállalták a munkát, mint a többi, ami a kincstárnak 300.000 korona megtakarítást jelent. Most már a laktanyák, mivel a csapatok a tatarozási munkálatokban nagy önfeláldozással közreműködtek, csaknem egészen rendben vannak. Ezentúl ahol csak lehet, mindig keresztény kisiparosokat és vállalatokat fogunk alkalmazni. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.) Ami a hadi felszerelések szállítását és elkészítését illeti, hangsúlyozni kivánoni, hogy habár — amint már egyszer mondottam — csak egy Mslétszámu hadsereget szabad tartanunk, épen azért mindent el kell követnünk azirányban, hogy ez a kislétszámu hadsereg anyagilag kifogástalanul, elsőrangúan legyen felszerelve. (Igaz ! ügy van !) Ez sürgős dolog, ezzel nem lehet várni, tehát itt is azokat a vállalatokat kell igénybevennünk, amelyek gyorsan tudnak dolgozni. De amellett a mostani viszonyok között rengeteg pénzbe is kerül ez a felszerelés. Nem akarok itt számokat felemliteni, mert különben az igen t. Nemzetgyűlés megijedne, de hangsúlyozom azt, hogy rengeteg pénzbe kerül. így tehát a második feladat, ami reánk hárul, az, hogy az államnak mostani nehéz pénzügyi helyzetét még inkább ne nehezítsük, hanem amennyire tőlünk telik és a felelősséget el tudjuk bírni, megkönnyítsük. Tehát két irányban kell a vállalatokat kiválasztani. Azokat kell alkalmaznunk, azoknak kell a megbízást adnunk, akik legolcsóbban és leggyorsabban dolgoznak. A t. képviselő ur megemlítette a Braun Jenő céget. Ez nem általános szállító, hanem fehérnemükonfekcionáló cég. Ebben a tekintetben a következőt jelentem ki, Magyarországon — sajnos — eddig ezen a téren, a textilipar terén nem nagy a választék, de ennek dacára is a nemzeti hadsereg fehérneműszükségletének elkészítését hat keresztény és négy nem keresztény cég nyerte el. Hogy a nem keresztény cégek sokkal többet szállítanak, annak kizárólag az az oka, hogy ezek a cégek sokkal teljesitőképesebbek és a kis keresztény cégek borzasztó magas áron dolgoznak. Az interpelláció második kérdése, hogy a személyi dolgokra térjek át, az, hogy a kelenföldi ruharaktárban és az első és második számú élelmezési raktárakban a vezetők és a manipulártsok nem keresztények. Ez a dolog a következőképen ájl: A vezetők és azoknak helyettesei eddig nem voltak egészben keresztények, de most már keresztények. Nem keresztelkedtek ki, (Derültség.) hanem mások vannak most ott. Ami a manipula nsokat illeti, ez régi baj a mi hadseregünkben. A honvédségnél is igen sok zsidó volt alkalmazva ezeken a helyeken, a közös hadseregben szintén nagyon sok. Ott azért, mert azoknak németül kellett tudniok, a magyar keresztény elem pedig nem igen tudott olyan jól németül, mint a zsidó. Ezt azonban lassan kiküszöböljük. Itt csak azt akarom még felemliteni, hogy amikor nem voltam még minister, hanem a hadseregnek vezérkari főnöke, akkor is Siófokon kiterjedt már erre a figyelmem. A csapatparancsnokoknak rendeletet adtunk ki, hogy ezen a dolgon, amennyire lehet, segítsünk, mert nem való az, hogy egy faj bizonyos alkalmazást a hadseregben kizárólag magának sajátítson ki épen a gazdasági téren és épen a manipulánsoknál nagyon jól keresztül is fogjuk vinni, hogy ott idővel — de erre előbb ki kell képezni a sarjadékot — szintén kizárólag keresztény elem jusson érvényre. A t. képviselő ur ezzel kapcsolatosan két egyént nevez meg, igy nevezetesen egy u. n. Samu bácsit és egy Kantzler Móricot. Én ezeket az urakat eddig személyesen nem ismertem, de érdeklődtem irántuk és a következőket vagyok