Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-36

340 A Nemzetgyűlés 36. ülése 1920. évi április hó 27-én, kedden. hogy a törvény alapján kibocsátott kormányrendelet-tervezeteket 40 nappal kibocsátásuk előtt közzé kell tenni, nyomtatásban kell árusítani és minden érdekelt nyilvános testület észrevételeit be kell kérni, amelyeket azután a kibocsátó hatóságnak megfontolás tárgyává is kell tennie a rendelet kibocsátásánál. Ha nem is kívánok ilyen messzire menni és nem is kivánom, hogy kifejezetten köttessék meg a kormány keze ezen szükségrendeletek tekintetében, amelyekre nézve most a törvényjavaslatban felhatalmazást adunk, azt hiszem, a Nemzetgyűlés egyetemes helyeslésével találkozom akkor, amikor leszegezem azt, hogy ezzel a rendkívüli hatalommal a kormány akként éljen, hogy egyrészről a rendeleti szabályozás alá vont ügyeket kizárólag a törvény legszigorúbb és legmegszoritóbb értelmezésével állapit ja meg és hogy ezzel a rendelet kibocsátási jogával csakis a legfontosabb, momentán legsürgősebb esetekben éljen ; végül, hogy a rendeletek tervezetét lehetőleg előzetesen a nyilvánossággal közölje, hallgassa meg a szakköröket és különösen hallgassa meg most már a Nemzetgyűlés különféle szakbizottságait is és ezekben tárgyalja le a tervrezeteket. Minthogy meg vagyok róla győződve, hogy a kormány ezeket a szempontokat a szükségrendeletek meghozatalánál figyelembe fogja venni, magam részéről a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Bródy Ernő jegyző: Ugron Gábor. Ugron Gábor : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Azok után a szavak után, amiket Rassay Károly tisztelt képviselőtársam elmondott, az én felszólalásom igen rövid lehet. Mindenben egyetértek előttem szólt tisztelt képviselőtársammal. Teljes mértékben látom és tudom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása tulaj donképen egy alkotmányjogi sérelem és tudom azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre való emelkedésével továbbra is fentartjuk azt az állapotot, amellyel a ministeri felelősség tulaj donképen illuzóriussá válik. Be kell azonban látnom, hogy mivel a békét még nem kötöttük meg és sajnos, még kevésbé ratifikálhattuk, az ország ma még oly helyzetben van, hogy bekövetkezhetnek oly körülmények, amikor a kormánynak a törvényjavaslatban tervezett jogaival a nemzet érdekében, az ország és a nemzet szolgálatára élnie kell. E szemponcoc tekintve tehát minden más aggodalmat kénytelen vagyok félretenni és a törvényjavaslathoz hozzájárulni, de ugy, mint előttem szólt t. képviselőtársam kifejtette, »én is csak abban az esetben fogadhatom el a javaslatot, ha a kormány részéről határozott kijelentést kapok arra vonatkozólag, hogy minden olyan, e törvény alapján a múltban hozott rendelkezést, amelynek további fentartása most már nem szükséges, mielőbb hatályon kivül fog helyezni és minden olyan rendeletre vonatkozólag, amely tulaj donképen törvényhozási szabályozást igényelt volna, törvényjavaslattal fog a Nemzetgyűlés elé jönni, a jövőben pedig a leghatározottabban csakis azokban, az esetekben fog e törvény alapján jogával élni, amikor a nemzet érdeke megköveteli, hogy a rendes, törvényes, a törvényhozás és a végrehajtóhatalom között meglévő határvonalat túllépje és ezeknél az eseteknél is, amint csak a Nemzetgyűlés együttléte esetén lehetséges, siessen azzal, hogy megfelelő törvényjavaslattal pótolja ezt a kormányrendéi etet. Amennyiben ily irányban a kormány részéről kijelentést kapok, a törvényjavaslatot a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Ferdinandy Gyula igazságügyminister : Igen tisztelt Nemzetgyűlés I Eassay Károly és Ugron Gábor igen t. képviselőtársaim felszólalásaira röviden reflektálni kívánok. (Halljuk ! Halljuk I) Kétségtelen, hogy a végrehajtó hatalom alkotmányos szerveinek, mint az államfőnek, a kormánynak és a ministereknek, joguk van jogszabályokat alkotni. Az a kérdés, hogy mi a korlátja a jogszabályalkotásnak? Mert hiszen az nyilvánvaló, hogyha ez a jogszabályalkotási jog korlátlan volna, akkor a végrehajtó hatalom természetszerűleg fölébe kerülne a törvényhozó hatalomnak és ezen jogszabályalkotási jog gyakorlatával azutá^ a közszabadsági jogok és az állampolgároknak törvényben biztositott jogai fel lennének forgatva. Viszont, más szempontból, ha a rendeletkibocsátási jog csakis a törvényben meghatározott esetekre szorítkoznék, illetőleg csakis akkor vehetné azt igénybe a kormány, ebben az esecben meg lenne fosztva a ministerium azoktól az eszközöktől, amelyek a jó kormányzásnak feltételei és amely eszközök nélkül az államcélokat megvalósítani, az államéletet hatályosan irányítani nem lehet. A végrehajtó hatalom rendeletkibocsácási jogának világos és kétségtelen meghatározása illuzórius dolog. Az a lényeg, hogy az a fő alkotmányjogi elv, hogy rendelet ne változtasson meg törvényt, érvényesüljön. Ha erre vonatkozóan visszatekintünk Magyarország jogtörténelmére, látjuk, hogy a XIV. és XV. században — arra az elvre támaszkodva, hogy salus reipublicae suprema lex esto — »jus eminens« vagy »extraordinaria potestas« név alatt a királyok gyakoroltak egy rendkivüli hatalmat, amely abban nyilvánult meg, hogy bizonyos esetekben, amikor az ország veszélyes viszonyok közé került, mig ez a veszély fennállott, rendkivüli intézkedéseket tettek, amelyekkel a törvények hatályát felfüggesztették. Mikor azonban ez a veszély elmúlt, ezeket az intézkedéseket feltétlenül meg kellett szüntetni. De ha megillette a királyt az a jog, hogy veszély esetére adhatott ki rendkívüli intézkedéseket, akkor megillette az a jog is, hogy mérlegelje annak a szükségét, vájjon a veszély fennáll-e, vagy sem. Es amennyiben a végrehajtó hatalmat illeti meg ez a jog, abban az esetben nyilvánvaló, hogy a végrehajtó hatalom visszaélhet ezzel a joggal és « a törvénvhozó hatalom fölé kerülhet.