Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
À Nemzetgyűlés 35. ülése 1920, évi április hó 26-án, hétfőn. 305 telten appelt intézek erről a helyről a Nemzetgyűléshez is, hogy a Nemzetgyűlés vezessen ebben és mutassa meg az utat a konszolidáció irányában. Az utóbbi időben már megmutatták, hogy tényleg megvan a törekvés erre itt is, megvan künn is, csak az útjait kell megtalálni és akkor kifelé is erősek lehetünk. (Helyeslés.) Ezzel a kéréssel foglalom el mintegy a Nemzetgyűlés előtt is ezt a széket és kérem méltóztassék ebben az igen nehéz munkában engem támogatni, támogatni azzal a tudattal, hogy egy jó külpolitikának egyedüli lehetséges létalapja a jó belpolitika, csak ebben van a gyökere ; (Ugy van !) ezt Kovács István igen t. képviselőtársam itt már néhány nappal ezelőtt világosan hangoztatta, ezt aláirom és kérem, hogy az ő szavait is, mint a Nemzetgyűlését, s az én szavaimat is a kormány részérő] méltóztassék megszivlelni. (Általános élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az előadó urat illeti meg a szó. Kivan az előadó ur szólni ? (Nem!) A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! Milosevics igen tisztelt képviselő ur felszólalásában az előttünk fekvő javaslatot ugy tekintette, mintha ez költségvetés volna és azt mondotta, hogy a hitelkeretek, amelyeket beállítottunk, egészen uj rendszert honosítanak meg a költségvetési gyakorlatban, törvényhozásban. Azt hiszem, nem keli bővebben kitérnem erre, tisztelt Nemzetgyűlés, hiszen ma délelőtt voltam bátor márkifejteni... (Általános mozgás és zaj. Felkiáltások : Nem hallunk semmit.) Karafiáth Jenő : Igazán, egy szót sem hallani ! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ... hogy mik tették szükségessé, hogy a javaslatba számokat egyáltalán beírjunk. Azt is épen délelőtt voltam bátor bővebben kifejteni, hogy nem lehet várni ettől a javaslattól, hogy olyan képét nyújtsa az egész állami gazdálkodásnak, aminő képet kell hogy nyújtson a költségvetés és épen azért nem is terjeszkedhetem ki most a részletekre. Szükségesnek tartottam annak megjegyzéséi, hogy azt, hogy a Károlyi-féle gazdálkodás és a bolseviki gazdálkodás milyen számszerű károkkal járt, most nem lehet egyáltalán megállapítani, hiszen ők nem dolgoztak semmiféle hitelekkel, sőt lehet, hogy nyugtákkal sem dolgoztak, rendes könyvelésük sem volt, úgyhogy azok a vizsgálatok, amelyeket az állami számvevőszék folytat ebben a tekintetben, még korántsem vannak lezárva, de bizonytalan, hogy egyáltalán valami részletesebb képet kaphatunk-e erről. Amit megkaptunk, azt a javaslat mellékletében, a javaslat indokolásába voltam bátor felvenni. Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a jogfolytonosságot honnan számítjuk, legyen szabad azt mondanom, hogy augusztus 6-ától számítjuk, amikor olyan kormány jött, amely az alkotmány alapjára helyezkedett. A közbeeső hiátuszt kitölteni az Állami Számvevőszék kötelessége lesz és ezek az datok annakidején természetesen a törvényhozás elé fognak jutni. Kérem, hogy a 2. szakaszt változatlanul elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó ur nem kivan szólani. A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : elfogadja-e a Nemzetgyülés 3 törvényjavaslat 2. szakaszát, igen, vagy nem? (Igen !) A Nemzetgyűlés elfogadta a törvényjavaslat 2. szakaszát. Következik a 3. szakasz. (Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Szünetet kérnek a képviselő urak? (Igen !) Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Helyeslés.) (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a 3. §. Bródy Ernő jegyző (olvassa a 3—4. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak ; olvassa az 5. §-t.) Szabó Sándor. Szabó Sándor : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) A Pénzügyi Bizottság, midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot tárgyalta, egy szótöbbséggel elutasította a Pénzügyministeriumnak azt a javaslatát, amely a 4. és 5. §-ok közé egy uj szakasz beszúrását indítványozta. Leszek bátor ezt a szakaszt egész terjedelmében felolvasni. Ezt a szakaszt ugyanis én mint kisebbségi véleményt fentartottam és az általános vita során előadtam azokat az indokokat, amelyek engem arra késztettek, hogy kérjem ennek a szakasznak a törvényjavaslatba való felvételét. Fel fogom olvasni a pénzügyminister ur javaslatában előadott szöveget. Megjegyezni kivánom, hogy a pénzügyminister úrral történt megállapodáshoz képest, ezen a szövegen változtatásokat fogok indítványozni. A beszúrandó szakasz tehát következőképen hangzik (olvassa) : »A legközelebbi állami költségvetésről szóló törvény hatálybalépéséig az államtitkári állások száma az egyes ministeriumokban következőképen allapittatik meg : A belügyi-, pénzügyi-, kereskedelemügyi, földmivelésügyi, igazságügyi-, vallás- és közoktatásügyi, népjóléti és munkaügyi ministeriumokban és a nemzetiségi kisebbségek ministeriumában két-két állás, a minister elnökségnél, a honvédelmi, a külügyi- és a közélelmezésügyi ministeriumban egy-egy állás, vagyis összesen 20 állás. Amennyiben ezidőszerint valamelyik ministeriumban ennél több államtitkár állana alkalmazásban, az illető ministernek gondoskodnia kell arról, hogy 1920. évi május hó 1-től kezdve csak annyi államtitkár maradjon tényleges alkalmazásban, ahány államtitkári állás a fentiek szerint megállapittatott«. Ezzel szemben az államtitkári állások számát nemcsak ideiglenesen a költségvetési törvény hatályba lépéséig kivánnám megállapittatni, hanem általában véve, ami azt jelenti, hogy mindaddig, amig a Nemzetgyűlés másképen nem intézkedik, NEMZETGYÜLÉSI XAPLÔ. 1920—1921, - II. KÖTET. :Vj
