Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-35
À Nemzetgyűlés 35. ùîêse 1920. êvi április hó 26-án, hétfőn. 303 De hiszen még az emberek, az egyének életében is oly kevés az önzetlen barát, a nemzetek életében pedj^ önzetlen barátok nincsenek. (Igaz ! Ugy van !) Es meit nincsenek, azért oly értékeket kell teremtenünk, hogy önző barátokat tudjunk szerezni. (Igaz ! ügy van !) Az anyagi értékeket is vissza fogjuk szerezni. De ehhez több idő kell. Az erkölcsi érték megszerzéséhez azonban csak akaraterő kell : akaraterő az egységre. És méltóztassanak megengedni, hogy itt rátérjek bizonyos mértékig személyi momentumokra, amelyek összefüggésben vannak azokkal a — mondjuk — feltételekkel, amelyeket ahhoz fűztem, hogy a külügyministeri széket elfoglaljam (Halljuk ! Halljuk !) és amelyeket részben talán félremagyaráztak. En az első és legfontosabb kötelességnek azt tartottam, hogy kifelé egységet mutassunk és valóban egységet mutathassunk is. Hogy kifelé egységet mutathasson a külügyminister, aki kifelé köteles a nemzet képét mutatni, ahhoz az kell, hogy ne legyen kénytelen farizeusnak lenni, amikor ezt mutatja. Ezért voltak azok a törekvéseim, hogy a parlamentben is minél erősebb egységet kérjek, kívánjak, kérjem azt, hogy tegyünk félre minden részletkérdést, tegyük félre azokat a részleteket is, amelyek a pártok programmjait szétválasztják, mert hiszen ma nem lehet széleskörű, olyan részletes programmât adni, ma a nagy elvek, a nagy vonások, a nagy irányok az egyedül megadhatók, (Igaz ! Ugy van !) ezekben pedig nem látok különbséget. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások jobbfelől : Nincs is !) Ezért mondottam azt is, hogy én nem óhajtanék pártkeretben állani, vagy ha pártkeretben kell hogy álljak, ha mind a két pártnak az a nézete, hogy álljak pártkeretben, ezt én csak formainak tekintem. Nekem erről a helyről meg kell mondanom azt, hogy én a külügyministerségben párttekintetet nem kivánok ismerni, (Helyeslés.) nem is lehet ismernem, és ezt kivántam minél erősebben és minél hangosabban dokumentálni ugy befelé, mint kifelé. Patacsi Dénes : A külügy az egész nemzeté ! Gróf Teleki Pál : Ami tehát a pártonkivüliségre vonatkozik, azt ne méltóztassék pártfelettiségnek (Egy hang jobbfelől : Vagy pártalattiságnak !) tartani, — vagy mint arról különböző vicceket is engedtek meg maguknak — hanem egyszerűen annak, hogy az egész keresztény nemzeti irányt vagyok hivatva képviselni kifelé és nem a keresztény nemzeti irányt alkotó pártok egy részét, így kivánom ezt érteni és igy kivánom kötelességemet erről a helyről teljesíteni. (Helyeslés.) Ami már most azt a kérdést illeti, amely ezzel kapcsolatban vettetett fel, hogy t. i. ugy értették sokan szavaimat, mintha parlamentenkivüliséget szeretnék, ez nagy tévedés. Nem a parlamenti felelősségnek, csak a pártfelelősségnek feleslegességét hangsúlyoztam. A parlamenti felelősség teljes mértékben meg kell hogy legyen, természetesen a külügyministernél is ugy, mint másnál. Hiszen naivitás is lett volna talán ilyen feltételeket kikötnöm. Már most ami azt illeti, hogy egy bizonyos — mondjuk — több szabadkezet kértem volna külügyministeri működésemben, hogy mintegy azt hangsúlyoztam, hogy mindaz, amit e helyről tesz az ember, nem lehet annyira a nyilvánosságnak, a nyilvános megbeszélésnek a tárgya,mint esetleg más tárcák intézkedései, ezt, azt hiszem, igen t. képviselőtársaim mindnyájan meg fogják érteni. Én nem a diplomáciából kerültem erre a helyre, de azalatt, mig mint békedelegátus — hisz azelőtt ily kérdésekkel nem foglalkoztam — együtt dolgoztam diplomatákkal, politikusokkal., közgazdászokkal, igyekeztem a magam részéről, az én metierm szempontjából, a tudomány szempontjából lehetőleg kritikailag vizsgálni ezeknek módszereit és az egész apparátus működését. És azt láttam — és ha méltóztatnak körültekinteni az utóbbi évek eseményein, t. képviselőtársaim is azt fogják látni — hogy ahol legjobban hangoztatták a nyilt diplomáciát, a titkos diplomácia fölöslegességét, ott zárták be a kapukat leggyorsabban. Példa rá első sorban maga a párisi békekonferencia, mely szintén ebben a jegyben, ezzel a jeligével indult és ezt a jeligét is, mint nagyon sok mást, igen gyorsan félretett, mert belátta, hogy ebből csak indiszkréciók következtek be, amelyek a tárgyalások ily további menetét mindkét fél ártalmára és terhére lehetetlenné tették. Ez egészen természetes következmény és azért mondom azt is, hogy a külügyminiszterség talán egy különlegesen nagy bizalomnak kérdése és azért kérem is azt, hogy ezeknek tekintetbevételével külön méltóztassanak még megfontolni minden oldalon ezt az elhatározást, mert ezen a helyen alig lehet többet hozni igéretképen, mint ha valaki azt mondja, hogy ismeri a felelősségnek teljes súlyát és hogy magyar. Többet alig. (Mozgás.) Ebben bennfoglaltatik az, hogy a felelősségnek teljes súlya alatt állva, sokkal jobban érzi az ember elhatározásainak súlyát, mint akkor, ha minden elhatározását teljes nyíltsággal azonnal idehozná. De ép ez a nagyobb felelősség teszi kötelezővé azt, hogy még nagyobb megfontoltsággal kezeljük teendőinket és megígérhetem itt azt, hogy erre fogok igyekezni. A Képviselőházat mindenkor ép ugy felvilágosítom, mint ahogy ez .mindenütt másutt a külügyek vezetője részéről szokásos. (Helyeslés.) Én magam kértem —hazajőve nem tudtam, hogy már van — egy külügyi bizottság nyomban való létesítését, hogy meglegyen a parlamentnek az a szerve, melynek révén ez ügyekkel a megfelelő módon és állandóan foglalkozhatik. Azóta értesültem arról, hogy ez az óhajom már feleslegessé vált. Még valamiről szeretnék megemlékezni, amiről itt szintén szó volt s bár ez kényes kérdés, mégis legjobbnak tartom a dolgokat mindjárt az első alkalommal itt tisztázni. (Halljuk ! Halljuk !)
