Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

298 A Nemzetgyűlés 35. ülése 1920. évi április hó 26-án, hétfőn. Felállít abban a pénzügy minister ur — a második paragrafusban — tizenhét kezelési ágat, amelyet költségvetésünk helyes terminológiája szerint egy-egy fejezetnek, helyesebben szólva, tárcának kell tekintenünk s egy-egy tárcára egy összegben kivánja a hitelt megteremteni a Nemzetgyűlés által. Ezt a rendszert eddig nem ismertük a magyar állam költségvetésében. (Felkiáltások jobbfelöl : Ez indemnités !) De nem ismertük egyetlen egy civilizált állam költségvetésében sem. Ez nem más, mint egy-egy tárcára nézve alapszerü kezelésnek a teremtése. Már pedig ilyen módon általányozni a hitelt a budged-jog teljes háttérbeszoritása nélkül nem lehet. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslat utal arra, hogy az átalányhitelt a reszortministerekkel és a legfőbb állami számvevőszék elnökével egyetértőleg a pénzügyminister ur felosztja az 1914/15. évi költségvetésben megállapított rovatrendszer szerint, azonban ennek a megosztási processzusnak szabatosságot elárulja maga a törvényjavaslat indokolása, amely szerint az emiitett év költségvetése túlélte magát egész rovatrendszerével s emellett az államkapcsolatnak megszűnése Ausztriával s a forradalmi események következtében előállott gazdasági helyzet uj minisztériumok felállítását is tette szükségessé, amelyeknek kialakult költségvetési rendszere nincs, de hiszen nem is lehet. A pénzügyminister urnák tehát az államháztartás viteléről szóló javaslatában ugy a kiadásokat, mint a bevételéket az államgazdasági élet uj követelményei szerint rovatrendszerbe kellett volna tagolnia. Ne értsen félre a pénzügyminister ur, hogy én talán az öt hónapról részletes rovatrendszerü költségvetést kívánok, mert teljesen megelégedtem volna azzal, hogy egy-egy tárca kiadásait rendes, ezenfelül személyi és dologi rovatok szerint csoportosítja s külön kihasítja a rendkívüli kezelést átmeneti és beruházási kiadásokra felosztva. Ebből a szűkebb körzetű részletezésből is konkretizálva láttam volna azokat a célokat, amelyeknek szolgálatára a kormány a Nemzetgyűléstől felhatalmazást kér. (Felkiáltások jobbfelol : Ez nem költségvetés !) Ez a részletezés egy élő munkaprogrammja lehetett volna a kormánynak . . . Gaal Gaszton : Ez nem költségvetés ! Patacsi Dénes: Csak felhatalmazás! Milosevics János : . . . amelyben minden osztály megtalálta volna a maga számadását. Külön felemlítem a munkásságot, amely egy kisebbkeretü beruházás előirányzatában is munkaalkalom megnyitását látta volna. De nincs ennek az országnak egy adófizető polgára sem, akit ne érdekelne, hogy milyen bevételi forrásokra is alapítja a kormány a maga előirányzatát. De különösen érdekel ez minket, a Nemzetgyűlés tagjait, mert nem azért küldött minket a nép ide, hogy számtömegeket fejbólintással fogadjunk el anélkül, hogy megbírálni tudnók, hogy mennyiben érintik ezek a kis és nagy magángazdaságok, avagy más társadalmi rétegek háztartását. Nem mondom, hogy a kormányban nem bizom meg, hogy annakidején hű képet fog adni az átalányhitel és az átalánybevétel felosztásáról, de a kiadásokra szükséges hiteleknek, avagy a bevételi összegeknek átalányozását tárcák szerint a mi budget-jogunk meg nem engedi, mert törvény rendeli el nemcsak a költségvetésnek, hanem magának az indemnitásnak is a szerkezetét. Ezekkel a törvényes rendelkezésekkel szembehelyezkedni nem lehet a nélkül, hogy alkotmányunknak a Nemzetgyűlés által védendő legerősebb jogát, a budget-jogot meg ne támadnók. Nem kell példával illusztrálnom, miféle anomáliákra vezethet egy könnyebb lelkiismeretű kormánynál a hiteleknek csak rövid időre szóló átalányozása. Akadhat minister, aki favorizálná saját kedvenc ideáit az anyagi eszközök istápolásával oly mérvben, hogy az már államérdeket sérthet. Egy másik minister dotálná a titkos alapjait, hogy rezervákat gyűjtsön magának az elkövetkezendő eshetőségekre. A hitelek átalányozott előírása mellett különösen nélkülöztem a pénzügyminister ur expozéjában, hogy az uj ministeriumok hitelszükségletének célját nem világította meg. Főleg a külügyi, a munkaügyi és népjóléti, és közélelmezésügyi ministeriumok programmja érdekeltek volna mindannyiunkat. Szerettem volna hallani, hogy ezekben a ministeriumokban milyen gazdálkodás folyt az u. n. népköztársasági, valamint a tanácsköztársasági, úgyszintén az ezt követő kormányok ideje alatt. A közélelmezésügyi ministerium már a háború kezdetén létesült ós azóta parlamenti tárgyalások alatt állt a gazdálkodása. A Munkaügyi és Népjóléti ministerium köréből is szívesen vettem volna, ha a pénzügyminister ur tájékoztatta volna a Nemzetgyűlést, hogy a Hadigondozó Hivatal még mindig alapszerű kezelésre fekteti-e a maga gazdálkodását ? Az is érdekelte volna a Nemzetgyűlést, hogy e tárca keretében szervezett kórházi élelmezési üzem miként válik be a maga különleges feladatában ? Nagy várakozással voltam aziránt, hogy a Jászi-féle Nemzetiségi Ministerium akciója mibe került ? Ez az adat azért is szükséges lett volna, hogy egybe tudjuk vetni a Kisebbségi Ministerium részére kért hitellel. De különösen tüzetesebb tájékoztatást vártam az u. n. Tanácsköztársaság gazdálkodásáról. Azok az adatok, amelyeket e részben a törvényjavaslat tartalmaz, szinte pendantját képezik azoknak az adatoknak, amelyekkel az egyes tárcák részére a pénzügyminister ur a felhatalmazási javaslatban a hitelt előirányozza. Itt is legalább a rovatok szerinti csoportosítással kellett volna hozni a kiadásokat, hogy megszólaljanak ennek_az őrjöngő gazdasági rendszernek legerősebb kritikájául. Ugy