Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-35

A Nemzetgyűlés 35. ülése 192' azt, hogy ezekre is sokkal nagyobb terheket ne rójunk. Ami a hirtelen támadt nagy vagyonokat illeti, ezeket véleményem szerint is ki kell nyomozni és meg kell fogni (Élénk helyeslés.) s mi ezt meg is fogjuk tenni, mert én ezeket a vagyonokat erkölcsileg károsoknak tartom. (Igaz ! Ügy van! Általános helyeslés.) Ha magukban véve, tárgyilagosan, nem volnának is károsaknak mondhatók, kezelésük folytán és amiatt, ahogyan élnek ezekkel a vagyonokkal, szociális szempontból igenis, károsaknak tartom őket, olyan mértékben, amint az nem engedhető meg. (Helyeslés.) Azt hiszem, Friedrich István t. képviselőtársam aggályait ezzel eloszlattam. T. Nemzetgyűlés ! Ezekben voltam bátor az elhangzott felszólalásokra nagyjában reflektálni. Ismételten kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni. Legyenek róla meggyőződve t. képviselőtársaim, hogy örömmel és szivesen hallottam a különböző pártok és képviselőtársaim részéről felvetett gondolatokat, a kritikát is, amiben részem volt, mert azt mindig szükségesnek és igen tanulságosnak tartom. Legyen szabad kérnem t. képviselőtársaimat, hogy a részleteket lehetőleg gyorsan tárgyaljuk le, mert hiszen máris itt van a pénzügyministeriumnak három újabb javaslata s vannak azonkívül más politikai és közigazgatási természetű javaslatok is, úgy hogy könnyen torlódás állhatna be. De szükségesnek tartom a gyors letárgyalást azért is, mert a felhatalmazási törvény nélkül a pénzügyi kormányzás, hogy ugy mondjam, még mindig illegális alapon nyugszik és méltóztassék elhinni, hogy egy lelkiismeretes pénzügyministernek ez nem kellemes érzés. Azonkívül pénzügyi szempontból is kivánatos, hogy azok az enyhe adóemelések, amelyek a javaslatban foglaltatnak, minél hamarább igénybevehetők legyenek, mert milliók és milliók veszhetnek el a késedelmeskedés folytán. Különben pedig nem is annyira adóemelésekről, hanem "a, legtöbb esetben arra vonatkozó felhatalmazásról van itten szó, hogy bizonyos olyan jövedéki és fogyasztási adó bevételeket, amelyeket már szedtünk a múltban, szedhessük továbbra is. A legfontosabb pedig, hogy a pénzügyi igazgatás most már mennél hamarabb törvényes alapra legyen helyezhető. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Haller István vallás- és közoktatásügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Az indemnitási vita igen sok olyan anyagot is ölelt fel, amely tárcám körébe tartozik. Mégis '. évi április hó 26-án, hétfőn. 279 kénytelen vagyok kérni a t. Nemzetgyűlést, járuljon hozzá ahhoz, hogy a közérdeklődós homlokterében álló egyéb kérdésekről is elmondjam véleményemet, amelyről, azt hiszem, hogy fedni fogja a ház igen sok tagjának véleményét. (Halljuk ! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés! Győztes csaták sorozata után mi a vesztes nemzetek sorába kerültünk. Oka ennek egyrészt a sors mostohasága, de még sokkal inkább az, hogy lelkiismeretlen és rövidlátó honfitársaink segítettek kicsavarni a fegyvert kezünkből. (Ugy van!) így történt az, amit talán ellenfeleink sem reméltek soha, hogy nekünk békét diktálhatnak. Ami fegyvertényeink, a mi hősies viselkedésünk, a mi sorozatos győzelmeink valóban predesztináltak volna bennünket arra, hogy mi igazságos, tisztességes békét kapjunk és a magunk államiságának jövendőjét olyan szilárd alapokra helyezhessük, amelyeket a jövő viharai sem lesznek képesek megingatni. Azok a nemzetek, amelyek a világháborút jobb szerencsével végezték, abban a tudatban vannak, hogy ők győztesek és joguk van ennélfogva békét diktálni a mi számunkra. Szerintem győztes nemzet tulajdonképen nincsen (Ugy van ! Ugy van!); ezt a világháborút nem nyerte meg senki, ezt a világháborút elvesztette a produktiv munka, elvesztette a kultúra (Ugy van!), elvesztette a humanitás, elvesztette a rend, elvesztette a vagyon- és személybiztonság. Itt csak kisebb és nagyobb vesztesek vannak, itt csak pozícióelőnyben lehetnek egyesek és valóban nagyon kérdéses az, hogy ezt a pozícióelőnyt meg fogják-e tudni tartani, vagy a legyőzött nemzetek megfeszített igyekezete, szorgalma, önfeláldozó tevékenysége nem fogja-e majd behozni azt a pozícióelőnyt, vagy esetleg nem fogja-e túl is szárnyalni konszolidációban, erőben, munkakészségben és, ami ezzel együtt jár, hatalomban, azokat, akik ma velünk szemben rendkívül előnyös helyzetben vannak. Formailag ellenségeink kezében van a felettünk való döntés joga. Szeretném őket nem ellenségeknek nevezni, mert hiszen mi tulajdonképen nem voltunk ellenségek a háború folyamán sem; mi becsületes és tisztességes ellenfelek voltunk mindaddig, mig a fegyvert kezünkből kiütötték. Mi nem vétkeztünk a nemzetközi jog ellen ; nekünk nem voltak hatalmi aspirációink ; mi védelmi háborút folytattunk, becsületes eszközökkel, szilárd energiával, tisztességgel és ezért" jogunk van az egész világtól azt kívánni, hogy velünk ugy bánjon, mint becsületes ellenféllel bánni szokás, (Élénk helyeslés.) akit a sors mostohasága a földre teritett ugyan, aki azonban nem vétkezett ugy, hogy mint bűnössel bánjanak vele. (Ugy van! Ugy van!) Kérnünk kell a mi ellenfeleinket* hogy akkor, amikor most az utolsó pillanatok előtt vagyunk, amikor dönteni fognak a mi sorsunk felől is, legyen fülük mindenki számára. Kérnünk kell a bírót, hogy ne ellenszenv és ro-