Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

254 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. Nemzetgyűlés, ennek az igazságnak feltétlenül alá is veti magát, amint arra biztositékot szolgáltat az önként vállalt nagyobb munkateljesitésre való készséges akarat. Épen azért beszélünk, épen azért vállaljuk a 10 órás ülések terhét, mert beszédünkkel a nemzetnek használni akarunk, mert beszédünkkel lelki erőket akarunk kiváltam, lelki erőket, amelyek évtizedekig szunyadtak, egy sok tekintetben szótlanságra kárhoztatott nemzet egyetemében, ahol a nép millióinak alig hallatszott a szava, csak a teher alatti nyögése, nemzeti félj aj dúlása és elfojtott sóhaja. Most, hogy a nép képviseletet nyert, a Nemzetgyűlésen, nem az volna-e a természetellenes, ha a Nemzetgyűlés néma hallgatásba merülne ? Hogyan indulna meg akkor és miből áradna ki az az uj folyamat, amely hivatva van nem egyes osztályokat, de az egész nemzetet, a falvak és a városok népét különbség nélkül a megelégedés, a nyugalom a zavartalan munka és az emberi tökéletesedés által megnyitott boldogság révébe bevezetni ? Azt mondják, hogy sok a szóvirág, de ahol virág van, ott van gyümölcs is. Olyan természetes ez, olyan érthető ez a folyamat. Az általános, egyenlő, a nőkre is kiterjesztett, tehát a legszélesebb körű választójog alapján ült össze ez a Nemzetgyűlés. Az eset tehát az, hogy a fa mélyebbre és szélesebbre eresztette szét gyökereit és az eddig még kihasználatlan talajból is hoz fel tápdus nedvet. Ha tehát nagyobb erővel borult ez a fa virágzásba. ne legyen az feltűnő és ne ejtse kétségbe ez a tapasztalat az aggodalmaskodókat, mert gyümölcsképzésre ott van remény, ahol van gyümölcshozó virág. Már pedig a mi nemzeti életünk fájának a gyümölcsképzéshez megvan mind a két virága, a porzós — és a termő virág ; a keresztény szellem és a nemzeti szellem. Ezzel a nemzeti eszmével és ezzel a keresztény szellemmel kell megtérniekenyitenünk az egész közéletet. De legyünk vigyázók, legyünk óvatosak, hogy a szerteágazó érdekek istápolásában valamiképen önzőkké és egyoldalúan, ridegen elfogultakká soha és semmiben se legyünk, hogy sem az egymástól való elhidegülésnek májusi fagyos napjai, sem pedig a gyümölcseinket fenyegető kártékony, pusztító hernyók és paraziták a gyümölcsözést többé kockára ne tegyék, de ne is tehessék. (Altalános helyeslés.) Tovább megyek, tisztelt Nemzetgyűlés ! Jaj volna nekünk akkor is, ha ez a virágzás megint csak, mint volt egyszer nem régen, tulipánvirágzás volna. Nem hivalkodásra, hanem öntudatos, komoly, keresztény világnézet eszményi himporá. tói megtermékenyített nemze i munkára van szükségünk mindenkor. Es ehhez a munkához nem egységes pái't kell, hanem önzetlen és egységes akarat. (Ügy xm! Ugy van! jobbfelől.) A párt érdek a legritkábban fedi teljesen a valódi közérdeket ; ellenben ha a pártok megéitik egymást és megértik egyúttal az idők intő szavát, ezeknek a megértésből szá/mazó együttműködéséből szépen kibontakozik, gyönyörűen kifejlődhetik a évi április hó 24-én, szombaton. helyes középarány. Tehát nem egy középpárt, hanem a középarány. Ezt a fejlődést elénk szabta az idők feltartóztathatlan szelleme és e fejlődés elől józan észszel elzárkózni nem lehet. Ezzel a fejlődési folyamattal számolni kell mindenkinek és ebben a fejlődési folyamatban számolni kell mindenütt mindenkivel, aki ember és aki az Isten képét viseli magán. E fejlődés ütemében is nem az érzésünk, nem is az önzésünk, még nem is a pártállásunk, hanem az eszélyességünk, az okosságunk és a mindenekfelett való szempont : a nemzet egyetemes érdeke lehet csak az irányadónk és lehet és kell, hogy legyen egyszersmind a korlátozónk is. Méltóztassanak megengedni egy szerénytelennek tetsző, de fontos, mert épen a fenti szempontokban megnyugtató megállapítást, azt, hogy ez a párt, amelyhez tartozni szerencsés vagyok, minden pártszempontoknak fölébe helyezi és fölébe fogja helyezni tudni mindig a nagy egyetemes nemzeti érdeket. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Parlamentáris szerepében — méltóztassanak őszintén megmondani, hogy igazat mondok-e — mindig kézzelfogható és nyilvánvaló tanúságot tett arról, hogy megvesztegethetetlen az igazságérzete. Pusztán a tisztes együttműködés álláspontján is ez a párt biztos, szilárd alapját képezi az együttműködés alapján való, az állam magasabb érdekeit kielégítő, nyugodt kormányzásnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ennek a pártnak szive nyitva áll bármely oldalról jövő igazság előtt. A nagy, egyetemes szempontok spontán lelkesedést keltenek benne. Fogékony keblét csak egy dolog elől zárja el és ez a kizárólagosság. ' Ne akarjuk hát ezt a romlatlan, a természet öléről idehozott érzületet a politikai kotyvasztás boszorkánykonyháján elpárologtatni. Sok csalódáson mentünk keresztül, ne akarjuk ezt a pártot az elvtelenség látszatával hitelvesztetté tenni, mert ez az utolsó állapot, mondhatom, rosszabb lenne az elsőnél, sőt rosszabb lenne minden közbensőnél, amikor a nép a véréből való vérnek volna kénytelen odakiáltani : kinek higyjtink hát ? Mi az elvhűség jegyében álljunk és állni fogjuk becsületes lélekkel az együttműködésben vállalt kötelezettségeinket, de csak az elvi hűség és az ebből folyó párthűség alapján, mert mi erről számadással tartozunk a falu népének. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Meskó Zoltán : Számon is kérik majd Î Janka Károly : Mikor a falut említem, ne méltóztassanak kizárólagosságra gondolni, mert a mi pártunk nem tud és nem is akar egyoldalú osztályérdeket szolgálni. (Élénk helyeslés.) En abban a pillanatban,amelyben aztlátnám,hogyitt egyoldalú önös' érdek van, épen a választóimnak tett Ígéret alapján rögtön elhagynám ezt a pártot. De ez a párt felette áll a maga igazságérzetével minden osztálynak. A mi lelki szemeink előtt az egész haza képe lebeg és e hazában minden ember boldogulása, mert mi a hazát nemcsak a termőföldjében látjuk és szeretjük, hanem — ami azt a termőföldet, annak minden göröngyét meg.