Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

18 A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. B. Szterényi József: Kapcsolják ki a vasutból a pártpolitikát ! Homonnay Tivadar : A vasutas mint hivatalnok, nem folytat politikát ! Elnök ; Ne méltóztassék állandóan közbeszólni ! Homonnay Tivadar: A vasutasegyesület nem politikai egyesület, hanem tisztán gazdasági. Elnök : Ismét figyelmeztetem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Kerekes Mihály: Há nem folytatnak mást, mint gazdasági politikát, akkor, azt hiszem, hogy a Vasutas Szövetségben is lehet gazdasági politikát folytatni. Azt kérem és azt ajánlom a kormány figyelmébe, hogy kisérj e élénk figyelemmel a történendőket. Inkább engedélyezze egy ellenőrizhető szervnek a létesülését, amelyet az államhatalom ereje minden percben megfojthat, mintsem titkos egyesületek keletkezzenek, amelyek nem gazdaságilag, hanem politikailag szervezkednének. Ez az én nézetem és azt hiszem, hogy ez a nézetem helyes. Sátoraljaújhelyről a munkások 50%-át áthelyezték különböző műhelyekbe. Mondanom sem kell, milyen nehéz családos emberekre ez az átköltözködés megszállt helyről. Nem is ezt akarom felhozni, mert hiszen ez szükséges is volt, hiszen természetes, hogy Sátoraljaújhelyen nem tarthatunk fenn műhelyt, hogy egyik kapun bemenjenek a csehek és elvigyék a szerszámainkat. Arra akarom csak felhivni a kormány figyelmét, hogy az ottmaradt munkások 50%-os fizetésből élnek és mindennap jelentkezniök kell az állomáson. Jelentkeznek is rendesen. Ezeknek a munkásoknak, ha már az állam velük szemben oly kegyes és megadja, meg is adhatja, meg is kell adnia az 50%-os fizetést, de tegye az igen t. Nemzetgyűlés és az igen t. kereskedelemügyi minister ur lehetővé nekik azt is, hogy más munkát vállalhassanak és ne kelljen mindennap jelentkezniök. Hetenként kétszer jelentkezni teljesen elég, hogy igy legalább egyikmásik napját a hétnek munkában tölthesse a munkás és az éhbért legalább a kenyérre való összegre pótolhassa ki a saját munkájával. T. Nemzetgyűlés ! összegezve az elmondottakat, arra kérem a kereskedelemügyi minister urat és a kormányt is arra hivom fel, hogy szivleljék meg az általam elmondottakat. A kereskedelmi kormány mindenesetre még jobban ismeri a helyzetet, mint én, és ezért minden erővel törekedjék arra, hogy gazdaságos kihasználás és az anyagiak előteremtése által a vasutat rentábilissá tegye. Szilárd meg győződésem és hitem, hogy ezzel a vasúti alkalmazottak fizetésjavitását, jobblétét és az ország jobblétét is fogjuk szolgálni. Az indemnitási törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) évi április hó 17-én, szombaton. Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Frühwirth Mátyás jegyző: Weiss Konrád! Weiss Konrád: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk/ Halljuk !) Igazán nehéz helyzetben vagyok, mint ellenzéki azok után az obstrukciós és ellenzéki beszédek után, amelyek már napok óta elhangzanak itt és a legkomolyabban kell azzal a gondolattal foglalkoznunk nekünk, hét ellenzékieknek, hogy^ legközelebb a kormánypárt mellé egy kormányt támogató pártot alakítsunk meg. (Derültség.) Fangler Béla: Sorsolás utján! Weiss Konrád : Ezek után méltóztassék nekem megengedni, hogy előrebocsássam, hogy a javaslatot a magam részéről nem fogadom el. Mielőtt azonban beszédem megokolására rátérnék, egészen röviden, rá akarok mutatni egyre-másra, "amit tegnap Sándor Pál t. képviselőtársam mondott. Beszédének azt a részét, mely az indemnitási javaslatra vonatkozott, igaz, nagy figyelemmel hallgattam ; talán voltak benne olyan passzusok is, melyekkel én is egyetértettem ; talán mondhatnám azt is, hogy túlkonciliáns volt az ellenpárt részéről. Ami azonban beszédének második részét: a zsidókérdést illeti, ebben tökéletesen és teljesen nem egyezem meg az igent, képviselő úrral. Csak egészen rövid leszek. A t. képviselő ur elvezetett bennünket a művelt nyugatra. Kirándulást tettünk Amerikába, Spanyolországba, Portugáliába. Friedrich István : Columbushoz ! Weiss Konrád : Én azonban, t. képviselő uram, nem arra voltam kiváncsi, hogy mit csinálnak az amerikaiak a zsidókkal, hogy mit csinálnak az amerikaiak az indiánusokkal vagy a négerekkel, én azt kivántam volna a képviselő úrtól, hogy méltóztatott volna arra kitérni, hogy mit csináljunk mi itt a mi zsidainkkal, a Magyarországon élő galiciai zsidókkal. Ez érdekelt volna. (Ugy van ! a baloldalon.) Gunda Jenő: Nemcsak a galíciaiakkal! Weiss Konrád : Engem az érdekelt volna, ha az igen t. képviselő ur kitért volna arra, hogyan képzeli ő a zsidókérdés megoldását. Mert azzal, hogy elvezetett bennünket nyugatra, elvezetett keletre, mi itt ezt a problémát megoldani nem fogjuk. Azt méltóztatott emliteni, hogy antiszemitizmus van. Ha van antiszemitizmus, akkor valószinüleg van zsidókérdés is, ennélfogva azt nekünk valami módon meg kell oldanunk. A zsidókérdéssel most az indemnités keretén belül nem fogok foglalkozni, de igenis vissza akarok térni az igen t. képviselő ur beszédének arra a részére, amelyben elvezetett bennünket keletre, t. i. oda, ahonnan a magyarok bejöttek. En teljesen koncedálom neki azt, — mert hiszen történelmi dokumentumokra hivatkozott — hogy velünk bejöttek a galíciaiak is. Fangler Béla : Tévedés ! Kozárok ! Weiss Konrád : Az körülbelül mindegy. Sándor Pál : Egy törzsből valók ! Weiss Konrád : A képviselő urnák méltózta-