Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

238 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. de megegyezik -teljesen a bulgárokéval, akik szintén türk fajú népek voltak. Ibn Dasta tudositása, amely a kozárokról, bolgárokról, magyarokról, szlávokról és ruszkokról szól, szintén bizonyítékot nyújt e tekintetben, amidőn azt mondja (olvassa) : »A kozárok földje tiznapi járásra van a besenyők földjétől. A két nép közíi tér pedig hol erdős, hol sivatag, hol mocsaras.* Nagy terület a kozár-föld. Fejedelmük az Isa, a fő uralkodó azonban Kagán. A kazárok legnagyobb része a zsidó hitet vallja. Azelőtt a kozár hit hasonló vala a törökök hitéhez«. Tehát fentartja azt, hogy a kozárok nem voltak sémifaju nép, hanem igenis turk-faju nép. Ott van azután Constantinus Porphyrogenitus bizonyítéka is, amelyet Sándor Pál szintén citál, de nem abban az értelemben, ahogy az nekünk szükséges, hanem ahogy az neki kellemes. Kimondja ugyanis egy helyen, hogy (olvassa) : »Tudni kell, hogy az úgynevezett kabarok a kozár nemzetből valók. Lázadás történvén egyszer az uralkodás miatt, ebben a belháboruban a régi hatalom győze, a lázadók egyike levágatok, másika a türkökhöz meneküle s azokkal egyesült... A kabarok három nemzetségből állanak, melyeknek egy a főnöke a mai napig«. Ebből is következtethető és megállapítható, hogy állandóan mint kozár nemzetet, mint kozár fajt emiitik s a legtávolabbról sincs lehetőség arra, hogy konzekvenciát vonjunk abban az értelemben, hogy ez sémi-faju nép volt. De még egy más kútfő is áll rendelkezésünkre. Ott van Cassel Selignek a »Magyarische Alterthümer« című munkája, mely szintén hasonló módon idéz Ibn Dastából, mikor megállapítja azt, hogy a kozárok földje tiznapi járásnyira volt a besenyők földjétől. Ez a kozár fajú nép igenis különálló fajú nép volt, nem pedig sémi-faju. További bizonyítékunk is van erre. Ibn Foslan munkájából kell idéznem, amelyben ez kifejti, hogy a kozár nyelv teljesen egyező a bulgárokéval és ez a kozár fajta nem azonos a sémi fajjal. Nestor, az egyik történetíró kifejti, hogy a kozároknak egyik ága a fehér ugor volt, másik ága pedig, a magyar, a fekete ugorhoz tartozik. Ebből is látható tehát, hogy tendenciózus beállításokkal dolgozott Sándor Pál képviselő ur, akkor, amikor olyan messzemenő következtetést vont le abból, hogy a kozárok áttértek a zsidó vallásra, hogy azt merte mondani, mikép a magyarokkal együtt a kozárok, mint zsidó fajú nép jöttek be az országba. Idézte azt, hogy milyen vitézfaju nép volt a kozár, hogy elsősorban harcolt. A történetírók megjegyzik talán ezt, de mind leszegezik azt a tényt, hogy a kozár faj turk-faju nép volt, azonosfaju azzal a fekete ugor fajhoz tartozó magyarral, melytől az őstörténelem folyamán elszakadt és külön alkotta meg a maga országát. Fejéri Györgynek munká.ja is rendelkezésünkre áll, melyben a kozárokról szólva, megállapítja, hogy ezek a fajú népek, mint a hunok, évi április hó 24-én, szombaton. bulgárok, avarok, baszkirok stb., a turkfaju népekhez tartoztak. De hiszen épen az a leglényegesebb kútfő, melyre Sándor Pál is hivatkozik, ugyanezt emliti meg. Maga Kohn Sámuel rabbi azt mondja, hogy a zsidó hitű kozár, mint hadakozó nép, okvetlen más volt, mint az a zsidó, aki a foglaló és költöző magyarok között is kereskedést űzhetett. (Derültség.) Ennél súlyosabb bizonyítékot ezzel szemben felhozni nem tudok. Ha maga a Sándor Pál citálta főauktor is elismeri, hogy egészen más fajú nép volt, ebből nyilvánvalólag deriválható, hogy igenis nem volt sémi fajú nép. T. Nemzetgyűlés, ugy látszik, nálunk még ma is tendenciózusan történik meg az, hogy megtévesszék az embereket akár a sajtóban, akár itt a parlamentben is, ugy állítanak be egyes tételeket, hogy ahból a magyar fajnak csak alacsonyabb nívója, gyengébb volta legyen deriválható. Nekünk, akik itt fontos missziót teljesítünk, kötelességünk egyrészt magunkkal szemben, másrészt jövőnkkel szemben is, hogy minden olyan irányzatnak ellene szegüljünk, kemény férfiak szilárdsággal, meg nem alkuvó tántoríthatatlan elhatározással, hogy visszautasítsuk azokat abba az odúba, ahova valók, akik velünk szemben nem átalják, hogy történelmi falsifikációkkal dolgozzanak és ugy állítsanak minket oda, hogy egy alacsonyabb rendű fajhoz tartozunk. (Élénk helyeslés.) Nem az, hogy a népszerűséget hajhásszam, nem a szereplési viszketeg vitt engem erre, hanem tisztán csak az, hogy ennek az országnak, ennek a sokat szenvedett szerencsétlen Magyarországnak érdekében kötelessége minden magyarnak ebben az országban és ebben a nemzetgyűlésben megtenni azt, hogy ahol csak pillanatnyi eltántorodást is észlel, ahol azt látja, hogy bizonyos olyan principiumok csúsznak be, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy mi keresztény, nemzeti, öntudatos fellendülésbe menjünk, azt le kell sorvasztanunk, azt tönkre kell tennünk. (Helyeslés.) Azért szólaltam fel egyrészt a birói tekintély megóvása tekintetében is, másrészt a magyar faj tisztázása érdekében is, mert igenis nagyon súlyos dolognak tartottam azt, hogy egy képviselő ur odaálljon és történelmi falzifikációkkal tegye tönkre a mi hitelünket, amelyet nem rabolhatott el tőlünk az a gyalázatos gettó-uralom sem, amely négy és fél hónapig pusztította itt ezt a nemzetet és amelyet nem rabolhatott el ezer esztendő sem, hanem mindig tisztességesen ragyogta be azt a magyarságnak becsülete, tisztessége, a magyarságnak az az ereje, amely belőle kiárad és amely hivatott arra, hogy a hármas halmon azt a kettős keresztet becsülettel, tisztességgel odatüzze és ha odatüzte, azt meg is tartsa. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A gyorsírói jegyzetekből meggyőződtem, hogy a legutóbbi incidens alkalmával Huber János képviselő ur közbe-