Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-34
230 A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. energiává való átváltoztatását nem fektetjük racionálisabb alapokra. Ahelyett, hogy silány szenünket mérföldekre szállitanók az egyes kisebb ipartelepekre, sokkal praktikusabb volna, ha a szénbányák tövén állítanánk fel a villamerőtelepeket és áram formájában szállítanánk tovább a villamos energiát. Hogyha Róma a 30—40 kilométerre fekvő Tivoliban termel magának áramot és ha Miskolcon is abbahagyják a 300 lóerős kazánok fűtését és a 30 kilométerre fekvő Felsődobszárról viszik be a világítást és a villamos energiát, akkor könynyen meg lehetne valósítani azt, hogy Budapestnek és környékének szükségletét az annavölgyi, dorogi vagy tatai kŐszénbán} r ák mellett felállított erőfejlesztőtelepek látnák el. így, ha többet nem is, de legalább a szénszállítás költségét meg lehetne takarítani. Szó sincs róla, nem vagyok én javíthatatlan optimista, sem pedig olyan ember, aki lehetetlenségeket ajánl, de meg vagyok győződve, hogy kevés jóakarattal is meg lehetne oldani ezt a kérdést, mert a többtermelés kérdése csakis a villamosdróton és a szénen visz keresztül. Rendszeres termelést, kifogástalan polgári munkát azonban csak akkor hozhatunk létre, ha mindenekelőtt az igazságszolgáltatás terén teljes jogbiztonságot teremtünk. Ugy a büntető, mint a polgári bíráskodás terén meg kell szüntetnünk a sokféle kivételes bíróságot, kivételes eljárást. Rá kell térnünk a régi büntető perrendtartásra és vissza kell állítanunk teljes érvényében a régi bíróságok hatáskörét. Segítenünk kell különösen a polgári bíróságok nagy tulhalmozódottságán. A kereskedelem komolyságának fentartása céljából szükséges, hogy a jogviták gyorsan és szakszerűen nyerjenek elintézést. Különösen a budapesti polgári bíróságok vannak ugy túlterhelve, hogy sok esetben hasztalanul fordulnak hozzá jogsegélyért. Ezen segíteni igyekszik az igazságügyminister urnák ama rendelete, amely az értékhatárt 5000 K-ról 50.000 K-ra emeli fel. Csakhogy a járásbíróságoknál akad olyan bíró, aki nem szerezhetett magának kellő külkereskedelmi tájékozottságot és igy szakszerű ítéletekre nagyobb külkereskedelmi viszonylatú pörökben alig számithatunk. Szakitani kell már egyes kérdéseknek rendeletek alakjában való elintézésével is. Alkotmányos államban nem lehet az állampolgároknak személyes szabadságát, magánjogi viszonyait megbénító rendeletekkel kormányozni. Az alkotmánynak és a régi magyar alaptörvényeknek tiszteletbentartása elsősorban a kormány feladata. A független bíróság csak a törvényeket és a törvények hatáskörében, törvényes felhatalmazás alapján hozott rendeleteket respektálhatja. Nem egészséges állapot a kivételes hatalom gyakorlásáról szóló törvény alapján a kormánynak, a törvényhozás intencióit túlhaladó intézkedéseket rendeleti utón életbeléptetni. Meg kell már szüntetni végre azt az állapotot, hogy büntetett előéletű emberek nagy üzemek termelését folytassák. Azt mondják a természettudósok, hogy a pintyőke, ha sokáig fogságban van, megfeketedik. Ha az ember is megfeketednék a fogságban, akkor az ittjáró entente-missziók azt hinnék, hogy Afrikában, Szerecsenországban járnak, mert közülük talán csaknem minden második ember fekete lenne, (Élénk eüenmondások a haloldalon.) Az ítéletekből azt hiszem, t. képviselőtársaim, az újságokból minden reggel kóstolókat kaphatnak. Ezt tehát meg kell szüntetni. Minden tisztviselő, de elsősorban a bírák helyzetén javítani kell. Lehetetlenség, hogy a katonaságtól megmaradt bakancsokban, elnyűtt katonablúzokból átalakított zakókban, 1000 koronás fizetésből sanyarogva, igazságos ítéletet hozzanak milliós perekben. Hacsak a bíráskodási bélyegilletéket módosítjuk progresszív alapon, már ebből is meg lehet oldani a bírák fizetésének problémáját. A közelmúlt eseményei újból igazolták, hogy a nemzeti megújhodás kiapadhatatlan forrása a falu. Ebből az következik, hogy a falu népét fokozott figyelemben kell részesíteni. »Menjetek ki a szürke ködmönös parasztok közé — mondja Dosztojevszkij — kérdezzétek meg, mijük hiányzik, mire van szükségük? Azok megmondják nektek és talán legelőször halljátok a teljes igazságot !« Bizony-bizony, a politikát nem az újságokból és nem a pártkörök bársony foteljéből lehet megtanulni, hanem a becsületes, dolgozó magyar nép közt. A fajmagyar parasztság, amely a háború alatt, ugy a frontokon, mint idebent, a legderekasabban állotta meg helyét, mely hadseregünk 9 /io r észét alkotta és hazafiságával, a nemes tradíciókhoz való ragaszkodásával az egész világnak példát mutatott, ez a kitűnő, megbecsülhetetlen elem adja azt a forrást, amelyből kibugyognak a nemzet regenerálására hivatott nagy eszmék. Ezt a fajtát nekünk erősítenünk, szaporítanunk kell. Ebből a fajtából mennél több erős gazdasági exisztenciát kell teremtenünk és megteremtésük után őket létükben meg kell erősítenünk. Ezt tartom én most a legelső és legnemesebb kormányfeladatnak. Jól mondotta nagyatádi Szabó István, hogy minden uj kisgazdahajlék egy uj vára ennek a hazának ! Jobban tetszik nekem egy nádkötésü kicsi viskó, amelyben a kérgeskezü kisgazda lakik, mint az az uri kastély, amelynek gazdája csak vendég a saját portáján. Azzal a váddal illették pártvezéreinket, Rubinek Gyulát és nagyatádi Szabó Istvánt, hogy tenyészteni akarják a parasztot. Nos hát, igenis, nincs tagadás benne : mi szaporítani akarjuk ezt a fajtát, de nem azért, hogy többen legyenek és igy olcsóbb bérért kapálják, túrják az uraság hegyoldalát és döngessék annak címeres ökreit, hanem azért, mert minden uj parasztcsalád uj hadserege ennek a hazának. Es ha a községek határai mellett elterülő 1000 holdak az ő meg nem szerezhető földjeikkel tovább is gátolnák ezeknek az uj magyar váraknak, ezeknek a kisembereknek szaporodását, akkor az
