Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-34

A Nemzetgyűlés 34. ülése 1920. évi április hó 24-én, szombaton. 219 csinálni mindent, esak olyant nem, aminek valami eredménye is lehetne a községre nézve. A földmivelésiigy terén óriási nagyok a teendők. Elsősorban szükségesnek tartom a háziipar kifejlesztését. Igen szomorú dolog az, hogy ma elmehetünk a falvakban napokig anélkül, hogy látnánk egy guzsalyt, egy szövőszéket ; mindenünnen egymás után kezd kihalni a régi magyar patriarchális életnek ez a jellegzetes alakja és ezért van az, hogy itt állunk lerongyolódva, teljesen ruhátlanul ; alsó-, felsőruháink nincsenek, mindenki a boltba szalad, mert háziiparunk teljesen elvesztette azt a jelentőségét, mellyel egész Európában birt még csak pár évtizeddel ezelőtt is. A földmivelésügyi kormánynak oda kell törekednie, hogy a népet oly irányban igyekezzék oktatni, ahol boldogulás is lehet az osztályrésze. Ertem ezalatt pl. a kendertermelést. A kendertermelés a réginek csak egyötvened—egyhatvanad részét teszi s ezért van az, hogy még a tanya is kénytelen a városba menni vásárolni ; ezért van az, hogy nincs megfelelő szövőiparunk, mert idebent mi nem termelünk kendert, pedig a szakértők véleménye szerint Európa egyetlen állama sem alkalmas annyira ennek termelésére, mint épen Magyarország. Ugyancsak oda kell hatni a földmivelésügyi kormánynak, hogy intenzivebben műveltessék a föld. Tudjuk nagyon jól, hogy a mi földmives népünk bizonyos tekintetben konzervatív. Meg kell neki mutatni, meg kell neki magyarázni, hogy igenis az a műtrágyázás vagy ennek vagy annak a terménynek igy vagy amúgy való elültetése meny* nyivel nagyobb hozadékot, mennyivel nagyobb termést biztosit és ha majd ezt be fogja látni, akkor ebben az irányban igenis lesz haladás. Fejleszteni kell az állategészségügyet és az állattenyésztést ! Ma épen megfelelő rá az idő, amikor nincsen, tehát amikor ezeknek beállítása fajállatokkal történhetik és akkor majd 10—12 esztendő múlva Magyarországon, amely feltétlenül alkalmasabb az állattenyésztésre, mint az e téren első helyen álló Dánia vagy Hollandia, tudunk olyan állattenyésztést produkálni, amilyent Magyarországnak már régen produkálnia kellett volna. Itt van azután a földbirtokreform. Erre nem térek ki, de szerettem volna, ha már régen benyujtatott volna az a földbirtokreform. Csak két példával fogom illusztrálni, miért van erre szükség. Kerületem egyik községében, Szüdi községben az egész határ, beleszámit va a temetőt, beltelket, templomot, 4400 holdat tesz ki. Ebből nagybirtok 3800 hold, tehát 600 hold földje van 400 családnak. A másik, nem is nagyon kicsiny községben, Pásztó községben 5640 hold az egész terület, ebből erdő 2680 hold, az egész megmaradó termelhető terület 2960 hold, amelyből 1360 hold nagybirtok ; marad tehát 5 vagy 6000 földmives részére 1600 hold szántóföld. Ezek a községek feltétlenül tönkre fognak menni, nem számitva azt, mi lesz azokkal a munkásokkal, akiknek eddig földjük nincs, akikkel eddig a világon senki sem törődött, akik a munkásés balesetbiztosításba, a nyugdíjba egyáltalában nem voltak beleszámítva. Ezeknek helyzetét is javítani kell elsősorban földbirtokreformmal, másodsorban azzal, hogy olcsó pénzen, állami támogatással hozzájuttatjuk őket ahhoz, hogy megfelelő házat, kertgazdaságot és kis földterületet tudjanak szerezni. Igenis kötelességévé tesszük munkaadóiknak, vagy azoknak a társaságoknak, azoknak a nagybirtokosoknak, akiknek szolgálatában állanak, hogy tessék végrehajtani minden szavában a Darányi-féle törvényt, azonkívül nyugdíjban, baleset- és munkásbiztositásban részesíteni őket. Bele kell nyúlnunk az ő szerződéses viszonyuk rendezésébe is. Az 1894-iki törvény, amely ezt némi tekintetben rendezi, olyan tág latitüdök között mozog, hogy emellett képtelenség elgondolni, hogy ezek az emberek meg vannak védve a kapzsiságtól, különösen a bérlő urak kapzsiságától, akik ugy szipolyozzák és akik ugy szívják ki ezeknek minden csepp vérüket, hogy ezek időnap előtt tönkremennek és egy egész emberélet nem elég arra, hogy ezek a nyomorult páriák egy kicsiny viskót tudjanak maguknak szerezni. T. Nemzetgyűlés ! Befejezem a beszédemet és egy határozati javaslatot terjesztek a t. Nemzetgyűlés elé : 1. Utasítja a Nemzetgyűlés a földmivelésügyi ministert, hogy a földbirtokreformról szóló törvényjavaslatot haladéktalanul terjessze a t. Nemzetgyűlés elé ; 2. utasítja a Nemzetgyűlés a pénzügy-, kereskedelemügyi, illetve belügyministert, hogy az italmérési, trafikjog és egyéb ipari jogosítványok, úgyszintén a gyógyszerészi jogosítványok felülvizsgálatára vonatkozó törvényjavaslatot haladéktalanul terjesszék be ; (Helyeslés.) 3. utasítja a Nemzetgyűlés a kormányt, hogy a munkásságnak haszonrészesedése, üzemrészvényei, vagy üzletrészeiben való részesítése tárgyában mielőbb törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé. T. Nemzetgyűlés ! Befejezem a beszédemet. Felszólalásomnak nem volt más tárgya, abban nem vezetett más szándék, mint az, hogy én is, valamivel igyekezzem, ha csak egy lépéssel vagy egy gondolattal is hozzájárulni ezen nagy nemzeti újjáépítés munkájához, amelyben nekünk egységesen kell résztvennünk s olyan szent vággyal és olyan szent szándékkal kell mennünk, minden melléktekintetet félretéve, mint a milyen tisztelettel és megdicsőülten ment Mózes ahhoz az égő csipkebokorhoz, amelyből az Urnák hangja hangzót feléje, összetetten, vállvetve, egymás kezét fogva kell nekünk ebből a nemzetből olyan Magyarországot megteremteni, amely tényleg méltó legyen arra, hogy itt a mi fiaink meg is tudják az ő helyüket találni és hogy fakadjon ebben a nemzetben boldogság és jólét annak a második ezrednek a folyama 28*