Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-33

A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. 197 felekezetek mindannyian és ebben a keresztény eszményisógben, a keresztény erkölcsnek alapján értsük meg egymást és váljék valóra Probászka püspök urnák az a gyönyörű mondása, hogy Pannonhalma és Debrecen között alakuljon ki a magyar szenvedések és magyar könyek között megtört szivárvány. (Elénk taps.) Azok a differenciák, amelyek közöttünk vannak, megértéssel eliminálhatók lesznek, csak arra az egyre vigyázzunk, hogy ne engedjük közénk beférkőzni azt az örülő harmadikat. Mi, t. Nemzetgyűlés, nem gyűlölhetjük egymást ugy, mint ahogy az az ő kedvük szerint volna és nem lehet közöttünk oly mély árkot ásni, amelybe az ország belepusztulna, mert emlékezzünk csak arra az operára, amelyet Hugenották címen ismerünk, amelyben kálvinisták és katholikusok veszekszenek és Mayerbeer a zsidó, irta hozzá a zenét. Ne muzsikáljanak itt nekünk, hogy egymással hajbakapjunk. (Igaz ! Ugy van!) A keresztény nemzeti iránytól nem féltem a szocializmust sem. Ezt a kérdést a magyar politikából kikapcsolni nem lehet semmiféle programmal, semmiféle világnézettel, semmiféle gazdasági alappal. (Egy hang a középen : A szociális gondolatot !) .Ez az a kérdés, amely bennünket belekapcsol a Nyugat törekvéseibe. A XX. századnak, a modern világnak ez a legégetőbb kérdése. Ezt meg kell oldanunk, de nem a marxizmus alapján. (Egy hang a középen : Keresztényszocializmus !) T. Nemzetgyűlés ! Az a marxizmus nemcsak a filozófiának, nemcsak a gazdaságtannak leg-" nagyobb hóbortjait hordta össze, hanem olyan taktikával dolgozik, hogy az emberben az állatot szabaditja fel. Elvadult állattal pedig nem lehet emberi társadalmat alkotni. Jogot ne követeljenek azok, akik az emberben az embert nem tudják megbecsülni s az emberi méltóság magaslatára nem tudnak felemelkedni. (Helyeslés.) A józanabb szocialisták már belátták azt a külföldön, mint Bernstein, Duncan Baranovszky és a többiek, hogy a marxizmus egy dogma, amelynek keretébe beleszoritották a munkásság minden törekvését és amellyel az egész szociális kérdést holtpontra juttatják. Egyedül egy módou lehet ezt megoldani : az evangéliumnak, a kereszténységnek alapján. (Ugy van !) Ezért lehetünk mi büszkék arra, — és ezért ne engedjük kezünkből kiütni ezt a szent ereklyét, — hogy itt, Magyarországon volt az első alkalom arra, hogy a keresztény nemzeti gondolatba a szocializmus bekapcsolódott. Mert a Nyugatot, egész Európát az erkölcsi és gazdasági csődtől, a civilizáció elpusztulásától csakis ez a keresztény gondolattal összekapcsolt szociális munka fogja megmenteni. (Helyeslés.) Yves Gruyot francia iró mondja azt, hogy a szociáldemokrácia ragadós őrültség. Igaza van : beteg lelkeknek a kisugárzása az. Ha végignézünk a kommunisták és az ő vezéreik közt, arcukról valami uj embertípus ri le. Yalami dégénérait lélek, dégénérait faj bélyege ül az arcukon. Beteg lelkek terméke az egész. Meg kell tőle szabadítani a világot, máskülönben Európa kultúrájának vége lesz. (Ugy van!) S erre csak egy mód van : a keresztény szolidarizmus. A kereszténységet nem mint vallást, nem mint felekezetet kell tekinteni ebben a kurzusban. Arra az alapra kell helyezkednünk, hogy amiként organizáló princípiuma volt a gazdasági, a társadalmi életnek, a politikának a liberalizmus, az individualizmus, s amiként organizáló princípiummá akarták tenni a szociáldemokráciát, — az egyik szélsőség az egyént szabaditja fel, nem ad semmit a közre, a másik a köz vasfogaiba akarja beleágyazni az egyént minden tehetségével, minden kvalitásával — épugy organizáló princípiummá kell tenni a keresztény szolidarizmust, amely a középúton halad, amely meg akarja oldani azt a kérdést, hogy az altruista és az önző ösztönöket hogyan lehet harmóniában tartani egymással — mert csak akkor fog a társadalmi fejlődés előbbre haladni, ha ez a két ösztön egyensúlyban van egymással — s meg akarja oldani azt a kérdést, az életnek legnagyobb kérdését, hogyan lehet az egyént az ő fejlett szabadságával beállítani a köz szolgálatába. (Helyeslés.) Nem az a mi elvünk, hogy osztályharcot hirdessünk, hanem hogy az osztályok között a harmóniát teremtsük meg (Helyeslés.) Nem az a mi elvünk, hogy társadalmasítsuk a termelőeszközöket, hanem hogy szocializáljuk a termelőket magokat. (Helyeslés.) Ezekkel az elvekkel lehet megvalósítani majd azt a nagy gazdasági programmot, amelyre nekünk szintén rá kell helyezkednünk. T. Nemzetgyűlés ! Berzeviczy Albert mondta Széchenyiről irott munkájában, hogy az eddigi politikának egyik legnagyobb hibája a többi között az volt, hogy a gazdasági erők hatását mindig figyelemn kivül hagyta ugy a politikában, mint a nemzet életének kiépítésében. Most mi erre a gazdasági alapra helyezkedtünk rá mind a ketten. Meg akarjuk szüntetni, hogy itt levegőben várakat építsünk fel a nemzet számára. Az anyaföldből, a gazdák erejével, az ő hozzájárulásukkal akarjuk ezt a Magyarországot felépíteni. (Helyeslés.) Boldog vagyok, hogy itt olyan kisgazdákat láthatok, mint a többi között — ne vegyék a többiek rossz néven, hogy külön említem meg — Patacsi Dénes t. képviselőtársamat, akire jól esik ránézni és jól esik hallani tőle azt gondolatot, amelyet egy rövid közbeszólással is kifejezésre juttatott az ő kulturlelke. Ezzel mutatjuk meg azt, hogy azzal a magyar földmivessel lehet együtt munkálkodni, ha hozzá fordulunk. (Taps.) Aki Shakespeareből idéz, az a nemzetnek értékes eleme lesz. Nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, bár szerettem volna a részletekre kiterjeszkedni.