Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. 195 rituális tej 200 liter mennyiségig mindennap rendelkezésre áll. (Derültség és zaj.) Ez a kommunizmus vallástalanság kommunizmusnak »A vallás magánügy« jelszava. Ugyancsak igy a gyüjtőfogházban internáltaktól hallottam, hogy amikor misét akartak hallgatni, azt mondotta a felügyelő : Ez már kiment a divatból. Mikor azonban a következő szombaton látták, hogy a zsidó internáltak mennek istentiszteltre, akkor bátorságot kaptak és követelték, hogy ők is mehessenek, akkor azután engedték őket. (Mozgás és zaj.) Itt bizonyos összefüggés van a kettő között, bár nem adok igazat Weiningernek, a »Geschlecht und Charakter« című mű szerzőjének, — megjegyzem, hogy Weininger még a háború előtt lőtte magát főbe, tehetséges, de romlott zsidógyerek volt — aki azt irja, hogy a szocializmus árja jelegű, a kommunizmus zsidójellegüg A zsidó született kommunista. Ezek az ő szavai. Bár nem adok neki igazat, de bizonyos összefüggést látok a kettő között. A napnál világosabb előttünk, t. Nemzetgyűlés, hogy Hermann képviselőtársamnak igaza volt, amikor azt mondotta, hogy 243 tisztviselő közül 242 zsidó volt abban az osztályban, ahol épen megjelent. Mindenütt ők foglalták el a helyet, ők tudtak érvényesülni és nem fájt nekik semmi, mert tudták, hogy ez az ő lelkűknek, az ő érzésüknek, az ő gondolkozásuknak megfelel. T. Nemzetgyűlés! Ká kell térnem arra a történeti adatra, amelyet Sándor Pál képviselőtársam itt felhozott, (Halljuk !) tudniillik, hogy a magyarokkal zsidók is jöttek volna be. Hogy a magyarokkal a népvándorlás forgatagában voltak-e együtt zsidók vagy nem, arra történeti adat egyáltalán nincs, ezt csak sejtik azok, akiknek érdekük volna, hogy igy lett légyen. (Zaj.) De kénytelen vagyok itt rámutatni arra, hogy a magyar nemzet történetében a zsidókra vonatkozó első adat Szent László király idejéből való és ez a szabolcsi zsinat hozott határozata. Szent László törvénykönyvében, annak első részében, a X. fejezetben találjuk ugyanis a zsidókra való első hivatkozást. De még ez sem jelenti, hogy a zsidók már ittlaktak, mert ezeknek a zsinatoknak természete az, hogy a világegyház meghozott törvényeit ott úgyszólván újra kihirdették a nemzet előtt. Ez a zsinat tehát a nagyegyház intézkedését vette át, anélkül, hogy bizonyíték volna arra, hogy Magyarországon már Szent László idejében tartózkodtak zsidók. De lehet, hogy itt voltak. Későbbi történeti adatok szerint 1232-ben egy Téka nevezetű kamaragróf tényleg- volt Magyarországon Fredman is, akit Sándor Pál képviselő ur emiitett, kamaragrófja volt Magyarországnak. De hogy a vezérekkel együtt jött volna be ide zsidó, arra történelmi adat — ismétlem — egyáltalában nincs, sőt ellenkezőleg, 732-ben Mervan arab vezér a kabaroknak, kóboroknak, vagy kozároknak törzsét legyőzte és őket a mohamedán vallásra kényszeritette. Csakis I. Romanus és Constantin Porfirogenitus idejében mentek a Görögországból kiűzött zsidók a Don tövére és a Volga mellékére és ezek téritették meg az egyik kabar törzs fejedelmét és előkelőségét, de a nép maga ott sem lett zsidóvá. Ez azonban, t. Nemzetgyűlés, a X. század elején történt, amikor már a magyarok ittvoltak a Kárpátok alatt és a Duna-Tisza közén. Annak a kozár törzsnek, amely a magyarokkal jött be s amelyet nyolcadik törzsként emiitünk, nyomait láthatjuk a székelyekben. A krónikások szerint ugyanis a magyar nemzet, amikor elfoglalta az országot, nemzetségek szerint osztotta fel maga között a foglalt területet. Már most ha zsidó vallású nemzetség is lett volna a magyarok között, akkor annak is adtak volna egy zárt területet, egy parcellát, ép ugy, mint annak idején Egyiptomban nekik adták a Grosen földjét. De sehol nem találunk r nyomot arra, hogy Magyarország területén az Árpádok alatt, a fejedelmek korában vagy Szent István idejében, zsidó népfaj lakott volna. (Félkiáltások oalfelol: A Lipótváros volt tán? Derültség.) Ha csak ezt ezt nem veszik annak, hogy itt laknak nagyobb tömegekben, vagy pedig GrossWardeint. Mert ha itt lettek volna a zsidók, akkor egészen bizonyos, hogy egy zsidóvallásu nemzetiségnek is osztottak volna ki területet. Ezzel végeztem volna is, de még csak azt akarom megjegyezni, hogy nagyon tévednek azok, akik a keresztény nemzeti irányzatban antiszemitizmust látnak. (Igaz ! Ugy van !) Isten mentsen, hogy ezt az irányzatot ilyen puszta negatívumra vigyük át. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Isten mentsen, hogy az antiszemitizmusban merüljön ki ez a fenséges eszme, mert aki csak az antiszemitizmust hangoztatja mint keresztény és nemzeti irányt, az a kereszténységet és a magyar nemzetet gyalázza meg. (Igaz! ügy van!) Mi nem fogjuk megoldani a zsidókérdést. Vajúdik ez már évezredeken keresztül. Ott kezdődött még Egyiptomban és végigment a történelmen mindenütt. A zsidóság sorsa a hatalomra való törtetés ós utána a pogrom. Ez a szomorú adat a történelem nyomán. Igy volt ez Egyiptomban, Babilonban, Spanyolországban. Oroszországban, Lengyelországban, igy mindenütt, ez az ő elkerülhetetlen szomorú sorsa, (Halljuk ! Halljuk !) Ezt a zsidókérdést, tehát t. Nemzetgyűlés, magának a zsidóságnak kell megoldania. Ne helyezkedjék az elzárkozottságnak az alapelvére. Ne tekintse magát olyannak, mint ahogy a Talmud egyes kitételei mondják, hogy »Izrael kedvesebb Isten előtt, mint az Eg angyalai«. (Chullin 91. b.) (Derültség. Zaj.) Továbbá: »Valamint felbomlanék a világ szelek nélkül, ugy bomlanék fel Izrael nélkül«. (Taanit 3. b.) (Derültség.) Itt kénytelen vagyok ismét a távollévő Sándor Pál képviselő urat aposztrofálni. 0 azt mondotta, hogy ahonnan a zsidók 25*
