Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. 187 A közerkölcsi kérdések is a legszorosabb összefüggésben vannak a gazdasági kérdésekkel. Karafiáth képviselő ur idézett dr. Nékám adataiból néhányat, amelyek közül a legkiáltóbb az, bogy mig 1910-ben a bujakórtani kilinikán 5773 volt a személyforgalom, addig ez a szám 1919-ben majdnem megnégyszereződött, vagyis felemelkedett 22.904-re. Ezeket az adatokat vagyok bátor kiegészíteni ugyancsak dr. Nékám megdöbbentő statisztikai adataival, a férfi ifjúság nemi betegségeire vonatkozóan, ... (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) amely statisztikák szerint a háború előtt 15 éves gyermekeknél 1% volt, most pedig 8%, a 16 éveseknél 3% volt, most pedig 9, a 17 éveseknél 11% volt, .most 26, a 18 éveseknél pedig 27% volt és most 68-ra szökött fel a nemi betegségek aránya. (Mozgás. Egy hang jobbfelől : Hallatlan, mennyire haladunk !) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Mi itt költségvetésről készülünk tárgyaim, de ugy gondolom, hogy ezek a számok jóváhagyatlanul negyedik, ötödik és X-edik milliárd deficitet fognak jelenteni az országra nézve, Most, amikor keresztény kurzusról beszélünk, ezeket a jelenségeket nem szimptomatikusán kell igyekeznünk megszüntetni kivülről jövő rendeletek utján, hanem teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy itt egy nagy erkölcsi összeroppanás külső kifejezésével állunk szemben (Ugy van !) és hogy ezt azért gyökeresen j avitani csakis a belső erkölcsöknek konszolidálásával lehet. ( Ugy van ! Ugy van I) Mi, a keresztény nemzeti egyesülés női pártszervezetei meg vagyunk győződve arról, hogy ezt mi nők megoldani nem vagyunk képesek s ebben a tekintetben igazi erkölcsi reneszánsz csakis akkor várható, ha ez a mozgalom férfimozgalom lesz és mi nők csak a segítséget fogjuk .annak keresztülviteléhez adni. Áttérek — ugyancsak nemzetgazdasági szempontból — az iskolareform kérdésére is. (Halljuk ! Halljuk I) Követelésem talán amerikaias kissé ; azonban a lét és nem lét kérdése elé állított nemzeteknél egészen különleges szempontok kell hogy dominálok legyenek. Szükségesnek tartom, hogy ugy az alsó, mint a közép- és felső iskolákban a reformokat a következők szerint vigyük minél hamarább keresztül : Az első szempont a nemzeti életerő, a második a gazdasági talpraállás és csak harmadsorban az elméleti tudás és a klasszikus műveltség. Mindezeknek a reformoknak a keresztülvitelét nem elméleti tudósokra kellene bizni, akik a legnagyobb tudománynál is látják, hogy az csak egy gyüszünyi és azt hiszik, hogy az a kis ember, vagy az a fejlődő ifjú azt be tudja fogadni, hanem gyakorlati tanügyi szakerőkre, nemzetgazdászőkra és crvcsokra kell bizni, (Ugy van !) akik meg tudják állapítani, hogy vájjon az a kiesi fejlődő gyermek 6—7 éves korában elbírj a-e a napi 3—4—5 órai zárt levegőt és hogy az ifjúság ugyancsak ebből a szempontból mit bir eL Kívánatosnak tartanám, hogy az iskolareformot tárgyi szempontból is kezeljük (Helyeslés és taps.) és kialakuljon nálunk négy típus és pedig a háztartási, ipari, kereskedelemi és gazdasági iskolák típusa, amelyek külföldön megvannak. Csodálatos, hogy nálunk az iskclák mily keveset látszanak tudni az életről, (Ugy van !) mintha mi olyan dúsgazdag állam volná ni, amelynél az iskola luxus, amely megengedheti magának azt a fényűzést, hogy a gyermekeket és a leendő polgárokat elméleti tudásnak a tömegével tömje tele. A legcsodálatosabb azonban az, hagy agrikultur állam létünkre, alig tudunk kertészeti, gazdasági iskolákat — a nők számára is •— felmutatni. Schandl Károly : Csak Kecskeméten van ! „ Schlachta Margit: Irigykedve láttam Ausztriában, hogy az ottani nőszövetség már évek óta nagy gondot fordít mezőgazdasági téren dolgozó nőkre, épen nemzetgazdasági szempontból. Az iskoláknak különben képesiteniök kellene a polgárokat arra is, hogy fogékonyak legyenek minden reformmal szemben. Hiába vannak meg a legnagyob reformtervek, ha nincs ember, aki azokat befogadja, aki azokat megvalósítsa. (Ugy van ! balfelől.) Mindenki előtt teljesen világos az a számítás és az az eredmény, amellyel Ereky Károly képviselő ur ismertet meg bennünket, amikor a dán tejes sertésértékesitő szövetkezetek statisztikáit közli, amelyek szerint a kis Dániában 1881-ben 400 tehénnel alakult csak meg egy szövetkezet és jelenleg már ezernél több ilyen szövetkezet dolgozik ott és produkál évi 80 millió kilogramm vajat, tehenei pedig évente átlag 3500—5000 liter tejet termelnek, mig a magyar tehén átlag csak ezret ad. A sertéstenyésztésre vonatkozólag megállapitja a képviselő ur, hogy 1881-től 1911-ig a szövetkezetek révén a sertésállomány Dániában megnégyszereződött. Hogyan fogjuk mi az ilyen reformgondolatokat itt, Magyarországon keresztülvinni, ha nincsen, aki azt kényszer nélkül keresztülvigye és magán is keresztül vitetni engedje? Megemlítem itt gróf Csáky Gyulának reformgondolatait a nagybirtok betelepítésére vonatkozólag, aki a többtermelés megvalósítását ugy kontemplálja, hogy »az egyes nagybirtokosok kis gazdaságokat létesítsenek az ő nagy birtokaikon, amelyeken az egyes kis tanyai gazdaságok hozadékának feldolgozása, forgalombatétele, értékesítése egyöntetű, iparilag és kommerciálisán szakképzett vezetőség kezébe legyen letéve és a kis tanyásgazda vállairól leemeltessenek azok a terhek, amelyeket a termékek feldolgazásának, piacraszállitásának, értékesítésének gondja és nehézsége okoz, vagyis hogy a nagy- és kismunka kétfelé osztásával az egyes tanyások munkaereje, ideje meg legyen kiméivé és kizárólag a mezei, kerti, házi, állatgondozási teendőkre legyen fordítható«. Nekem nem szakom ez a kérdés, nem is akarok vele érdemlegesen foglalkozni, tisztán csak arra kívántam a Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, hogy 24*
