Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-33
A Nemzetgyűlés 33. ülése 1920. évi április hó 23-án, pénteken. 177 azon anyagi haszonban [is részesül, hogy évi 318.000 K adófizetést elenged neki a kincstár. Azért a részletes tárgyalásnál, ha más engem meg nem előz, leszek bátor indítványozni, hogy ezentúl intézményesen biztosítsuk azt, hogy a kisüst ezentúl minden helyen felállítható legyen,mé g olyan helyen is, ahol központi szeszfőzde van. (Helyeslés jobbfelől.) Azért mondom, hogy ezt intézményesen kell biztosítani, mert lehetetlen állapot, hogy márciusig folyton kunyerálnia kell a kisgazdának s csak akkor engedélyezik. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelŐl.) Most már a szőlőtermelő gazdának künn volna a helye a szőlőhegyen, dolgoznia kellene, s az én vidékemen még mai nap is ott szorongnak a központi szeszfőzdében, amikor már a törköly is megromlott. ( Ugy van !) Amikor a képviselőházban tárgyalták a központi szeszfőzdéről szóló törvényjavaslatot, nagyatádi Szabó István képviselő ur (Éljenzés jobb jelöl.) a következő kijelentést tette az akkori kormánypárt padjai felé, ahol nagy barátjai voltak a központi szeszfőzdének : »îïem értenek ehhez a kérdéshez az urak !« (Felkiáltások jobb jelöl : Igaza volt!) El kell ismernem, hogy nagyon igaza volt már akkor nagyatádi Szabó István miniszter urnák ; (Egy hang jóbbfeiől : Sokszor igaza volt !) igaza volt Bernáth Béla képviselő urnák és Rako-vszky István elnök urnák, mert tényleg nem értettek ehhez a kérdéshez az urak. S ki kell nyíltan jelentenünk, hogy megbukott a központi szeszfőzdék intézménye, s azt fentartani nem lehet. Nagy János (egri) : Azok csak nagy zsidó vállalatok voltak, mert mind zsidó kézre jutott ! Bozsik Pál : T. Nemzetgyűlés ! Hozzá kívánok szólni azindemnitási törvényjavaslat 22. §-ához is. Ez a szakasz az eddigi kisebb összegű bortermelési adót 42 koronára emeli fel. Ebből a 42 koronából 30 korona az államot illetné, 6 korona kezelési és beszedési költség címén illetné az illető községet, vagy várost, 6 korona pedig a bortermelési adót nem kezelő községek j avara lenne beszolgáltatandó és ennek mikénti felhasználása felől a belügyminister döntene. Abból a célból említem ezt fel, hogy ezt az összeget redukálni törekedjem, hiszen ha a konjunktúra nem bírja meg a 42 korona adót, akkor úgyis redukálni kell ; csak egy gondolatot szeretnék a Nemzetgyűlés szives pártolásába ajánlani. A szőlőtermelő községeknél is oly nagy szükség van különböző támogatásokra, hogy én igazán nagyon fájdalmasnak találnám azt, hogyha ettől a 6 koronától, amelyet a belügyminister más községek javára kivan fordítani, a szőlőtermelő községeket megfosztanák. Az én városom is pl. 350%-os pótadót fizet. Méltóztassanak megengedni, ez a 6 korona, amelyet más községeknek akar ugy innen, mint esetleg a rossz utakkal megvert községekből a belügyminister ur elvinni, oly szükséges volna ezeknek a községeknek, mint a falat kenyér. Nagyon kérném azért a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a pontot akként módosítaná, hogy — legyen ebbe beleszólása akár a belügyminister urNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — II. KÖTI nak is — ez a 6 korona, amelyet más erőforrásokkal bíró községek más címeken tudnak előállítani, fordittassék az illető községekben akár kulturális, akár gazdasági igények kielégítésére. (Helyeslés.) Pl. Gyöngyös városában 100—200.000 hl-re is megy az évi bortermelés. Ugy-e, egy ilyen leégett, 350%-os pótadóval küzdő városnak az a félmillió vagy egymillió milyen nagy T jót jelentene, mennyi közszükségletet elégítene ki ? T. Nemzetgyűlés ! Ebben az indemnitási javaslatban volt egy szakasz, amely nagy örömet keltett azokban, akik aj pénzügyi és gazdasági politikának kialakulását várták. Folyton hangoztatjuk, •—itt a Nemzetgyűlésen is maj dnem minden szónok megemlékezett airól — hogy most keresztény kurzus van, most már nem ugy lesz, mint azelőtt. Ezt a keresztény kurzust nem találom meg sem a boradó, sem az élesztő és nem tudom, miféle fogyasztási adók emelésében. Ugyebár, ez a keresztény kurzus nélkül is lehetséges volna ? De megtaláltam ennek a szellemnek érvényesülését egy paragrafusban, és pedig a 27. §-ban, amely a szénjogokról szól. (Halljuk !) Azt hiszem, emlékezünk még arra, hogy midőn a keresztény kurzus a Friedrich-kormány idején megkezdődött, mennyi baj volt a kőszénbányatulajdonosokkal épugy, mint a nagybankokkal is, akik s amelyek sehogjr sem tudták bevenni, megemészteni a keresztény kurzus szellemét és mindenféle nehézséget igyekeztek gördíteni a keresztény szellemű kormány kialakulása elé. Azonfelül azt tapasztaljuk — és én itt igazán nem zsidótőkéről kívánok beszélni — hogy a tőkének jelentékeny része idegenkedik a hazafias kötelességek teljesítésétől ( Ugy van I) ; kimenekül külföldre, külföldivé igyekeznek lenni a különböző részvénytársaságok, hogy a hazafias kötelességek teljesítése alól meneküljenek. Azonfelül a pénzlebélyegzés alkalmával is ugyan mennyiben vette ki részét a nagytőke ? (Felkiáltások : Sehogy I) Azon a vidéken, ahol ismerős vagyok, olyan egyének, akik milliárdokat gyűjtöttek a háború alatt, 800—1000 koronát bélyegeztettek le, egy szegény, egyszerű, tanulatlan földmives pedig, aki nem értett a pénzügyi politikához és volt vagy 50 hl bora, amelynek eladásából 100.000 korona volt véletlenül a ládafiában, nagy összegeket volt kénytelen kölcsön adni az államnak. Azéit én a keresztény kurzus szellemét láttam volna érvényesülni abban a pontban, amely a nem hazafias nagytőkét ebben a tekintetben esetleg megfelelő módon befolyásolni akarta volna. Már előre kijelentem, hogy nem akarom gyanúsítani a vállalatokat, legkevésbé a kőszénbánya részvénytársaságokat, azonban arra kell törekednünk, hogy az állam végre is magában az országban bírjon annyi hatalommal, — méltóztassék megengedni, hogy egy igazán közönséges hasonlattal éljek, mint a kakas ur az ő udvarán •— hogy az állam ur legyen az ő udvarán, hogy ne parancsolgasson neki semmiféle nagytőke vagy részvénytársaság. (Helyeslés balfelöl.) Ezért ebből az általános szempontból a leg23 •=
