Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
170 A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. tük termi azt, hogy elfogattuk a Peidl-kormányt. Szabó József: Tévedés, mert ott voltam! Friedrich István: Még jobban sajnálom, hogy ott volt a képviselő ur és nem volt alkalmam őt ott látni, mert ő valószinüleg jobban csinálta volna, mint én. (Derültség.) Rassay Károly: A legjobban Csilléry csinálta. Friedrich István: Igen, az egyes főbb részleteket maga Csilléry és Schnetzer tábornok csinálta. Schandl Károly: Azért buktatták ki hálából! (Derültség.) Szabóky Jenő: Éljen a női választójog! (Élénk derültség.) Friedrich István: Azt mondja a képviselő ur, hogy az én pártom támadja a kormányt oly irányban, hogy a kormány hibás a mai helyzetért. Bocsánatot kérek, itt ül a minister elnök ur, hozzá fordulok, Haller minister urnák a nevét nem említem, mert ugy látom, hogy egy kissé ideges (Élénk derültség.) . . . Haller István : Vagyok mindig olyan nyugodt, mint Friedrich! Olyan nyugodtan mindig tudok viselkedni! Friedrich István : Meg vagyok győződve arról, hogy a ministerelnök ur az ellenzékkel nagyon is meg van elégedve. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ellenzéknek jobb, mint kormánypártnak ! (Elénk derültség.) Friedrich István: Tessék: nagyon meg van velünk elégedve! (Derültség.) Szó sincs róla, hogy mi ráfogjuk erre a kormányra, hogy minden bajért ő a hibás. Mi a kormánnyal nem voltunk megelégedve, de most már egy kissé meg vagyunk vele elégedve. (Derültség. ) Simonyi-Semadam Sándor t ministerelnök: Hagytak egy kis időt dolgozni ! (Elénk derültség.) Friedrich István : Meg is foglak dicsérni. (Élénk derültség.) Jöttek sorra a törvényjavaslatok és nekünk nem is volt más célunk, mint a munkába lendületet behozni. Az igen t. képviselőtársam . . . (Zaj a baloldalon.) t Megzavartál, most nem tudom folytatni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ne hagyd magad zavartatni! Miféle ellenzék az, amely zavartatni hagyja magát? (Élénk derültség.) Szabóky Jenő : Schlesinger se hagyta magát. (Élénk derültség.) Friedrich István: Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy én is koncentrációt akartam csinálni augusztus elején. Ebben tényleg igaza van, mert koncentrációt akartunk csinálni. De ne felejtse el a képviselőtársam, hogy akkor is volt itt entente, mely az első órában azt követelte tőlem, hogy a munkásság is képviselve legyen a kormányban. Nagyon jól mondja, hogy három tárcát üresen hagytunk három napig évi április hó 22-én, csütörtökön. azzal, hogy ez a három hely a szervezett munkásságnak rendelkezésére áll. De nem az internacionális szocialistáknak, t. képviselőtársam, hanem a szervezett munkásoknak s én mindenütt azt hangoztattam, hogy csak az esetben, ha az internacionális alapról a nemzeti alapra térnek át. Szabó József: Talán Garami Ernő, vagy Buchinger lett volna az ? (Zaj.) Friedrich István: Minthogy azonban akkor nem akartak nemzeti alapra helyezkedni és nem tágitottak az internacionálétől, ez a három hely nem töltetett be, hanem igen is jöttek a keresztény-szocialisták a segítségünkre és hozták ezt a nagyon derék Oláh Dániel képviselőtársunkat, (Éljenzés.) akit meg is tettünk ministerré. Ha t. képviselőtársam ma feladatául tűzte ki magának, hogy Friedrich Istvánt megeszi, akkor sokkal nagyobb hibákat is felsorolhatott volna, amiket elkövettem, (Derültség.) pl. azt, hogy nagyon rossz ministereket neveztem ki. Igen, de bocsánatot kérek, én nem voltam mindig ministerelnök, mögöttem nincs olyan hosszú politikai mult, mint önök mögött, én egészen fiatal politikus voltam és bizony nagyon sok hibát követtem el, igy pl. rossz ministereket neveztem ki és rosszul választottam meg ^a barátaimat. Ezek voltak az én főhibáim, (Elénk derültség és taps.) ezeket kellett volna t. képviselő urnák felsorolnia. Szabó József : Sándor Pálban jobb barátot fog találni! Friedrich István : Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem az én érdemem, hogy ma az internacionális szocialisták gyöngék, kvázi le vannak verve. Kijelentem, hogy nagyon jól tudom, hogy nekem nincs semmiféle érdemem, (Ellenmondások.) ezt nem is vindikálom magamnak. Nem érzelgek, nincs itt helye szentimentálizmusnak, nem politikai pályára való az, aki hálára, elismerésre számit. (Ugy van! Ugy van!) Erre én nem is számitok. Az én legnagyobb elégtételem az, hogy önök, t. uraim, engem támadnak, mert ha önök engem támadnak, akkor még sem állhat egészen ugy a dolog, amint az én igen t. képviselőtársam mondja, hogy ezeknek az uraknak nincs semmi érdemük. Nekem kvázi bocsánatot kell kérnem, hogy élek, bocsánatot kell kérnem, hogy augusztusban éltem. De miért izgulnak az urak, hogy mi heten, jelentéktelenek kiléptünk a pártból? Örüljenek, hogy tőlünk megszabadultak, (Derültség a jobboldalon.) ha mi olyan jelentéktelenek vagyunk. Miért hát ez az izgalom ? Mi az önök táborát nem fogjuk támadni, nem bántunk, szeretni fogunk titeket, szó sincs róla, hogy támadjunk. (Elénk derültség.) Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a tegeződés a Ház ülésén mulatságos lehet ugyan, de nem felel meg a nemzetgyűlési tárgyalások komolyságának. Friedrich István: Egészen megnyugodhatok
