Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-32
A Nemzetgyűlés 32. ülése 1920. évi április hó 22-én, csütörtökön. 167 Szabó József: Ez nagyon megnyugtató]ag hat reám. A munkások egészségügyével is többet kellene törődni, mert ezen a téren lehetetlen állapotok vannak. Adatokat tudnék hozni arra, hogy megtörténik, hogy egy vállalatnál, amikor az a munkásember már nem tud járni, mert tüdőbeteg," vagy nem tudom én, más baja vau, szóval gyenge és szinte tönkre van téve, elmegy a vállalat orvosához, a vállalat orvosa megállapítja, hogy szolgálatra továbbra is alkalmas. A munkás tényleg tovább dolgozik és megtörténik, hogy mikor mi privát orvoshoz küldjük, hogy vizsgálja meg, a privát orvos megállapitj a, hogy nagyon sulycs beteg és ha még tovább dolgozik, nagyon közel érheti halálát. A népegészségügyi minister urnák valahogyan gondoskodnia kellene arról, hegy a munkások egészségügye másként kezeltessék és j óbban előmozdittassék. Fontosnak és kivánatosnak tartanám nemcsak a munkásság szempontjából, de a köznek a szempontjából is, hogy a munkásokat, — mindenekelőtt azokat, akiket élelmiszerüzemekben, kenyérgyárakban, vagy akiket az élelmiszerkereskedelemben foglalkoztatnak, éttermi alkalmazottakat, pincéreket, cukrászokat stb., mielőtt munkába állanának, orvosi vizsgálat alá vegyék. (Felkiáltások balfelől : Nagyon fontos !) Súlyos következményei lehetnek annak, ha az a fertőzött beteg elmegy egy élelmiszerüzletbe, fogdossa kezeivel az élelmiszert, kiszolgálja a vevőt. Nem is vesszük észre, hogy a bacillusokat hogyan terjeszti. Nem is kerülne sokba, a népegészségügyi ministernek csak egy intézkedésébe, egy rendeletébe kerülne az egész, melyet könnyen végre lehetne hajtani s ennek a bajnak elejét vehetjük. Nagyon fontos volna a munkások lakáskérdését is végre megoldani. Lehetetlen állapot, ami ma van a fővárosban és környékén. Pincelakásokban nyolcan, tizen laknak egy kis odúban, egymás hátán fekszenek az emberek, ruha, ágynemű nélkül. Ha a kormány közmunkákat akar elrendelni, nagyon egyszerűen megoldhatónak tartanám, ha itt ' a főváros környékén, ahol gyönyörű fekvésű helyek vannak, megkezdenék a munkáslakások, kertvárosok épitését. Minden munkás örömmel megy ki a főváros környékére, ha egészséges kis lakást kap ottan ; sőt tovább megyek, minden munkás a legmesszebbmenő áldozatot meghozza, hogy ezt a lakást a maga részére megszerezhesse, akár hosszabb lejáratú, akár amortizációs kölcsönnel, ugy hogy végeredményben az a ház a munkás tulajdonát képezze. A földbirtokreformmal kapcsolatosan nagyon célszerűnek tartanám, ha ilyen kertvárosokban a munkásoknak kis földet adnának. Minden munkás, mikor a rosszlevegőjü, dohos műhelyből kijön, szívesen megy ki arra a földre gazdálkodni. Az neki részben szórakozás lesz, részben testnevelés is lesz, és nagyon megkönnyítené a főváros élelmezését is. (Helyeslés.) Felkérem tehát, a földmivelésügyi minister urat, hogy a birtokreformnál talán ezekre a kérdésekre is fordítson figyelmet, T. Nemzetgyűlés ! A munkásbiztositás kérdése nálunk nagyon gyenge lábon áll. A munkásbiztositó-pénztárak eddig nem voltak eg}?"ebek, mint szociáldemokrata agitátorokat nevelő-iskolák. Onnan kerültek ki az összes agitátorok, a Kun Bélák és a többiek, mert a munkások pénzéből —- ahelyett, hogy a munkásbiztositásra nagyobb gondot fordítottak volna — sokkal fontosabbnak tartották jó agitátorokat nevelni. Kivánatosnak tartanám, a munkasbiztositást kiterjeszteni . . . Budaváry László : Államosítani ! Szabó József: Az államosításról külön fogunk beszélni ; ugy tudom, erről törvényjavaslat készül. Kivánatosnak tartanám tehát, ha kiterjesztenék a munkásbiztositást a mezőgazdasági cselédekre is. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt is óriási mulasztások történtek és célszerűségi szempontból jónak tartanám, ha a mezőgazdasági munkásokat, cselédeket, az iparosokkal egy munkásbiztositóban hoznók össze, őket egy munkásbiztositó-pénztár alá vonnánk. Kivánatosnak tartanám, a munkások rokkantság és aggkor elleni biztosításáról is gondoskodni. Kívánatos volna, hogy a munkásbiztositás és a népjólét terén valami gondoskodás történjék abban az irányban, hogy a családalapítást elősegítse a kormány, módot adjon arra, hogy a szegény emberek családot tudjanak alapítani. Messzebb mennék, díjaznám és jutalmaznám a család szaporulatot is, ahol gyermekek születnek, ott kedvezményben részesíteném az anyát, a szülőt, ugy, hogy a családoknak e téren a kedvét ne lohasszuk le. (Helyeslés.) Fontos a nyugdíj rendezésnek a kérdése is. Az állami gyárak nagy részében a kormány kegydíjat ad ugyan a munkásságnak, ez a kegydíj is olyan azonban, hogy ne ártson. A munkásokat foglalkoztatják a gyárakban mindaddig, mig össze nem esnek, és amikor már összeesnek, akkor kapnak rövid ideig egy kis kegydíjat, amely épen elég arra, hogy éhen ne haljanak belőle. T. Nemzetgyűlés ! Ezt a kérdést is rendezni kellene, nemcsak az állami alkalmazottakkal szemben, hanem a nyugdíjigényt minden privát gyárban, magánvállalatban foglalkoztatott munkásra is kötelezően ki kellene terjesztem. (Felkiáltások : A földmunkásokat is ! Ugy van !) Itt megadóztatnám a munkaadókat kivétel nélkül, (Helyeslés.) hogy a munkaadók minden egyes esetben kötelezően járuljanak hozzá, a munkások nyugdíj biztosításához. Ennek óriási előnye lenne,-ha a munkásnak, aki elfáradt egy hosszú életen keresztül eltöltött munkában, legalább agg korában, öreg napjaiban egy kis nyugalmat, egy kis csöndes, de biztos megélhetést nyújthassunk, hogy ne kelljen neki koldulnia és a templomok előtt kéregetni. (Helyeslés.)
