Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-28
10 A Nemzetgyűlés 28. ülése 1920. Nem dobhatja ki őket az utcára, sőt kötelessége munkaalkalomról gondoskodni. R assay Károly : Nagyon helyes ! Kerekes Mihály *. Azonban ma munkaalkalom nem terem itt tisztviselők számára, mert hiába, annyi a tisztviselő ezen a kis Magyarországon, hogy az adózó polgárok adójába belekombinálni az ő jövedelmüket nem lehet. Én a következőképen gondolnám a tisztviselőkérdés megoldását. (Halljuk ! Halljuk !) half elől.) Először : fel kell mondani és bizonyos végkielégítéssel el kell bocsátani azokat a tisztviselőket, akik megélhetésüket a saját ingatlanukon biztosítani tudják. (Helyeslés.) Karafiáth Jenő : Nagyon kevesen vannak !. Kerekes Mihály : Akármennyién vannak, de vannak ilyenek. Másodszor : a földbirtok-reform keretében mindazok a tisztviselők, altisztek és szolgák, akik földmiveléssel akarnak foglalkozni, kielégitendők olyképen, hogy nyugdíjuk bizonyos százalékáról lemondva, tulajdonul kapják a földet. (Élénk helyeslés.) Fangler Béla: Hogyan instruálják fel azt a birtokot ? Kerekes Mihály : Kérem, az államnak mást is instruálnia kell ; itt az államnak kell áldozatot hoznia. Harmadszor : a még fennmaradó része a tisztviselőknek, — mert még feltétlenül marad — nyugdíja egy bizonyos részéről lemondva, a minden községben felállitandó fog37-asztási, értékesitő, termelő- és hitelszövetkezetnél helyezendő el. (Elénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Emiéi a pontnál bátor vagyok csak egy pillanatra megállani, mert hiszen bárki mondhatná, hogy ezeket a szövetkezeteket fel kell állítani, én azonban azt mondom, hogy magánál ezeknek a szövetkezeteknek felálUtasánál a tisztviselői kar óriási munkát végezhet és kell is hogy végezzen. A magyar paraszt, hogy ugy fej ezzem ki magamat, haj landó ma arra, hogy ott a saját falujában egy központilag, országosan szervezett hitelintézetet, szövetkezet cánáljon, nem ugy, mint Sándor Pál képviselőtársam jelezte, hogy erre a célra nem tudom hány száz bank van Budapesten, mert ezeket a bankokat természetesen sprengolni kell, (Igaz ! Ugy van !) hanem egy nagy állami hitelintézet utján, amely az egész országot felkarolná és minden községben hitel- és értékesitő szövetkezetek alapítására vezetne. (Igaz ! Ugy van íj Egyszerűen erre kell rátérni és idetartozik a zsidókérdés megoldása is. (Igaz! Ugy van! Helyeslés jobbfelől.) Es ezen a téren, t. Nemzetgyűlés, feltétlenül áldozatot kell hozni az államnak is csak ugy, amint szívesen fog áldozatot hozni minden keresztény magyar ember Magyarországon, (ügy van!) Barla-Szabó József : Ugy van 1 Ez nagyon fontos ! Kerekes Mihály : Két célt szolgálnának itt a tisztviselők. Először azt, hogy mindjárt kezdetben évi április hó 17-én, szombaton. arra termett, intelligens embert kapna a szövetkezet vezetése és irányítása, másodszor pedig azt, hogy ezek a tisztviselővezetők művelnék és irányítanák magát a falut. (Igaz! Ugy van!) Barla-Szabó József: A harmadik eél : a nemzefcmegerősités ! Kerekes Mihály: Azokat a tisztviselőket pedig, alak nyugdíjban vannak •— végre valahára ezt a kérdést is rendezni kell •— és akik még, bár nyugdíjba küldettek, munkabírók, szintén fel kell használni ilyen munkákra, azokat pedig, akik nyugdíj ások és munkaképtelenségük kétségen kivül meg van állapítva, fizesse az állam ugy, hogy tisztességesen megélhessenek. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Ezek után pár szóval meg akarok emlékezni közutainkról. Tudjuk, hogy közutaink a világháború alatt teljesen tönkrementek, senki sem törődött velük, azoknak rendbehozatala tehát égetően sürgős és szükséges. Barla-Szabó József: Sajnosán tapasztaltuk a választások alatt ! Kerekes Mihály : Már a háború elején, amikor rengeteg hadifogoly volt itt Magyarországon, nem tudtam megérteni, miért nem gondolt senki semarra, hogy ezekkel az emberekkel, akik a fogolytáborokban rakásra haltak, szabad levegőre vive őket, közutainkat, rossz karban levő hidjainkat javíttatták volna, egy szóval dolgoztatták volna őket, ahelyett hogy a táborokban tespedtek. (Igaz ! ügy van !) Itt van a vizek szabályozásának kérdése. Ezen a téren égbekiáltó mulasztások vannak. Hogy csak egy folyót említsek, a Sajóval, amely a maga rendezetlenségében össze-vissza kanyarog, kiöntéseivel összedönti a házakat, eláztatj a a behordott termést, senki sem törődik, mindenkinek más gondja van, mintsem hogy a vizeket szabályozná. Pedig e tekintetben maga a nép is kész volna az áldozatokra, csak lelkesíteni, irányítani kellene. Hangsúlyozni kívánom ez alkalommal azt is, hogy ha a jövőben utakat építünk Magyarországon, akkor csak kétféle útról lehet szó, és nem szabad tűrni azt, hogy a vármegyében azoknak legyen jobb útjuk, akik a vezetőségben jobban vannak elhelyezve. A múltban mindig ugy állapították meg az ilyen utrendezéseket, hogy milyen mértékben volt valakinek jó vagy kevésbbé jó összeköttetése a vármegyei közgyűlésen. (Igaz ! Ugy van! jobbfelől.) Drozdy Győző: Még vasutat is húzattak a birtokon ! Kerekes Mihály: Ezt a jövőben nem lehet tűrni. Nem mondom, hogy a fővárosnak és a külföldnek a forgalomba való bekapcsolására ne legyenek tekintettel, de csak kétféle ut lehessen : állami ut és mezei ut. Barla-Szabó József : Jó gabonaszállító utak ! (ügy van! jobbfelől.) Kerekes Mihály : Szeretném i$t felhívni a kormány figyelmét arra a körülményre, milyen mulasztás terheli a vármegyét pl. Tiszabalkonya községben, amelyet rendszerint nem a Tisza felől,
