Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
À Nemzetgyűlés 31. ülése 1920. évi április hó 21-én, szerdán-. Í4Í Bégemet akarom felemlíteni. Mi 1914-ben 425 koronáért kiadtuk az 1600 holdat kitevő területet, s most a vadászbérlőnek csak négy darab nyulbőrt kell eladnia és már megvan a vadászbérlete s még pénze is marad. Hol van a többi jövedelme? Ahogy informált a földmivelésügyi minister ur, azzal a céllal hosszabbította meg a vadászbérletet, hogy a vadállomány kevés, tehát szaporodjék. Erre csak annyit akarok megjegyezni, ismerem a vadászokat, magam is voltam az, ugy tudom, bárki legyen is az a vadászbérlő, a legutolsó években leginkább azon van, hogy minél több vadat hozzon ki, mert a jövő bérlet nincs számára biztositva. Tehát most az utolsó évében volt ugyan a vadászbérletnek, mégis következik egy második utolsó év. Ez a két utolsó év nemhogy szaporítaná a vadállományt, hanem teljesen tönkreteszi. Hasztalan tisztázzuk a dolgot, legyen az a vadász bárki, bármilyen előkelő ember, tudom, azt fogja mondani, jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Nem húzom soká szavaimat, mert szenvedéseinkről, sérelmeinkről' nagyon sokat tudnánk beszélni, ezeket részben már fel is sorolták, de itt nem a felsorolásról lesz szó, hanem azoknak a sérelmeknek orvoslásáról. Kérem a mélyen t. Nemzetgyűlést, szíveskedjék meghallgatni interpellációmat. (Olvassa) : »Interpelláció a ministerelnök és földmivelésügyi minister urakhoz. Hajlandó-e a ministerelnök és a földmivelésügyi minister a magyar kormánynak 1569/1920. M. E. számú s a községek által haszonbérbe adott vadászati jogok haszonbérletének kivételes meghosszabbításáról kiadott és a vadállományra, valamint a bérbeadó községek érdekeire annyira káros rendeletet visszavonni, igen, vagy nem ?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció ki fog adatni a földmivelésügyi minister urnák. Ki következik szólásra 1 Szabó Sándor jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy csak egypár percre kérjem szives türelmét. A főváros tanácsa nemrégiben elhatározta, hogy a nagymérvű üzemköltségekre s a szénhiányra való tekintettel a gáz- és villanyfogyasztás árát fel fogja emelni. Ez az áremelés meg is történt. A gázfogyasztás árát 100%-kal, a villanyfogyasztásét pedig 75%-kal emelték. A főváros tanácsa nagyon jól tudta azonban azt, hogy a fixíizetéses fővárosi alkalmazottak ezt az óriási áremelést el nem bírhatják, ezért ugy intézkedett, hogy a főváros szolgálatában álló közalkalmazottaknak továbbra is a régi díjszabás szerint kell a villany- illetve a gázszolgáltatás árát megfizetniök. A főváros tanácsának figyelme azonban nem terjedt ki az ugyanolyan, sőt talán nagyobb gondokkal küzködő, a fővárosban élő állami alkalmazottakra. Nem terjedt ki továbbá azokra, akik magánalkalmazásban állanak, de kulturális munkát végeznek, így nevezetesen az újságírókra, erkölcsi testületekre} egyesületekre, amelyek nem haszonszerzés céljából dolgoznak, hanem a kultúra nak tesznek fontos és elévülhetetlen szolgálatot. Ezekre nem terjed ki a főváros figyelme, habár a kormánynak gondja volt arra mindenkor, hogy a főváros szolgálatában álló alkalmazottakat naturáliákkal, élelmiszerrel, sőt drágasági pótlékkal is felsegítse. Tehát már a viszonosság elvénél fogva is indokolt az, hogy a kormány felhívja a főváros tanácsának figyelmét akkor, amikor ezt a tanácshatározatot jóváhag3 r ás céljából beterjeszti, legalább is arra, hogy az állami alkalmazottakkal s az imént emiitett alkalmazottakkal szemben hasonló módon járjon el. Legyen szabad még felemlítenem azt, hogy Budapest közvetlen szomszédságában vannak olyan községek, nevezetesen két község : Pestújhely és Dunakeszi, amelyek majdnem kizáróan tisztviselőtelepek, hiszen közalkalmazottak laknak ottan százával, ezrével. És azok, akik egész napjukat fáradságos munkában töltik el, este, amikor hazamennek, semmiféle Írásbeli, vagy tanulmányi munkát nem képesek elvégezni azért, mert ezekben a községekben —világ szégyenére —sem villany, sem gázvilágítás nincsen. Pl. Pestújhelyen keresztülvezetnek azok a villamos vezetékek, amelyeknek áramát kapja Rákosszentmihály és a közelében fekvő községek és Pestújhelynek még sincs villanyvilágítása. Ugyanez az eset Dunakeszin is. Figyelembe veendő az is, hogy itt nagyszámmal élnek tanulók is, akik a fővárosban tanulnak. Ezek az ide-odautazgatással minden idejüket elvesztik és az esti órákban volnának kénytelenek tanulmányaikat elvégezni, azonban nem képesek erre a világítás hiánya miatt. A petróleum ára óriási, ezt kistisztviselő- vagy közalkalmazott-család megfizetni nem képes, még abban az esetben sem volna képes, ha hozzá tudna jutni, de nagyon jól tudjuk, hogy ma petróleumhoz hozzájutni nem lehet. Egy szál gyertyának, egy félaraszos gyertyának ára is 10—12 korona, tehát úgyszólván egész évi jövedelmét világításra volna kénytelen elkölteni. Ezeken a súlyos anomáliákon segíteni kell. Épen azért vagyok bátor a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézni. (Olvassa) ; »1. Hajlandó-e a belügyminister ur a főváros tanácsának a gáz- és villanyfogyasztás árának felemeléséről szóló tanácsi határozat jóváhagyásakor a tanács figyelmét nyomatékosan felhívni arra, hogy a fővárosi alkalmazottak részére megállapított kedvezményes árszabás az állami alkalmazottakra is kiterjesztessék ? 2. Ha pedig ez nem történik, vagy nem történhetik meg, hajlandó-e a kormány a fővárosban működő állami alkalmazottak részére a régi és uj villany-, illetve gázfogyasztási árszabás közt mutatkozó különbözetet pótlék címén, vagy átalányösszegben kiutalni ?' 3. Hajlandó-e a kormány odahatni, hogy a rendelkezésre álló petróleumból elsősorban és főképen a vidéki községekben és városokban élő és
