Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-28

6 A Nemzetgyűlés 28, ÜUSE 1920. évi április hó 17-én, szombaton. latokat, ahol határozott, gyors ütemben kell dolgoznunk. Nagyon kérem őket, tartsák meg ezeket a disszertációkat ott, ha pedig erre nem volnának hajlandók, azt tanácsolnám, vegyenek részt egy másik tanfolyamon, de nem mint tanárok, hanem mint tanulók. E tanfolyam képe nem áll előttem tisztán, csak a címe : beszédtömörítő tanfolyam. Méltóztassanak röviden tárgyalni ; biztos vagyok benne, hogy mindenki elmondhatja egy félóra, vagy legfeljebb egy óra alatt azt, amit tárgyalni akar. Igen nehéz a helyzete ebben a kérdésben » kormánynak és a Nemzetgyűlés elnökének. A kormány szempontjából végelemzésben mégis az a fontos, hogy az őt támogató képviselők a javas­latot elfogadják. Hála Istennek ebben hiba nincs. A kormány tehát nem kezdeményezheti azt, hogy az illető képviselők röviden beszéljenek. De a Ház igen t. elnöke sem tehet semmit sem a hosszú beszédek ellen, mert ő a szólásszabadság őre. Épen tegnap hallottunk egy hosszú beszé­det, mely talán érdekes volt, de tartalmánál és összetételénél fogva, mert a beszédben a kazár kérdéstől kezdve a középkorig mindenről hallot­tunk, nem volt ide való. (ügy van! Vgy van! a baloldalon.) Ereky Károly: Obstrukciós beszéd! Fangler Béla : Be akart bennünket ugrasz­tani, hogy minél tovább tartson az indemnitási vita. Őrffy Imre : A most érvényben levő és ki­egészített házszabályoknak az 1913. évi ház­szabályokkal pontról-pontra való összehasonlí­tását egyáltalában nem óhajtom, mert előre is bejelentem, hogy dacára annak, hogy nehezen egyezik meg lelkiismeretemmel, az én indítvá­nyomnak azt a részét, mely arra vonatkozik, hogy ideiglenesen az 1913-as házszabályokat fogadjuk el, szintén nem tarthatom fenn. Csak egyet akarnék itt kiemelni és e tekintetben nem hallgathatom el azt a véleményemet, hogy ami­kor indítványomat megtettem, az a két kifeje­zett szándékom volt, hogy a bizottság munkája meggyorsittassék és ideiglenesen az 1913. évi házszabály elfogadtassék, Yolt másik szándékom is, ha nem is kifejezetten, t. i. annak az, ugy érzem, itt minden oldalon kijegecesedett akarat­nak az enunciáiása, hogy mi szigorú házszabályt akarunk, lényegesen szigorúbbat, mint az 1908. évi. Azt akartam én most visszavont indítvá­nyom megokolásában részletesebben kifejteni, hogy azok az okok, amelyek a házszabályok szigorítása ellen szóltak, már régen teljesen megszűntek. Ma már az alkotmánybiztositéki szempont lényeges, nagy metamorfózison ment keresztül. Hisz nagyon jól tudjuk, tisztelt Nem­zetgyűlés, hogy az az eshetőség, hogy itt dinasz­tikus érdekek nem fognak-e a nemzet érdekével összeütközni, sőt az a lehetőség, hogy a dinasz­tikus érdekek egyenesen ellentétben álljanak a nemzet akaratával, amely lehetőség a múltban nagy morális bázisa volt az ellenzéknek, azt hiszem, egyszersmindenkorra megszűnt. De elesik az a másik szempont is, amely a házszabályszigoritásoknak mindig állandó ellen­indoka volt, t. i. az a szempont, hogy a régi parlamentek nem voltak sohasem a nemzeti akarat igazi kifejezőinek tekinthetők. Vörös fo­nálként húzódik végig, igen tisztelt Nemzet­gyűlés, az összes házszabály-vitákon, az 1904., az 1908. az 1912-es házszabály-vitákon az a nézet, — itt legyen szabad megint pártkülönb­ség nélkül az összes képviselőkre, különösen pedig azokra a képviselőtársaimra hivatkozom, akik ma is itt ülnek, gr. Apponyi Albert és gróf Andrássy Gryula képviselőtársaimra — hogy amennyiben az általános szavazati jog elfogad­tatik, semmi akadálya nem lesz annak, hogy a nyugati nemzetekhez hasonlóan, mi is a leg­szigorúbb álláspontot foglaljuk el a házszabály­szigorítást illetőleg. Hegyeshalmy Lajos: Erről majd beszélünk, há tárgyaljuk a javaslatot. Őrffy Imre: Igen tisztelt Nemzetgyűlést Nem akarok hosszú lenni, még csak legyen sza­bad megjegyeznem, hogy méltóztassanak bele­élni magukat a mi „igen tisztelt pénzügyminis­terünk helyzetébe. 0 igazán nincs most irigy­lésre méltó helyzetben, amikor nap-nap után a , pénzügyi kormányzás legnehezebb kérdései fog­lalják el és még hozzá a tegnapi határozat miatt reggeltől estig, sőt esetleg éjfélig állan­dóan kénytelen itt ülni. Ez elvonja őt olyan munkától, amely igen fontos, hisz itt száz- meg százmilliókról van szó, amelyeknek kérdését rövid kormányzati intézkedésekkel kell elintézni. Ereky Károly: Tömöritsd! Tömöritsd! (De­rültség.) Kerekes Mihály: Igaza van. Tömöritsd! Őrffy Imre: Tisztelt Nemzetgyűlés! Nem áll az, mintha én itt talán valami esetleges vád ellen védekeznék, mintha engem a javas­latom megtételénél akármilyen pártszempont vezetett volna. Engem abszolúte semmiféle párt­szempont nem vezetett, hisz méltóztatnak tudni, én a mai időkben abszolúte nem tartom helyesnek a szélsőséges pártpolitikát. Nem csinálok titkot abból sem, hogy én sokkal jobban szeretnék látni a többé-kevésbé diszkreditált együttmű­ködés helyett egy nagy egységet, De méltóztassék megengedni, hogy az ellen a gyanú ellen is védekezzem, mintha talán ré­gebbi pártpolitikai állásomnál fogva tettem volna meg azt a javaslatomat, hogy az 1913-as házszabályt alkalmazzuk. En ahhoz a párthoz, amely az 1913-as házszabályt meghozta, soha­sem tartoztam, egyáltalán semmiféle politikai párthoz nem tartoztam. Megmondom, és azt hi­szem, igen sok kollégám van itt a Nemzetgyű­lésben akik megerősíthetik, hogy engem nem valamely politikai párthoz való tartozandósá­gom hozott ide és a politikai pályára, hanem a fajom szeretete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom