Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.

Ülésnapok - 1920-31

A Nemzetgyűlés 31 ülése 1920. dóknál, a raktárkommandóknál és természetesen a sajtóhadiszálláson. / Meskó Zoltán : Es a katonatanácsokban ! Grieger Miklós : Később ott is. Künn a gya­korlótéren kevés zsidó volt, a menetszázadokban még kevesebb, künn a fronton pedig csodaszámba ment. Azt mondotta a t. képviselő nr, hogy vég­telenül lekötelezné a honvédelmi minister ur, ha az aktákból kiíratná, hogy milyen arányban voltak képviselve a fronton és a front mögött a zsidók. Én is szeretnék erről a kérdésről egy pontos és megbizható vallási statisztikát látni s eleve kijelentem, hogy abban az esetben, ha ez a statisztika Sándor Pál t. képviselőtársam­nak adna igazat, a magam részéről levenném a zsidókérdést a napirendről. (Felkiáltások balfelől : Ne félj tőle!) Éz pedig nagy áldozat volna részemről, (Derültség.) mert a zsidókérdést a legégetőbb társadalmi, politikai és nemzetgaz­dasági kérdésnek tartom, (ügy van!) A világ­háború kitörése előtt Magyarországon a zsidó­kérdésről még csak beszélni sem volt szabad. Négyszemközt ugyan mindenki szapulta őket, de nyilvánosan alig mert velük szemben valaki fellépni. A világháború folyamán a hadseregszállí­tók, hadiuzsorások piszkos üzelmei sok ember­nek szemét megnyitották ugyan, de a hadiérdek nevében a cenzúra lakatot tett a szájukra. Most azonban az októberi forradalom és a 132 napos rémuralom után már annyira aktuális a kérdés, hogy maga Sándor Pál t. képviselőtár­sam hozta szőnyegre. Amig az a bizonyos vallási statisztika nem lát napvilágot és nem nemit el engem, addig a kérdéshez röviden és tárgyilagosan hozzászólok, annyira tárgyilagosan, hogy én nem is annyira a zsidókat kívánom szidni, mint inkább a ke­resztényeket leckéztetni. (Helyeslés. Felkiáltások : EB a helyes politika!) Tény, hogy a tőke túlnyomó része zsidó magánkézben van. Tény, hogy az egyháznak és a kincstárnak együttvéve nincs annyi földje, mint a zsidónak. (Ellenmondások.) Ezt bizo­nyíthatom. Tény, hogy Magyarország a zsidó értelmiségnek és financiának valóságos ígéret­földje. Tény, hogy a leglukrativebb foglalkozási ágakon a zsidóság prédominai; hogy a keresz­tények vagyonilag szemlátomást lemorzsolódnak, a zsidók pedig szinte amerikai tempóban vagyo­nosodnak. Tény, hogy az intelligens pályákat számarányukat, óriási mértékben túlhaladó mó­don ellepik és hogy hazai sajtónk, — a vidéki épugy, mint a fővárosi — 90 %-ban zsidók tulajdona, vagy zsidó szerkesztők és irók mun­kája. (Egy hang: Numerus clausiist nekik!) Ezek mind olyan tények, a melyeket Sándor Pál t. képviselőtársam is elismer. Már most mi az oka annak, hogy ezek a tények fennállanak ? Vájjon csak a zsidók faji és erkölcsi tulajdonságai ? Meskó Zoltán: A mi tunyaságunk! évi á/prilis hó 21-én, szerdán. 111 Griger Miklós ; Nem, — t. Nemzetgyűlés — hanem a mi nembánomságunk, a mi élhetetlen­ségünk is! (ügy van! ügy van!) Mert hogy egyebet ne említsek, ki kényszerit bennünket arra, hogy zsidóknál vásároljunk? Ki kénysze­ríti a falusi szülőket, hogy leányaikat zsidó csa­ládhoz adják szolgálatba? (Igás!) Ki kénysze­rit egy keresztényt arra, hogy zsidó lapra elő­fizessen, zsidó iró által irt könyvet vásároljon, zsidó szerzőnek színdarabját favorizálja? Ki kényszeríti püspökeinket, káptalanjainkat, gróf­jainkat, hogy földjeiket zsidóknak adják bérbe? (Taps és felkiáltások : Ez az ! Elénk helyeslés.) Ereky Károly: Kevés a Prohászka! Hornyánszky Zoltán: Kevés? Csak egy van! Griger Miklós: Ki kényszeritette a törté­neti középosztályt arra, hogy nagy cselédséget tartson, dáridókat rendezzen és pezsgőzzék, nem törődve azzal, futja-e a jövedelme, vagy nem, aminek következménye az volt, hogy az ősi, nagy, nemesi birtokok egymásután dobra kerültek? (ügy van!) I. Nemzetgyűlés! Zsidó járom alatt nyö­günk, ez tény, de hogy ilyen szégyenletes hely­zetbe kerültünk, annak oka a zsidóság faji és erkölcsi tulajdonságain kivül az is, hogy mi meg­szűntünk keresztények lenni; (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) hogy pártoskodtunk és egymást tiportuk, mialatt a zsidók egymást tá­mogatták ; hogy a keresztény politikát nem tá­mogattuk, a keresztény sajtótól megvontuk fil­léreinket (Égy hang a jobboldalon : Sőt még most is !) és főleg gazdaságilag nem szervezked­tünk, (ügy van! Ma is!) A kockák a kezünk­ben vannak, kérdés, hogyan játszunk velük. Ettől függ, lerázzuk-e ezt a jármot, vagy nem. Le kell ráznunk, az bizonyos, a hármas zsidó jármot, a szellemit, a politikait és a gazdaságit egyaránt. Az elsőt könnyen megtehetjük. Menjünk a keresztfához bátran, de bűnbánó lélekkel és tér­jünk vissza a kereszténységhez, a régi Magyar­ország ezeréves alapjához. A másodikat már megtettük, csak legyünk résen, nehogy ez a hatalom ismét kicsússzék kezünkből, (ügy van! ügy van!) A harmadik a legnehezebb, mert évtizedek szörnyű mulasztásait kell pótolnunk (Ügy van! ügy van !) és ez máról holnapra nem megy. De ennek meg kell lennie, ha a védelmi harcban — mert mi csak védelmi harcot folytatunk, — el nem akarunk pusztulni. Mert ránk, ille­tőleg arra a viszonyra, amely köztünk és a zsidóság között fennáll, igazán illik a goethei vers : »Du musst steigen, oder sinken, leiden oder triumphieren, Ambos oder Hammer sein.« (Helyeslés. Felkiáltások jobbfélöl: Magyarul!) Vagy üllő légy, vagy kalapács; ez a veleje. Üllők voltunk mostanáig ; semmi okunk rá, hogy ezentúl is azok legyünk. (Élénk tetszés.) Ha valamikor, most van ideje annak, hogy megszívleljük Széchenyi grófnak, a legnagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom