Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-31
Â' Nemzetgyűlés 31. ütése 1920. évi április hó 21-én, szerdán. 113 azonban rájöttem ennek a titoknak nyitjára. Töprengje fel és alá járt édesapám a szobájában és felsóhajtott : Istenem, Istenem, hogyan neveljem fel gyermekeimet! Akkor megtudtam, mitől őszül atyám feje idő előtt, mi szánt barázdát a homlokára és mitől nem tud aludni és akkor lettem szocialista; (Taps.) keresztényszocialista, az természetes. Az államhatalom elhanyagolta a kisipar védelmét és vele szemben felkereste az egyoldalú, akár azt is mondhatnám, antiszociális nagyipart, amely nem annyira a közszükségletet nézi és nézte, hanem merő spekulációból részmt haszontalan, részint luxus-, részint pedig egyenesen ártalmas cikkeket termel, amely tönkretette a kisipart és a proletariátusba döntötte a kisiparosokat, amely a detail-munkával és gépüzem túlhajtásával a munkásokból kiölte a lelket és szellemet, elkeserítette kedélyüket, kiszívta életüket és egészségüket, elvonta tőlük a napsugarat és a levegőt, helotákká tette őket. Azt a nagyipari kapitalizmust támogatta az államhatalom, amely szülőanyjává lett a forradalmi gócpontoknak, a modern nagyvárosoknak, a beteg népcsődületeknek, a beteg élet- és lakásviszonyoknak. Eszemágában sincsen a nagyipart megbénitani, annál kevésbé kiküszöbölni, mert hiszen nagyipar nélkül fejlettebb civilizáció meg sem lehet, de megkövetelem, hogy ne hatalmasodjék el a nagyipar a kisipar rovására és vesse magát alá a kultúra és a szociális igazságosság törvényeinek. (Helyeslés jobbfelöl.) A kormánytól elvárom, hogy megértést és igazságosságot tanusitson a kisiparossággal szemben : (Helyeslés. ) támog kisipart nyersanyaggal, olcsó hitellel, munkagépekkel, állami rendelésekkel, ipari szövetkezetekkel, biztositsa az iparűzést kizáróan szakképzett iparosok részére, vegye radikális revízió alá az ipartörvényt, állítson fel önálló iparkamarákat, (Helyeslés.) sőt tegye megfontolás tárgyává azt is, — csak ennyit kérek — hogy megfontolás tárgyává tegye, nem lenne-e tanácsos külön ministeriumot is felállítani a kisipar védelmére és támogatására. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A munkásság anyagi és szellemi érdekeinek istápolása is kell hogy szivünkön feküdjön. Gróf Andrássy Gyula a munkáskérdést tárgyaló húsvéti cikkében megállapítja, hogy az ipari munkásság ma gyűlöltebb, mint volt. Én értem ezt a gyűlöletet, mert a szociáldemokrata, az orosz zsidó vezéreket vakon követő ipari munkásság nagy részének köszönhetjük azt a sok megaláztatást, amelyben részünk volt, azt a golgotajárást, amelynek emlékét szivünkből ki nem téphetjük, (ügy van! Ügy van!) azt a sok sirhantot, amelyek alatt megdicsőült ellenforradalmár testvéreink porladoznak, azt a gazdasági leromlást, amelytől évtizedekig koldulhatunk és végül a legfájdalmasabb tényt: NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—Í92Í. — IL KÖT: Magyarország feldarabolását, (ügy van! ügy van !) f Ertem ezt a gyűlöletet, de nem osztom, még pedig nemcsak azért nem, mint azt gróf Andrássy Gyula jelzett cikkében irja, mert a munkásosztály minden hibája ellenére is vér a mi vérünkből és test a mi testünkből, hanem azért, mert az ipari munkásság nagyrészének a közelmúltban tanúsított magatartásáért azokat a politikusokat teszem felelőssé, akik évtizedeken át hirdették és érvényesítették azokat az elveket, amelyek a logika törvényeinél fogva szükségszerűen a vörös szociáiismus fertőjébe vezették a nemzetet, (ügy van! ügy van!) Usetty Ferencz: Ezek a hibásak! Grieger Miklós: A szociáldemokrácia bűneiért a liberalizmust teszem felelőssé. Patacsy Dénes: Ez volt a szülőanyja! Grieger Miklós : El vagyok ugyan készülve arra, hogy a politikai és gazdasági liberalizmus korifeusai azt mondják nekem : Uram, ön téved, hiszen a liberalizmus a magántulajdon alapján áll és a liberalizmus nem rajong a termelésnek rabszolgai szervezéséért, hanem mindenkinek korlátlan szabadságot biztosit. Dacára ennek, mégis állítom és fentartom, hogy a szociáldemokrácia a liberalizmusnak törvényes gyermeke, (ügy van! ügy van! jobb felől.) bármennyire is szégyenkezik a liberalizmus ezen atyafiság miatt. Hornyánszky Zoltán: Nem is olyan nagyon szégyenkezik ! Grieger Miklós: Ugyebár, a szociáldemokráciának legmélyebb gyökere az atheista és materialista világnézet. Kérdem : ki hirdette és növelte naggyá az atheizmust, ki iparkodott a kereszténységnek a közéletre vonatkozó minden befolyását megbénítani... Patacsy Dénes: Az álliberális szabadkőmivespáholyok ! Grieger Miklós:... ki tűrte, hogy az egyetemen egyes tanárok brutális módon inzultálják a kereszténységet, ki favorizálta azokat az u. n. tudósokat, a kik a tudomány nevében hirdették, hogy nincs Isten, nincs lélek, nincs szabad akarat.., Patacsy Dénes: A Galilei-kör! Hornyánszky Zoltán: A Pikier Gyulák! Grieger Miklós :. . . ki vette pártfogásába a magyar nemzet elbetyárosodását okozó piszoklapokat? Ki, illetve kik? A liberalizmus politikai és tudományos exponensei. Ezeknek a tanait és praxisát a szociáldemokraták egyszerűen adoptálták és épen ezért állítom azt, hogy a szociáldemokráciának melegágya és szálláscsinálója a liberalizmus volt. (ügy van! balfelöl.) Ám nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is utat tört a liberalizmus a szociáldemokráciának, még pedig a korlátlan gazdasági konkurenciának intézményes, törvényes biztosításával, miáltal a társadalmat atomizálta, a gazdaságilag gyengébbeket a kapitalizmusnak kiszolC. 15
