Nemzetgyűlési napló, 1920. II. kötet • 1920. április 17. - 1920. május 17.
Ülésnapok - 1920-30
À Nemzetgyűlés 30. ülése 1920 tett -vízhez jussanak, akkor itt találunk olyan társaságokat, amelyek milliókat érő és vagonszámra menő élelmiszereket rejtegetnek. Amikor a mi gyermekeink, feleségeink, a mi szegény magyar testvéreink lerongyolva, cipő, ruha nélkül járnak, ugyanakkor , milliókat érő nyersbőrt találunk elrejtve olyan mennyiségben, hogy egész Budapest szükségletét fedezni tudnánk ezekből az elrejtett nyersanyagokból. Akkor, igen t. Nemzetgyűlés, amikor egy kiló cukorért 200—300 koronás árat kell fizetni, amikor falukat százszámra találunk, ugy hogy egy kiló cukor sincs abban a faluban, (Ugy van !) akkor találunk konzorciumokat, amelyeknek pincéjében, elrejtet^ földalatti üregeiben tizezer kiló számra van cukor elrejtve. (Mozgás.) Es ez történik, igen t. Nemzetgyűlés, ugyanakkor, amikor itt köztünk a Nemzetgyűlés szine előtt akad egy képviselő, aki egyetlen — hogy ugy mondjam — cinikus gesztussal és szóval kivánta elintézni fajának égbekiáltó, mindnyájunk előtt ismeretes bűneit ; amikor akadt egy képviselő, aki a zsidóság érdekében tartott védőbeszédében egyetlen és legfontosabb teendőjének és kijelentésének azt tartotta, hogy szinte faji prepotenciával szemébe merje vágni az egész keresztény társadalomnak a gyávaságát és hogy az egész ellenforradalomban csupán egyetlenegy hőst, egyetlen férfit ismer, azt a csornai 17 éves zsidógyereket, aki szemébe merte mondani Szamuelynek, hogy gazember. Ez történik ugyanakkor, amikor — és ezt kivánom leszegezni, t. Nemzetgyűlés — Sándor Pál képviselő a védelmébe vett zsidóságot teljesen fehérre és tisztára mossa, azt a zsidóságot, amelynek — azt hiszem, nem kell bizonyitgatnom — 99%-a . . . Elnök (csenget) : Kérem, a képviselő ur bizonyos visszaélésről interpellál ; a zsidó-kérdés most nincs szőnyegen. (Felkiáltások : Ez állandóan szőnyegen van !), ezt elmondhatja a képviselő ur az indemnitási vita alkalmával. Gunda Jenő: Kérem, ki fogom mutatni, hogy mennyiben függ ez össze az interpellációval, mikor ezeknek az árurejtegetőknek —• mert hiszen ezekről van szó, árfelhajtókról •— 90%-a rendszerint zsidó, akiket a keresztény magyarság tovább egy pillanatra sem hajlandó tűrni, hogy megtorlatlanul garázdálkodjanak. Akad ezek között a bűnösök között mutatóba egy-egy keresztény is, de szentül meg vagyok győződve arról, hogy ezeknek a leleplezett áruelrejtőknek 90%-a ismét csak a zsidóságból került ki. Ám nem akarok elfogult lenni és akár zsidó, akár keresztény követte el ezt a hallatlan visszaélést a nélkülözésnek, nyomornak, Ínségnek idején, amikor a szegény keresztény magyar nép száz kálvárián megy keresztül, százezer éhező keresztény testvérünk nevében ki kell mondanom, hogy ez az áruelrejtés hazaárulás, tömeggyilkosság ! (Igaz ! ügy van ! Felkiáltások : Akasztófát neki !) Még csak arra kérem a t. közélelmezési minister urat, hogy a lefoglalt árukat csak keresztény '. évi április hó 20-án f "kedden. 107 beszerzési csoportoknak és azoknak a falvaknak és vidékeknek és azoknak a néprétegeknek juttassa, akik a legtöbbet szenvedtek. (Helyeslés. Felkiáltások a jobb- és baloldalon : Az éhező tisztviselőknek !) Interpellációm a következő (olvassa) : »Sürgős interpelláció az igen tisztelt összkormányhoz, illetve a közélelmezésügyi minister úrhoz. Van-e tudomása az igen tisztelt kormánynak arról, hogy a múlt hét folyamán rendőrségünk a közraktárakban, elevátorokban és hűtőházakban megtartott razziák alkalmával milliókat, sőt milliárdokat érő árukészleteket és a Fogarasi-ut 6. szám alatti Fillenz-féle konzervgyárban több mint 10 vagon cukrot és egyéb nagymennyiségű élelmiszert elrejtve talált ? Hajlandó-e az igen tisztelt kormány ezzel a bűnös cselekménnyel, mint a nemzettest ellen elkövetett merénylettel szemben a legkérlelhetetlenebb, kíméletlen drákói szigorral föllépni és azt megtorolni ? El van-e határozva az igen tisztelt közélelmezési minister ur arra, hogy a legmesszebbmenő gondoskodással intézkedni fog arról, hogy ezek a lefoglalt óriási mennyiségű élelmiszerek és közszükségleti cikkek az éhező és dolgozó nép, a munkások, a köztisztviselők, a falu népe, a beszerzési csoportok s általában azon néprétegek között osztassanak ki, akik a nyomor és inség miatt a legtöbbet szenvednek ?« Elnök : Az interpelláció ki fog adatni a ministerelnök urnák és a közélelmezési minister urnák. A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi Semadam Sándor ministerelnök; T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem első és nem utolsó az az eset, amely miatt a t. képviselő ur interpellál és épen azért ne vegye rossz néven, hogy interpellációjának sürgősségét nem látom be akkor, amikor az igazságügyminister ur épen ma adta be az árdrágitókról és áruuzsoráról szóló törvényjavaslatot. Az interpellációra nézve mást nem is mondhatok, mint hogy tudom a lapokból, aminthogy t. képviselőtársam is a lapokból tudja, hogy mi történt, ám ezek az újsághírek még nem hatósági megállapítások s amig ilyenek nincsenek, a lapoknak nem kell feltétlenül felülni. Mindenesetre kétségtelen, hogy ilyen dolgok előfordultak, előfordulnak és hiszem, hogy még többet fognak felfedezni, mint amennyi eddig felfedeztetett. A kormány el van tökélve, hogy a ma beterjesztett törvényjavaslat szellemében minden ilyen visszaélést a lehető legszigorúbban meg fog torolni. Ez az, amit e tárgyban most válaszolhatok, a többi részre a közélelmezési minister ur fog feleletet adni. (Helyeslés.) Elnök : A közélelmezési minister ur óhajt szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A hozzám intézett in. l-l*