Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. E kötés eredményekép majdnem biztosra vehetjük, hogy ebből most már a kellő meny­nyiségü liszttel is el fogjuk tudni látni a tiszt­viselőket, a munkásokat, szóval az egész népes­séget. Ez volt az, amit eddig tehettem. Végre nyolc nap alatt igazán nem hiszem, hogy többet lehetett volna ebben a dologban tenni, A harmadik kérése és kérdése az igen t. képviselő urnák az, hogy hajlandó vagyok-e ezeknek a kérdéseknek vezetésére kormánybiztost kirendelni. Nem zárkózom el attól, hogy ezzel a gondolattal foglakozzam, annál is inkább, mert abban teljesen igaza van a t. képviselő urnák, hogy a jövőben a ministereinők állandóan még­sem tudja ezeket a kérdéseket részleteiben és összes árnyalataiban figyelemmel kisérni. A mai ministertanács elé fogom ezt a kérdést terjesz­teni. (Elénk helyeslés.) Meg kell azonban már most jegyeznem, hogy semmi áron sem szeret­nék uj állásokat kreálni, minthogy ellene vagyok minden felesleges állásszaporitásnak. Hiszem, hogy a ministertanács nem fog elzárkózni ezen kérés elől. En minden lehetőt megteszek arra, — mégegyszer biztosítom a tisztviselői kart — hogy helyzetük tűrhetővé, jobbá váljék, és a kormánynak igazán minden tagja segítségemre van ebben a kérdésben. Méltóztassanak meggyő­ződve lenni, hogy valóban meleg szívvel és sze­retettel kezeljük ezt a kérdést és rajtunk nem fog semmi sem múlni. Kérem válaszom tudo­másul vételét. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A közélelmezésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök úr­hoz intézett interpelláció nagy részben reám is tartozik. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon bajos lesz a köztisztviselőknek adandó lisztmennyiség megadása, illetőleg az a fizetés­javitás, mely a rendeletben foglaltatik, — mert hiszen arról van szó, hogy a köztisztviselők oly íizetésjavitásban részesüljenek, mely a mostani drágaságnak megfelel, s amely fizetés a Közélel­mezési Mínisteriumra hárittatott át azzal, hogy azt a Közélelmezési Ministerium természetben adja ki. — A rendeletnek ez a része végrehajt­hatatlan. (Mozgás.) Weiss Konrád : Miért nem mondták meg ezt előbb? (Zaj) Szabó István (nagyatádi) közéielmezésügyi minister : Talán nem érheti szemrehányás a Köz­élelmezésügyi Ministeriumot, hogy nem követett el mindent abban a tekintetben, hogy gaboná­hoz és liszthez jusson, mert amikor belementünk a Dunántúlon a katonai rekvirálásba, már akkor oly eszközhöz nyúltunk, melynek alkalmazását, azt hiszem, a Nemzetgyűlés egy tagja sem kí­vánta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szükség, az utolsó kényszerűség azonban arra kényszeritett bennünket, hogy, ha már másként nem tudunk semmit sem elérni., ezt évi március hó 24-én, szerdán, 229 mégis megtegyük. Ezt meg is csináltuk és nemsokára be lesz fejezve. Minden külföldi összeköttetésünkkel megpróbáltuk, hogy gaboná­hoz jussunk. Erről már a múltkor nyilatkoztam a Házban. Az az amerikai kötés, amit a mi­nisterelnök ur emiitett, épen azért került őhozzá, mert nem akartam ezt a dolgot magam meg­csinálni, hanem a ministerelnök úrral, mint a kormány fejével akartuk ezt az ajánlatot elin­tézni. De kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azért nem kell nagyon vérmes reményeket táp­lálni, mert az én számitásom szerint ezt a lisz­tet csak nyolc hét múlva kaphatjuk meg, da­cára annak, hogy a sürgős szállítást megígérték. Lehet, hogy valamivel előbb is ideérkezik, adja Isten, hogy ugy legyen, de én nyolc hetet szá­mítok erre. Most rögtön tehát nem tudjuk emelni az adagokat. Van egy szállítmányunk az Ame­rikában vásárolt ezer vagon búzából, ez most van Kegensburgban átrakás alatt, a Dunán fog jönni és nemsokára ideér. A felhozatalaink is javultak, de ez a javu­lás még mindig nem olyan mértékű, hogy azt a fejkvótát, amit a tisztviselőknek ki kellene adni, kiadhatnánk. Legyenek meggyőződve róla a tisztviselő urak és az interpelláló képviselő ur is, hogy mi a legnagyobb örömmel adnánk ki ezt a mennyiséget, ha nekünk megvolna. Nemcsak kötelességet teljesítenénk, de egyenesen lelki örömet nyújtana, ha ki tudnánk adni, de ugyebár azt beismeri a t. Nemzetgyűlés és az interpelláló képviselő ur is, hogy ahol nincs, onnan még a legokosabb ember sem tud ki­venni semmit. Weiss Konrád : Akkor sem volt, a mikor a rendeletet kiadták? Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Nem. Arra nem térek ki, amit a ministerelnök ur már elsorolt. Amint a kezünkbe került a burgonya, a burgonyainség remélem megszűnt. Ezzel elsősorban a tisztviselőket elé­gítjük ki. Amint beérkezett a káposzta, — ebből bőségben is leszünk — a tisztviselők fél fej­kvótáját, amit ma mindenki kap, lehetőleg emel­jük. Mihelyt nekem valamivel több készletem van, mihelyt valami szaporodni kezd, bejelent­hetem, hogy abból elsősorban a tisztviselők fej­kvótáját emelem a fél fejkvótától felfelé az egész fejkvótáig. De nem Ígérhetem meg, hogy kiadom az egész fejkvótát, mert akkor el kellene vennem azoktól, akiknek csak a fél fejkvótát adom, de ezektől nem vehetek el semmit, mert különben elpusztulnak. De nem is hiszem, hogy a tisztviselők, ha lát­nák, hogy attól a szegény nyomorult embertől kellene az utolsó falatot kivenni, hogy neki többet adhassak, azt mégis követelnék. Ezért a megoldás csak ez lehet. Van reményem arra, hogy több lisztet tudunk adni a tisztviselőknek. Ezt meg fogjuk cselekedni, a legközelebbi jövő­ben emelkedni fog a tisztviselők fejadagja, de nem ígérhetem meg és nincs rá reményem, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom