Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. E kötés eredményekép majdnem biztosra vehetjük, hogy ebből most már a kellő menynyiségü liszttel is el fogjuk tudni látni a tisztviselőket, a munkásokat, szóval az egész népességet. Ez volt az, amit eddig tehettem. Végre nyolc nap alatt igazán nem hiszem, hogy többet lehetett volna ebben a dologban tenni, A harmadik kérése és kérdése az igen t. képviselő urnák az, hogy hajlandó vagyok-e ezeknek a kérdéseknek vezetésére kormánybiztost kirendelni. Nem zárkózom el attól, hogy ezzel a gondolattal foglakozzam, annál is inkább, mert abban teljesen igaza van a t. képviselő urnák, hogy a jövőben a ministereinők állandóan mégsem tudja ezeket a kérdéseket részleteiben és összes árnyalataiban figyelemmel kisérni. A mai ministertanács elé fogom ezt a kérdést terjeszteni. (Elénk helyeslés.) Meg kell azonban már most jegyeznem, hogy semmi áron sem szeretnék uj állásokat kreálni, minthogy ellene vagyok minden felesleges állásszaporitásnak. Hiszem, hogy a ministertanács nem fog elzárkózni ezen kérés elől. En minden lehetőt megteszek arra, — mégegyszer biztosítom a tisztviselői kart — hogy helyzetük tűrhetővé, jobbá váljék, és a kormánynak igazán minden tagja segítségemre van ebben a kérdésben. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy valóban meleg szívvel és szeretettel kezeljük ezt a kérdést és rajtunk nem fog semmi sem múlni. Kérem válaszom tudomásul vételét. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: A közélelmezésügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök úrhoz intézett interpelláció nagy részben reám is tartozik. Kénytelen vagyok kijelenteni, hogy nagyon bajos lesz a köztisztviselőknek adandó lisztmennyiség megadása, illetőleg az a fizetésjavitás, mely a rendeletben foglaltatik, — mert hiszen arról van szó, hogy a köztisztviselők oly íizetésjavitásban részesüljenek, mely a mostani drágaságnak megfelel, s amely fizetés a Közélelmezési Mínisteriumra hárittatott át azzal, hogy azt a Közélelmezési Ministerium természetben adja ki. — A rendeletnek ez a része végrehajthatatlan. (Mozgás.) Weiss Konrád : Miért nem mondták meg ezt előbb? (Zaj) Szabó István (nagyatádi) közéielmezésügyi minister : Talán nem érheti szemrehányás a Közélelmezésügyi Ministeriumot, hogy nem követett el mindent abban a tekintetben, hogy gabonához és liszthez jusson, mert amikor belementünk a Dunántúlon a katonai rekvirálásba, már akkor oly eszközhöz nyúltunk, melynek alkalmazását, azt hiszem, a Nemzetgyűlés egy tagja sem kívánta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szükség, az utolsó kényszerűség azonban arra kényszeritett bennünket, hogy, ha már másként nem tudunk semmit sem elérni., ezt évi március hó 24-én, szerdán, 229 mégis megtegyük. Ezt meg is csináltuk és nemsokára be lesz fejezve. Minden külföldi összeköttetésünkkel megpróbáltuk, hogy gabonához jussunk. Erről már a múltkor nyilatkoztam a Házban. Az az amerikai kötés, amit a ministerelnök ur emiitett, épen azért került őhozzá, mert nem akartam ezt a dolgot magam megcsinálni, hanem a ministerelnök úrral, mint a kormány fejével akartuk ezt az ajánlatot elintézni. De kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azért nem kell nagyon vérmes reményeket táplálni, mert az én számitásom szerint ezt a lisztet csak nyolc hét múlva kaphatjuk meg, dacára annak, hogy a sürgős szállítást megígérték. Lehet, hogy valamivel előbb is ideérkezik, adja Isten, hogy ugy legyen, de én nyolc hetet számítok erre. Most rögtön tehát nem tudjuk emelni az adagokat. Van egy szállítmányunk az Amerikában vásárolt ezer vagon búzából, ez most van Kegensburgban átrakás alatt, a Dunán fog jönni és nemsokára ideér. A felhozatalaink is javultak, de ez a javulás még mindig nem olyan mértékű, hogy azt a fejkvótát, amit a tisztviselőknek ki kellene adni, kiadhatnánk. Legyenek meggyőződve róla a tisztviselő urak és az interpelláló képviselő ur is, hogy mi a legnagyobb örömmel adnánk ki ezt a mennyiséget, ha nekünk megvolna. Nemcsak kötelességet teljesítenénk, de egyenesen lelki örömet nyújtana, ha ki tudnánk adni, de ugyebár azt beismeri a t. Nemzetgyűlés és az interpelláló képviselő ur is, hogy ahol nincs, onnan még a legokosabb ember sem tud kivenni semmit. Weiss Konrád : Akkor sem volt, a mikor a rendeletet kiadták? Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: Nem. Arra nem térek ki, amit a ministerelnök ur már elsorolt. Amint a kezünkbe került a burgonya, a burgonyainség remélem megszűnt. Ezzel elsősorban a tisztviselőket elégítjük ki. Amint beérkezett a káposzta, — ebből bőségben is leszünk — a tisztviselők fél fejkvótáját, amit ma mindenki kap, lehetőleg emeljük. Mihelyt nekem valamivel több készletem van, mihelyt valami szaporodni kezd, bejelenthetem, hogy abból elsősorban a tisztviselők fejkvótáját emelem a fél fejkvótától felfelé az egész fejkvótáig. De nem Ígérhetem meg, hogy kiadom az egész fejkvótát, mert akkor el kellene vennem azoktól, akiknek csak a fél fejkvótát adom, de ezektől nem vehetek el semmit, mert különben elpusztulnak. De nem is hiszem, hogy a tisztviselők, ha látnák, hogy attól a szegény nyomorult embertől kellene az utolsó falatot kivenni, hogy neki többet adhassak, azt mégis követelnék. Ezért a megoldás csak ez lehet. Van reményem arra, hogy több lisztet tudunk adni a tisztviselőknek. Ezt meg fogjuk cselekedni, a legközelebbi jövőben emelkedni fog a tisztviselők fejadagja, de nem ígérhetem meg és nincs rá reményem, hogy