Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-5
4fi A Nemzetgyűlés 5. ülése 1920. a lehetőségig biztosítsuk és ne ismétlődjék az a kenyérkrizis, aminek ma a szemébe kell nézni. Ez a szempont lebegett előttem, amikor oly akut veszedelemre hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét, amely egyrészről az ország egész közélelmezésének kárdte befolyásolását jelenti a jövő évre, másrészről pedig egész vidékek katasztrofális veszedelmével jár. (Halljuk! jóhbfelől.) A Duna-Tisza között a belvizek oly nagy terjedelemben lepték el a szántó és takarmánytermő területeket, hogy az Alföld gazdaközönsége méltán a legnagyobb aggodalommal néz a jövő elé, ha rövid időn belül valami javulás vagy intézkedés nem történik abban az irányban, hogy a veszedelem mérsékeltessék. Alföldünknek régi sajátossága az, hogy különösen olyan évszakokban, amikor a csapadék erős, a vadvizek, a belvizek megnövekednek, azonban régen volt példa arra, hogy ilyen arányokban jöjjenek össze a belvizek, mint ahogyan most tapasztaljuk az Alföldnek különösen a Tisza felé eső vidékén. Gaal Gaszton : Egész déli Pestmegye ilyen ! Schandl Károly : A szárazföld sok helyütt csak elszórt szigetcsoportok gyanánt tűnik fel ebben a tanyai tengerben. Amire alig volt példa, az épületekbe hatolt be a viz és egyes tanyákat teljesen körülvesz, ugy hogy a tanyai gazda még akkor se bir hozzáfogni a tavaszi munkához, ha a legjobb szándékkal van eltelve. Félegyháza, Szeged, Halas és Csongrádnak a környékén, ebben a körzetben oly katasztrofális méreteket ölt a vizveszedelem, hogy most már nemcsak a termést fenyegeti pusztulással, hanem még a vályogházakban meghúzódó tanyai lakosságot is, mert hiszen sok helyütt a tanyai házak kezdenek összedűlni. Ha vesszük azt, hogy legalább 100.000 hold van viz alatt, könnyű kiszámitani, hogj- ez hány százezer métermázsa gabonának, takarmánynak, kapásnövénynek felel meg, és micsoda veszteséget jelent az országra nézve oly helyzetben, amikor ez az ország még egyáltalában nem mondhat le kenyértermésének feleslegéről. A vizveszedelem terjedelmére jellemző az a tréfás szóbeszéd, amit az egyik duna-tiszaközi képviselőjelöltről beszéltek, hogy fővárosi ember létére, nem ismervén a mezőgazdasági körülményeket, a belvizekre gőzhajózást igért programmbeszédében. (Derültség.) Ne méltóztassék elfelejteni azt sem, hogy az országos érdekeken kivül olyan vidékről van szó, amely a vörös front minden átkát elviselte és amelynek szenvedései csak a tiszántúli vörösárviz szerencsétlenségéhez hasonlítható, ahol annyi ház dőlt össze, annyi rengeteg ember fúlt bele ebbe az árvizbe, annyi állat pusztult el és házak omlottak össze. A tavaszi munkák küszöbén vagyunk és ez a szorgalmas, a nemzetnek úgyszólván minden szenvedéseiben leginkább részes tanyai nép nem bir hozzáfogni a tavaszi munkához. Joggal vádolhatjuk elsősorban a régi kormányrendszereket, hogy az Alföld csatornázásával elejét nem vették e veszedelmeknek. A mostani szomorú tapasztalaévi február hó 25-én; szerdán. tok azonban kell hogy korma nyprogrammba illesszék ezeket a levezető csatornákat és én elismeréssel tartozom nyilatkozni itt az ország szine előtt a földmivelésügyi minister ur őexcellenciájáról, (Élénk éljenzés jobb felől.) aki már előre is kij elentettc az érdekelt gazdáknak, hogy programmjába vette ezeket a csatornákat a hajózható csatornával, a Duna-Tisza csatornával együtt. (Helyeslés jobbfelől) Mindenesetre megnyugtatólag hat a földmivelésügyi minister ur őexcellenciájának ez a programmja, de most elsősorban a momentán veszedelmekről van szó. Az érdekelt földmivelő társadalom legfőbb panasza az, hogy azok a szivattyuművek, (Ugy van! Ugy van!) amelyekkel a tavaszi magas vízállások esetén az összegyülemlett vizeket a Tiszába szokták emelni, a szénhiány miatt már hónapok óta nem működnek Lukovich Aladár : A románok elrontották ! Schandl Károly: Ha nem is tévesztjük szem elől azt az óriási szénhiányt, amely ma minden üzemben fennakadást okoz, oly elvitathatatlan nemzeti érdekről, százezrek kenyeréről, egész vidékek létérdekéről van szó, hogy a szenet erre a célra elő kell teremteni, akármibe kerüljön is. Meskó Zoltán : Be kell zárni két hétre az orfeumokat, akkor lesz szén ! Schandl Károly : Talán ha szüneteltetjük egy hétig a személyvonatok járását, vagy ha — amint t. képviselőtársam mondotta — nem fűtjük az orfeumokat és a mulatókat, akkor kerül valamelyes szén arra, hogy ennek a fontos kérdésnek megoldása a szénhiány miatt ne hátráltassék. (Helyeslés.) Bizalommal viseltetem a földmivelésügyi minister ur kiváló szaktudása és gyakorlati érzéke iránt s ezért azzal a meggyőződéssel intézem hozzá interpellációmat, hogy válaszával nem csupán az Alföld érdekelt gazdaközönségét fogja megnyugtatni, hanem az egész közvéleményt, amely szivén viseli derék tanvai népünk sorsát, kenyerünk és a keresztény politika jövőjét. Interpellációin a következőkép hangzik (olvassa) : »Van-e tudomása az igen tisztelt földmivelésügyi minister urnák arról, hogy az Alföldön s különösen a Tisza felé eső vidékeken a vadvizek oly arányban lepik el a művelésre szánt területeket, hogy e miatt a tavaszi munkálatok megkezdése is a legnagyobb nehézségekbe ütközik s egész vidékek termését veszedelem fenyegeti ? Ha tudomással bir a minister ur erről az országos csapásról, minő sürgős intézkedéseket szándékozik foganatosítani, hogy a vizek lehető levezetésével még a mostani tavaszi munkák elvégezhetők legyenek ? Hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy e célból a tiszamenti szivattyuművek a szükséges szénnel elláttassanak s így működésbe jöjjenek ? Hajlandó-e a pillanatnyi, veszedelem elhárítása után a megfelelő intézkedéseket folyamatba tenni, hogy az alföldi mezőgazdaság a későbbi évekre is megóvassék a vadvizek nagyobb arányú
