Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
486 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920, Ezt az állást ki is kell érdemelni. Tessék annak a középosztálynak kezébe venni a rőföt, ugy mint mi tettük; tessék odaállni a mázsához, beülni a poros irodákba, reggel 3 órakor felkelni és dolgozni és végigmenni az egész skálán, amig eljutnak a vezérigazgatóságig. Ereky Károly: Meg fogjuk csinálni most! Sándor Pál : Ez lett volna az önök kötelessége! Usetty Ferenc; Ebben igaza van! Sándor Pál : És tiltakozom az ellen az állitás ellen, hogy a keresztények ebben a zsidó kapitalisztikus irányzatban nem tudnak érvényesülni. Hiszen örülnek, ha akad egy keresztény. A legelső díszhelyeket adják nekik, csak azért, mert keresztények. (Ellenmondásolc.) Ereky Károly: Ez nem igy van! Patacsi Dénes : Minden olyan helyről kiszorítottak bennünket ! Sándor Pál : Azt mondja Ereky t. képviselőtársam, hogy ez„ nem igy van. De én mondok neki egy példát. 0, amennyire én tudom, a Kereskedelmi Bank koncernjéhez tartozik, mint a sertésközvágóhidnak vezérigazgatója. Ereky Károly: Majd elmondom azt is, miért nem vagyok ott most. Sándor Pál : Neki, aki ilyen nagy, 10 vagy 15 milliós társaságnak volt a vezérigazgatója, ismernie kellett a Kereskedelmi Banknak a struktúráját. A Kereskedelmi Bank struktúrája olyan, hogy az igazgatósági tagoknak csak egy kisebb része lehet zsidó, a többi tagsági helyet csak keresztényekkel szabad betölteni. (Egy hang a baloldalon : Ezek a díszmágnások !) Nem itt van a hiba, hogy az igazgatóságban nincsenek keresztények, hanem ott van, hogy magában a kereskedelemben, ahol sokkal nagyobb tér nyilik, mint a hivatalnoki pályán, nem vesznek részt ; hogy azt másodrendű foglalkozásnak tartják, amellyel foglalkozni méltóságukon aluli ós mind földdel akarnak foglalkozni, vagy hivatalnokoknak mennek. Ez a való igazság. Szerettem volna még két kérdésről beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Tessék! Már úgyis előrehaladt az idő! Sándor Pál: Akkor legyen szabad még kiterjeszkednem arra, hogy a kereskedelem hogyan és miként magyarosodott meg ebben az országban. Konstatálhatjuk, — magam is konstatáltam — hogy a kereskedelem nálunk a zsidók kezében van. Ha tehát magyarosodás állott be Budapesten a kereskedelemben és a pénzügyekben, akkor azt hiszem, a zsidóságnak is érdeméül kell betudni azt, hogy ezt a magyarosodást keresztülvitte. Még 1881-ben történt, hogy a magyar társadalomnak az a tiszteletteljes nagy alakja, Bákosi Jenő, akinek soha életében nem volt más érzés a szivében, mint a magyar érzés, akinek sohasem volt más törekvése, mint az, hogy miképen lehetne ezt a hazát magyarrá tenni, irt egy cikket, amelyen felbuzdulva elhaévi április hó 16-án, pénteken. tároztuk néhányan, hogy a kereskedelmet teljesen megmagyarositjuk. Ne vegyék ezt kicsibe. Emlékezzenek csak vissza arra, hogy minden váltó német volt Pesten, emlékezzenek csak a »zahlbar in Wien«, »lieferbar in Wien«, »lieferbar in Baab« kifejezésekre. Az ő cikkén felbuzdulva meg akartuk tehát magyarosítani a kereskedelmet. Ez ellen az a kifogás hangzott el és hónapokig vitatkoztak ezen, hogy nem lehet a könyveket magyarul vezetni, mert hiányoznak a kellő műszavak. Erre megcsináltuk azt, hogy kerestünk egy második kereskedelmi kis Kazinczyt és néhány hónap alatt megvolt a kereskedelmi szótár. Ennek a szótárnak a birtokában azután senkinek sem volt kifogása az ellen, hogy összes kötleveleink, összes könyveink és összes korrespondenciánk, amennyiben az nem vonatkozott a külföldre, teljesen magyarokká lettek. Az ilyen törekvés nem ritka jelenség a zsidóknál. Oly jelenség ez, amelyet láttunk már a spanyol, a portugál és a német zsidók kiutasítása alkalmával. Bárhová mentek is azok, spanyol zsidók maradtak, megtartották nyelvüket, ugy hogy pl. Castellamare, ez a hires költő, amikor kiment közéjük Törökországba, azt mondta, hogy egész Spanyolországban sehol sem találta azt a tiszta spanyol dialektust, mint náluk. A német zsidók, akik kivándoroltak és úgynevezett jiddisch - deutsch-okká változtak, megtartották nyelvüket Oroszországban, Lengyelországban és megtartják még ma is. A zsidó rendkívül sokat tart erre. Nem vette át Törökországban a török nyelvet, nem vette át Oroszországban az orosz nyelvet, hanem megtartotta a hazája nyelvét. Azt, hogy a Magyarországban lakó zsidók olyan gyorsan teljesen megmagyarositották a nevüket, azt hiszem, csak érdemül lehet nekük betudni. (Egy hang a középen : Jól érzik Magukat!) Hogyne éreznék jól magukat. (Zaj.) Legyen szabad most még valamiről beszélnem, ami inkább kissé nevetséges, mint komoly. (Halljuk ! Halljuk !) Mindig hallom azt a szót, hogy: »a faj, nem a vallás!« Ugyebár, nem lehet rossz néven venni, ha ez ellen is, amennyire tudok, védekezem. (Helyeslés.) A fajteória tekintetében csak azt konstatálhatom, hogy a mai tudósok mindannyian egyetértenek abban, hogy semmi pozitívumot az egész fajteóriából nem lehet kihozni. Werner Sombart óriási fejezetet irt művében a fajteóriáról. Azt vizsgálta, hogy mikép lehetne megkülönböztetni a zsidókat másoktól és arra az eredményre jut, hogy semmiféle különbséget nem lehet találni. Az agyvelőteória alapján nem találtak semmit, mire áttértek különösen az orrteóriára. (Derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy vannak kivételek. Én konstatálom, hogy a legtöbb antiszemitának a múltban nagy orra volt ; a dolgok iróniája ugy hozta magával, hogy sasorruk volt. Amerikában egy tudományos társaság vizsga'
