Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-27
464 A Nemzetgyűlés 27. ülése 1920. évi április hó 16-án, pénteken. irtotta s azt az összeköttetést, azt a befolyást, amelyet igy a plutokratikus körök, a nagybankok, egyes nagy iparvállalatok a maguk érdekében a kormányzatnál, országgyűlési képviselők közbenjárása utján, ki tudtak vivni, megszüntette. Ha egyszer fontosnak tartotta nemcsak a közvélemény, de maga a képviselőház is azt, hogy a képviselők ettől az anyagi függéstől megszabadíttassanak, hogy azok a képviselők, akik intézkedni nem voltak jogositottak, hanem legfeljebb közbenjárhattak az intézkedésre hivatott tényezőknél, ahol tehát megvolt az a korrektivum, hogy a közbenjárás ellenére is az intézkedést teljesítő tisztviselő elutasíthatta az esetleg ártalmas kívánságokat, mennyivel inkább fennforog az inkompatibilitás veszedelme abban az esetben, ha nem a közbenjáró, hanem maga az intézkedő közeg van vele megmételyezve? (Ugy van! Ugy van!) T. Nemzetgyűlés! A plutokratikus körök az 1901: XXIV. te. megalkotása után egy darabig mind gazdátlanul maradtak. Megszűnt az összeköttetés, amelynek segítségével ugy a kormánynál, mint az intézkedésre hivatott államhivataloknál érdekeiket érvényesíthették. De nem sokáig maradtak tanácstalanok, igen hamar kitalálták a módját, hogy ha elvesztették a képviselői közbenjárást, hogyan férkőzzenek hozzá sokkal egyszerűbben, sokkal közvetlenebbül magukhoz azokhoz a közegekhez, amelyek az intézkedéseket tulajdonképen foganatosítják. így történt azután, hogy az érdekelt mindenféle vállalatok, bankok és pénzcsoportok — apránként áttörték azt a helyes elvet, amely a köztisztviselők mellékfoglalkozásai tekintetében a múltban fennállott, és azt az összeköttetést, amelyet azelőtt képviselői körök utján gyakoroltak, egyszerűen átvitték a hivatalokba és ott keresték a maguk exponenseit. Hogy én ezzel a kérdéssel hogyan kezdtem foglalkozni t. Nemzetgyűlés, annak egyszerű magyarázata a következő. Amikor a háború alatt láttam azokat a visszás intézkedéseket, azokat az egyoldalú kormányténykedéseket, amelyek kizárólag egyetlen termelő ággal, a magyar mezőgazdasággal szemben voltak erélyesek, amelyek minden erőt, amit a kivételes hatalom rájuk ruházott, igénybe tudtak venni és alkalmazni tudtak a magyar mezőgazdasággal szemben, feltűnt nekem az, hogyan lehet, hogy ezek az erélyes kormányközegek abszolúte nem rendelkeznek sem erővel, sem hatalommal ahhoz, hogy a valósággal konjunktúra-tobzódásban kéjelgő ipari és plutokratikus körök visszaéléseit is megszüntessék. Kezdtem a kérdést vizsgálni, kezdtem az okokat kutatni, mert nem hihettem, hogy a magyar kormányzati körökben tisztán csak animozitás okozná azt, hogy a kivételes háborús intézkedésekről szóló törvények hatalmát egyedül csak a mezőgazdasággal szemben érvényesitik. Akkor kezdtem ezzel a dologgal foglalkozni, akkor kezdtem utánanézni, hogy hol találom meg vájjon azokat a momentumokat, amelyek ezt a kérdést megvilágítják s kutatásaim közben a Pénzügyi Compass került kezembe, amelynek adataiban böngészve, igazán megdöbbentő adatokat találtam. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Nem akarom a kérdés erkölcsi hátterét túlságosan kidomborítani, kizárólag az adatok felsorolására fogok szorítkozni anélkül, hogy azokat bármi tekintetben is kiszínezni kívánnám. Ezek az adatok — beszélő számok — önmagukért fognak beszélni. (Halljuk ! Halljuk !) Három közgazdasági ministeriumunk tisztviselői karára vonatkozólag iparkodtam információkat szerezni s 1917 februárjában a Pénzügyi Compass adatai szerint a következőket konstatáltam: A magyar királyi pénzügyministeriumban 13 ministeri tanácsosnak volt 36 részvénytársasági mellékállása, ugyanott 7 osztálytanácsosnak 15' mellékállása, összesen húsznak 51 állása; a kereskedelmi ministeriumban 2 államtitkárnak 5 állása, 17 ministeri tanácsosnak 47 állása, 16 osztálytanácsosnak 45 állása, 5 titkárnak 13 állása, 4 segédtitkárnak 7 állása, 2 fogalmazónak 2 állása; egy beosztott műszaki főtanácsosnak egy állása; 2 beosztott posta- és távirda-főigazgatónak 5 állása és egy beosztott ipariskolai igazgatónak 2 állása, összesen 50 tisztviselőnek 127 állása. (Mozgás. Egy hang a baloldalon : Lehetetlen állapot!) A földművelésügyi ministeriumban 2 államtitkárnak 7 állása, 13 ministeri tanácsosnak 38 állása, 3 osztálytanácsosnak 3 állása, 2 titkárnak 3 állása, 7 beosztott főerdőtanácsosnak 14 állása, 2 beosztott igazgatónak 3 állása, összesen 29 tisztviselőnek 68 állása. Barla-Szabó József: Mindet el tudták intézni ? Gaal Gaszton : A többi ministeriumokra nem helyeztem súlyt ; privátim ugy vagyok .informálva, hogy ezekben ilyen mellékállások legfeljebb ha elvétve fordulnak elő, de ezekre a plutokratikus körök sem helyeztek valami nagy súlyt, mert hiszen ők nem a belügyministeriummal és nem a közoktatásügyi ministeriummal, hanem a közgazdasági ministeriumokkal kerestek összeköttetést. Abban a tekintetben sem terjesztettem ki a vizsgálataimat, hogy milyenek az állapotok a vidéki köztisztviselőket illetőleg. Tapasztalásból tudom azonban azokból a szomszéd vármegyékből, melyeknek közéletét figyelemmel kisérhettem, hogy ott is divat egyidő óta az, hogy alispánok, főispánok, főjegyzők, árvaszéki elnökök, esetleg más köztisztviselők is a vidéki pénzintézetek és iparvállalatok igazgatóságaiban bennüljenek. De ezen nem is csodálkozom, mert hiszen ha a ministeriumokban megengedhető ez a dolog, akkor természetes konzekvenciája ennek, hogy
