Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-26

449 A Nemzetgyűlés 26. ülése 1920. évi április hó 15-én, csütörtökön. Giesswein Sándor: Méltóztassék megengedni, ha a közbeszólások miatt talán kissé terjengősebb lesz beszédem. (Halljuk! Halljuk!) Saját tapasztalatomból beszélhetek arról, hogy nem mondom, hogy a falu népe, a falu vezetői teljesen érzéketlenek, de a legtöbb esetben nines senki, aki figyelmeztesse őket szociális kötelességükre. Amikor elkészült Darányi törvénye, az újkor egyik nevezetes szociális intézményéről, a mezőgazdasági munkásházak épitéséről, saját tapasztalásomból tudom, hogy sok nehézség volt épen a községekben, falvakban, ennek a törvénynek a foganatosításánál, mert azt mondták, nekünk itt felelősséget kell vállalnunk másokért, senki fiáért, idegenekért, idejutottakért, szóval bizonyos kicsinylő kifejezéseket használtak a munkásokkal szemben. Thomas Ferenc: Hergelaufene! Giesswein Sándor: Annak idején Mosón megye akkori főispánjával értekeztem erről a dologról és kértem, hívja össze a falu képviselőit, s csakugyan megtette és Moson-megye minden községéből jött a biró, a jegyző és egy-két esküdt ig ott volt az értekezleten. Láttam, hogy bizony fáznak a dologtól, nem igen akarnak beleharapni, féltek, hogy költséges lesz stb. Akkor azt mondtam : T. uraim, gondolják meg a dolgot. Azt konstatálták, hogy piszkos, levegő nélkül, napsugár nélkül való odúkban 8—10—12 ember is együtt él, együtt lakik. Tudják-e, mi ennek a következménye ? Figyeljék csak meg, ha valami ragályos betegség van a faluban, legelőször többnyire ilyen házban vannak az első esetek és ha ez egyszer megvan, akkor az a baciljus nem kérdezi, hogy a másik ház a biró háza-e vagy a jegyzőé, hanem megtalálja a maga útját. (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Ez olyan argumentum volt, amely hatott. Ezzel csak azt akarom mondani, •— mivel a faluról beszéltek — hogy mi a szivünkön viseljük a falu dolgát és az a meggyőződésünk, hogy az igazi szociális érzés kell hogy a falut felkarolja. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De európaszerte észlelhető az az antagonizmus, amely a város és a falu lakossága között van. Ez nem egészséges. Látjuk különösen Angliában, de részben Bajorországban és Szászországban is, hogy van már arra törekvés, hogy bizonyos tekintetben a várost faluvá kell tenni, vagyis levegőhöz kell juttatni. Hiszen tudjuk, hogy nálunk a telekspekuláció volt a megölője a fejlődő városoknak ; az volt a jelszó : mindent beépiteni, — ezt különösen Budapesten is látjuk — minden teret kiküszöbölni, ugy hogy a városoknak úgyszólván nincs levegőjük. A városokat tehát közelebb kell hozni külső képükben is a faluhoz, ugy, amint Angolország teszi, ahol még az az óriási London is, ez a sokmilliós város sincs bérpalotákkal teleépitve, hanem ott is mindenütt family house-ok, családi házak vannak. Természetesen ott a telekspekuláció nem virágzik. (Ugy van! balfelől.) Az első a népnek az egészsége. Ezek az okok idézik elő a városok degenerációját is. Kétséget nem szenved, hogy a városok lakossága kihalna, ha nem kapna f oly ton-f oly vast a faluból uj táplálékot. A faluba pedig ki kell vinni a művelődésnek mindenféle formáját és a közegészségügyi követelményeket meg kell valósitani. Arra kell törekedni, hogy a falu és a város megértse egymást és egymás javára dolgozzék. (Élénk helyeslés.) Ezért amondó vagyok, hogy nekünk a barátságot és a harmóniát ápolnunk kell. Patacsy Dénes: Ez helyes! Giesswein Sándor: Mi lehetünk politikailag különböző irányok követői, sőt azt mondom, hogy ez kivánatos is, kivánatos épen a parlamenti, a politikai élet szempontjából : legyen egy konzervatív szárny és legyen egy progresszív szárny, de ezek ne személyi viaskodásban öljék az időt, (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) hanem közös munkával hajtsák előre a dolgot. Patacsy Dénes: Mindenekelőtt a haza ! Giesswein Sándor : Ott, ahol tisztán konzervatívok ülnek a hatalomban, nem megy semmi sem előre, ha pedig a progressziv irány jutna túlhatalomra, vagy egyedül vinné a kormányzást, az örvénynek rohannánk neki. Mindenütt, még a gőzgépnél is ott kell lenni a fékezőnek, — de a fékező maga még nem viszi előre a gépet — és ott kell lennie a gőznek vagy az elektromosságnak. Patacsy Dénes : Ez kellene itt is : hajtóerő ! (Helyeslés a szélsőbaloldálon.) Giesswein Sándor : Eszembe jut épen erről a közbeszólásról, hogy a hajtóerő sem egészen elegendő. Egy amerikai lapban olvastam, — igaz ugyan, hogy azt szokták mondani, hogy nem mind igaz, amit Amerikában a lapok mondanak, (Elénk derültség. Felkiáltások : Magyarországon sem !) de viszont azt is lehet mondani, hogy a lapok nem irnak meg mindent, ami igaz (Derültség.) — hog3^ egy gyorsvonatot megállítottak. Kik ? A hernyók. Egy gyorsvonat haladt és egyszer csak nem tudott előremenni. Megvizsgálták, mi a baj és azt látták, hogy —• a gyorsvonat épen egy őserdőn ment keresztül — az erdőnek azon a részén a vasúti töltésen keresztül egy sok millióból álló hernyócsapat útja vezetett. Amint a kerekek ezen a tömegen keresztülmentek, azt a zsiradékot, ami benn van a hernyókban, kiszorították belőlük (Élénk derültség.) s ettől a zsiradéktól a sin egészen sima lett. Minthogy semmi súrlódás nem volt, nem tudott továbbmenni a vonat. Patacsy Dénes : Van itt, ha ott nem volt ! (Derültség és zaj.) Giesswein Sándor : Tehát bizonyos súrlódásnak igenis kell lenni, de elveken nyugvó súrlódásnak. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nekünk szükségünk volna pólusokra, jegecedési pontokra. Ha ez megvolna, akkor talán nem fordulna elő az, amit én tegnap nagy sajnálatomra Kováts J. István t. képviselőtársunk beszédében, ... Friedrich István : Nem volt súrlódásunk ! (Mozgás.)