Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. 423 hibája, mert ahhoz, hogy valami a belügyminister tudomására jusson kell, hogy valaki tudomására is adja. (Felkiáltások a széköbaloldalon: Megtörtént!) Ne méltóztassék azt kívánni, hogy a belügyminister eljárjon és sorba nézze a kabarékat és tudja, hogy ott mi folyik. (Egy hang balfelöl: Csak egybe menjen el! — Derültség! zaj.) Csak arra kérem, hogy ha valami konkrét eset van — mert a törvények konkrét esetekről szólnak — tessék ezeket tudomásomra adni, azonnal meg fogom tenni az intézkedéseket. De hajlandó vagyok tovább is menni és hajlandó vagyok — amennyiben az eddigi intézkedések nem volnának elégségesek — intézményesen, akár rendeletileg, akár törvényileg gondoskodni arról, hogy minden olyan dolgot, ami erkölcstelen, ami becstelen és helytelen és ami a társadalmi rend és társadalmi erkölcs megbontására és rontására irányul, megakadályozzunk. (Helyeslés.) Hiszen vannak hasonló intézkedéseink, amelyek, sajnos, bizonyos mértékig nem egészen az alkotmányosság bázisán állanak. Ne tessék azt felhozni, hogy mi törekszünk az alkotmányosság kereteibe visszamenni. Igenis ez a kötelességünk ezt vállaltuk, hiszen az a mi legnagyobb feladatunk, hogy mi a forradalmi állapotból átvezessük az országot a rendes alkotmányos mederbe. Kétségtelen dolog, hogy az alkotmányosságra törekvő kabinet forradalmi eszközökkel nem dolgozhat. Én nekem nincs módomban embereket kihallgatás nélkül megfogni, letartóztatni, lecsukatni, ha semmiféle gyanú, semmiféle ok nincs rá, hanem majd később fogom kideríteni, mit követett el. Ezek forradalmi eszközök. Yagy tegyük fel, hogy pozitív dolgokat mond X. Y. valakiről. Nekem nincs jogom és módom arra, hogy azt egyszerűen lefogjam és megbüntessem. Megvan mindennek a módja. Az alkotmányosságnak épen az a garanciája és épen az az alkotmányosság, hogy minden egyes embernek megvan a maga kompetens fóruma, én ez elől senkit el nem vonhatok, tehát kivételes intézkedéseket ezen irányban nem tehetek. Azonban, ha azt méltóztatik kívánni, hogy ebben a tárgyban rendelettel vagy törvényekkel intézkedjem, ezt vállalom. De ne tessék megint azt kívánni, -hogy holnap hozzam a törvényt vagy rendeletet, mert hiszen azt a matériát, amelyet méltóztatott felhozni, őszintén megvallom, nem ismerem. Kötelességem lesz foglalkozni vele, amig belügyminister leszek, s ezen figyelmeztetés folytán foglalkozni is fogok vele és megteszek mindent, amit lehet. Ami az interpellációnak a következő részét illeti (olvassa) : »Hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy a nyomorgó társadalmi tömegeket anarchisztikus elkeseredésig provokáló mulatóhelyek részben becsukattassanak, részben megrendszabályoztassanak?« Ez roppant nehéz kérdés. A mulatóhelyek... Fangler Béla: Azok kellenek! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : ... ha tisztességesek, feltétlenül szükségesek. Zákány Gyula: Nem arról van szó! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Méltóztassék türelemmel lenni, én meghallgattam t. képviselőtársamat, ajándékozzon meg ő is türelemmel, — ha nem tisztességesek és legális ok van arra, hogy becsukják őket, abban a pillanatban becsukatom. De méltóztassék az eseteket tudomásomra hozni és amely pillanatban nekem legális bázisom van, azonnal be fogom csukatni. Ez a válaszom az interpellációra, méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Áz interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A t. belügyminister ur egy nagy tévedést imputai nekem, amelyet a bátor vagyok leghatározattabban visszautasítani. 0 ugy állítja be a kérdést, mintha én azt nem láttam volna be, hogy az a kétségbeejtő erkölcsi dekadencia, amely észlelhető, az a kificamodott pszichéje népünknek nem egy napi, express intézkedéssel orvosolható, hanem lassú, társadalmi, kulturális és egyéb, nem tudom milyen ligás, vallási érzést igényelő eljárással. Bocsásson meg a t. belügyminister ur, én ezt nagyon jól tudom, ebben nekem is az a társadalmi szerepem a sors utján, aki ezt a nemzetnevelő, a nép szivét becsülettel, kultúrával és keresztény eszmékkel telitő állást vállaltam s akinek egy verejtékes fiatal kor munkája áll hátam mögött, hogy ezt máról holnapra egy intézkedéssel megfordítani nem lehet. Eszemágában sincsen ilyent mondani. Én arra céloztam, hogy a fékevesztett emberi ösztönöknek ez a kétségbeejtő látványa, ez a helyzet, amely a forradalmak, a vesztett háborúnak a zsidó és oláh diktatúra után természetes terméke, természetes tünete, nem igen akar gátat vetni ennek a dekadens irányzatnak, nem akarja meghúzni a demarkácionális vonalát ennek a betünemnek, a semmiféle erkölcsi demarkácionális vonalat nem respektáló ösztönöket nem akarja megfékezni. Ezt igyekeztem én kimutatni és ezt el nem ismerni akkor, amikor ennek a sok, az erkölcsi demarkácionális vonalakat túllépett ösztönnek megfékezése ugy társadalmi, mint állami szempontból exiszten

Cialis kérdés, nem lehet. Azért mondtam, hogy ez egy katasztrófákat rejtegető veszély. De a belügyminister ur apellált az én kapacitálási határvonalamra is. (Derültség balfelöl.) Bocsásson meg a t. belügyminister ur, de ha az ilyen »bête humaine« ösztönök megfékezéséről és különösen a konjunkturális zsidőpénzek által ápolt indulatok és fékevesztett ösztönök megfékezéséről van szó s a minister ur azt mondja, az lehetetlen, akkor én nem tagadom inkapacitásomat, mert engem soha senki sem fog arról meggyőzni, hogy ezek a kloaka-szenvedélyek, amelyek elöntik társadalmunkat, nem törhetők le abban az időben, amikor itt »segítsetek ós