Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. 423 hibája, mert ahhoz, hogy valami a belügyminis­ter tudomására jusson kell, hogy valaki tudo­mására is adja. (Felkiáltások a széköbaloldalon: Megtörtént!) Ne méltóztassék azt kívánni, hogy a belügyminister eljárjon és sorba nézze a ka­barékat és tudja, hogy ott mi folyik. (Egy hang balfelöl: Csak egybe menjen el! — Derültség! zaj.) Csak arra kérem, hogy ha valami konkrét eset van — mert a törvények konkrét esetek­ről szólnak — tessék ezeket tudomásomra adni, azonnal meg fogom tenni az intézkedéseket. De hajlandó vagyok tovább is menni és hajlandó vagyok — amennyiben az eddigi intézkedések nem volnának elégségesek — intézményesen, akár rendeletileg, akár törvényileg gondoskodni arról, hogy minden olyan dolgot, ami erkölcstelen, ami becstelen és helytelen és ami a társadalmi rend és társadalmi erkölcs megbontására és rontá­sára irányul, megakadályozzunk. (Helyeslés.) Hiszen vannak hasonló intézkedéseink, amelyek, sajnos, bizonyos mértékig nem egé­szen az alkotmányosság bázisán állanak. Ne tessék azt felhozni, hogy mi törekszünk az alkot­mányosság kereteibe visszamenni. Igenis ez a köte­lességünk ezt vállaltuk, hiszen az a mi legnagyobb feladatunk, hogy mi a forradalmi állapotból át­vezessük az országot a rendes alkotmányos mederbe. Kétségtelen dolog, hogy az alkotmá­nyosságra törekvő kabinet forradalmi eszközök­kel nem dolgozhat. Én nekem nincs módomban embereket kihallgatás nélkül megfogni, letartóz­tatni, lecsukatni, ha semmiféle gyanú, semmi­féle ok nincs rá, hanem majd később fogom ki­deríteni, mit követett el. Ezek forradalmi esz­közök. Yagy tegyük fel, hogy pozitív dolgokat mond X. Y. valakiről. Nekem nincs jogom és módom arra, hogy azt egyszerűen lefogjam és megbüntessem. Megvan mindennek a módja. Az alkotmányosságnak épen az a garanciája és épen az az alkotmányosság, hogy minden egyes embernek megvan a maga kompetens fóruma, én ez elől senkit el nem vonhatok, tehát kivételes intéz­kedéseket ezen irányban nem tehetek. Azon­ban, ha azt méltóztatik kívánni, hogy ebben a tárgyban rendelettel vagy törvényekkel intéz­kedjem, ezt vállalom. De ne tessék megint azt kívánni, -hogy holnap hozzam a törvényt vagy rendeletet, mert hiszen azt a matériát, amelyet méltóztatott felhozni, őszintén megvallom, nem ismerem. Kötelességem lesz foglalkozni vele, amig belügyminister leszek, s ezen figyelmez­tetés folytán foglalkozni is fogok vele és meg­teszek mindent, amit lehet. Ami az interpellációnak a következő részét illeti (olvassa) : »Hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy a nyomorgó társadalmi töme­geket anarchisztikus elkeseredésig provokáló mulatóhelyek részben becsukattassanak, részben megrendszabályoztassanak?« Ez roppant nehéz kérdés. A mulatóhelyek... Fangler Béla: Azok kellenek! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : ... ha tisztességesek, feltétlenül szükségesek. Zákány Gyula: Nem arról van szó! Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Méltóztassék türelemmel lenni, én meghallgat­tam t. képviselőtársamat, ajándékozzon meg ő is türelemmel, — ha nem tisztességesek és legá­lis ok van arra, hogy becsukják őket, abban a pillanatban becsukatom. De méltóztassék az eseteket tudomásomra hozni és amely pillanat­ban nekem legális bázisom van, azonnal be fo­gom csukatni. Ez a válaszom az interpellációra, méltóztassanak elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Áz interpelláló képviselő urat illeti a szó. Zákány Gyula : T. Nemzetgyűlés ! A t. belügy­minister ur egy nagy tévedést imputai nekem, amelyet a bátor vagyok leghatározattabban vissza­utasítani. 0 ugy állítja be a kérdést, mintha én azt nem láttam volna be, hogy az a kétségbeejtő erkölcsi dekadencia, amely észlelhető, az a ki­ficamodott pszichéje népünknek nem egy napi, express intézkedéssel orvosolható, hanem lassú, társadalmi, kulturális és egyéb, nem tudom milyen ligás, vallási érzést igényelő eljárással. Bocsásson meg a t. belügyminister ur, én ezt nagyon jól tudom, ebben nekem is az a társadalmi szere­pem a sors utján, aki ezt a nemzetnevelő, a nép szivét becsülettel, kultúrával és keresztény esz­mékkel telitő állást vállaltam s akinek egy ve­rejtékes fiatal kor munkája áll hátam mögött, hogy ezt máról holnapra egy intézkedéssel meg­fordítani nem lehet. Eszemágában sincsen ilyent mondani. Én arra céloztam, hogy a fékevesztett em­beri ösztönöknek ez a kétségbeejtő látványa, ez a helyzet, amely a forradalmak, a vesztett há­borúnak a zsidó és oláh diktatúra után termé­szetes terméke, természetes tünete, nem igen akar gátat vetni ennek a dekadens irányzatnak, nem akarja meghúzni a demarkácionális vona­lát ennek a betünemnek, a semmiféle erkölcsi demarkácionális vonalat nem respektáló ösztönö­ket nem akarja megfékezni. Ezt igyekeztem én kimutatni és ezt el nem ismerni akkor, amikor ennek a sok, az erkölcsi demarkácionális vona­lakat túllépett ösztönnek megfékezése ugy tár­sadalmi, mint állami szempontból exiszten Cia­lis kérdés, nem lehet. Azért mondtam, hogy ez egy katasztrófákat rejtegető veszély. De a belügyminister ur apellált az én ka­pacitálási határvonalamra is. (Derültség balfelöl.) Bocsásson meg a t. belügyminister ur, de ha az ilyen »bête humaine« ösztönök megfékezéséről és különösen a konjunkturális zsidőpénzek által ápolt indulatok és fékevesztett ösztönök meg­fékezéséről van szó s a minister ur azt mondja, az lehetetlen, akkor én nem tagadom inkapaci­tásomat, mert engem soha senki sem fog arról meggyőzni, hogy ezek a kloaka-szenvedélyek, amelyek elöntik társadalmunkat, nem törhetők le abban az időben, amikor itt »segítsetek ós

Next

/
Oldalképek
Tartalom