Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-25
420 A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920. évi április hó 14-én, szerdán. tünk, azt a konzekvenciát vonja maga után, hogy viszont igen sok kapást fogunk most a tavasszal vetni, amihez ismét igen sok kézimunkaerőre lesz szükség. Tehát a munkások ezen kicserélődésével, amelyet természetesen hivatalos szervezetekkel is elő fogunk segiteni, hiszem, hogy ez a pillanatnyi fennakadás, amely ma abban nyilatkozik meg, hogy a munkások nem tudnak elhelyezkedni és nem tudnak munkához jutni, május hó folyamán bizonyos javulást fog mutatni, amikor a kapások kapálása és megmunkáltatása megindul. Ennyit a pillanatnyi helyzetre vonatkozólag. De miután az igen t. interpelláló a jövőre nézve is megnyugtató kijelentéseket akart, ebben a tekintetben utalok arra, hogy hiszen a Nemzetgyűlésnek épen egyik leghatalmasabb programmpontja a földbirtokpolitikának kérdése, melyet a legrövidebb idő alatt tető alá hozunk. Ősszel már megkezdődnek a földbirtokpolitikai törvénynek végrehajtási munkálatai, akkor tehát a földmunkásság igen jelentékeny része már elhelyeződik a felosztandó földterületeken és igy az ő jövőjük biztos bázisra fog helyezkedni. Ami pedig azokat a munkáskezeket illeti, amelyek bármi okból nem juthatnak földhöz — mert hiszen mindenki nem fog földhöz juthatni, nem is fog földet igényelni — ezeknek a jövőben való foglalkoztatása már nem aggályos, mert egyrészt a földbirtokterületeken kisbirtokosként való elhelyezkedés révén megcsappan a munkáskéz, másrészt a mezőgazdasági kultúra normális lesz a jövő érben. Legalább is többé-kevésbbé normális lesz ; mert teljes rend a mezőgazdaság terén csak akkor fog beállani, ha pótolni tudjuk az igaerőt, amihez évek szükségesek, de viszont gépekkel igen sokat tudunk pótolni és amit igaerővel nem tudunk megművelni, azt majd traktorokkal és gőzekékkel fogjuk megművelni. A t. Nemzetgyűlés bizonyára tájékozva van róla, hogy ebben az irányban a kezdeményező lépések már megtörténtek, amennyiben a hiányzó gépszükséglet ideiglenes pótlására 350 millió koronás megrendelést tettem, amelyet fokozatosan leszállítanak és őszig le lesz szállítva. Amennyiben ez a mennyiség nem elégséges, amint biztos, hogy nem elégséges, természetes, hogy gondoskodni fogunk a magyar ipar folytatólagos foglalkoztatásáról. így tehát, bár igen csekély eszközök állnak rendelkezésünkre a mai pillanatnyi nyomor enyhítésére és a földmives munkásnép foglalkoztatására, azt hiszem, május havától kezdődőleg, amikorra bizonyos szükségmunkák is kilátásba helyeztettek a kormány részéről, különösen azoknak a munkásoknak a foglalkoztatására, akik inkább földmunkával és nem mezőgazdasági munkával foglalkoznak, feltétlenül enyhülés fog beállani. Természetesen végleges megoldás csakis akkor következhetik be, amidőn a mezőgazdaság maga is abban a helyzetben lesz, hogy a termelés folytonosságát a legteljesebb mértékben biztosithatja és felveheti. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. A képviselő ur nem kivan szólni, következik tehát a határozathozatal, Felteszem a kérdést, tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister urnák a népjó létü gyi minister ur nevébea is Molnár János képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen, vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Ki a következő interpelláló ? Haller József jegyző: Somogyi István! Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Az idő előhaladottságára vali tekintettel kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy interpellációm előterjesztésére halasztást adni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Azt hiszem, a Nemzetgyűlés megadja az engedélyt az interpelláció elhalasztására. Következik ? Haller József jegyző: Zákány Gyula! Zákány Gyula: T. Nemzetgyűlés! Tekintettel az előrehaladt időre, csak nagyon röviden fogok élni a szólás jogával interpellációm előterjesztésénél. Csak egypár vázlatot leszek bátor adni s rövid kommentárt csatolni melléje. Egy szégyenletesen szomorú és társadalmi kihatásaiban nagyon tűrhetetlen, főként budapesti specialitást leszek bátor mint interpellációm tárgyát a t. Nemzetgyűlés elé hozni. (Halljuk ! Halljuk !) Ennek sürgős orvoslása elodázhatatlan és megvan az az előnye, hogy l az igen tisztelt belügyminister ur nem foghat hivatkozhatni majd hallgatását illetőleg semmiféle kül- és belpolitikai kényszerhelyzetre és megvan még az az előnye is, hogy amikor a végrehajtatásához fog, nem kell, mint eddig, a Ház asztalára olyan nehezen kerülő törvényjavaslatoknál szokásos különféle ministertanácsi határozatokra, purparlé-kra hivatkozni, különféle szakköröket, érdekeltségeket meginterpellálni. Aliithatom azt is, hogy amikor az igen tisztelt belügyminister ur annak végrehajtatásához fog, nem fogja zavarni valamely neuilly-i telefonhir és ugy intézi azt el, amint teljesen szuverén módon elintézhető, szégyenletes belügyeket szokás. Valutánk romlásával parallel szédületes iramban zuhan le a mi erkölcsi és jellemvalutánk is. Ezt megállitani interpellációmmal kapcsolatban, melyben erre rámutatni akarok, eminens kötelességünk. Tudom jól, hogy a vesztett háború, különösen a mi vesztett háborúnk, a forradalmak, a zsidó és oláh diktatúrák és a jelen tehetetlen, sivár helyzet (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) egy olyan pszichét alakított ki bennünk, mely tele van ezer torz vonással és lázongó
