Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

412 A Nemzetgyűlés 25. ülése 19k helyeslem. Ha ő is helyesel, ez azt mutatja, hogy bizonyára igazam van. Friedrich István : Mit szól ehhez Korányi minister ur ? Ez a pártfegyelem ? (Derültség.) Kováts J. István ; A gyengeséggel és a tanácstalansággal kapcsolatban felemüthetem, hogy voltaképen eddig a saját fizetésünk megszavazásán és a pénzlebélyegzésen kivül semmi mást nem csinált a Nemzetgyűlés. A kormány pedig mindössze egy rendelettel örvendeztette meg az országot, amelyben kinevezte önmagát magyar királyi kormánynak s mindent, ami ezzel a szóval jelezhető, felsorolt egy rendelkezésében. Ebbeli buzgalmában olyan messze ment, hogy még a hadsereget is, amelyet pedig az 1920 :

1. te. 8. §-ában nemzeti hadseregnek nevezett el, volt szives szintén megtisztelni a magyar királyi jelzővel. Huber János: Ez fáj ? (Zaj.) Kováts J. István : Nem fáj nekem. Csak azt mondom, hogy a kormánynak ez volt az egyetlen ténykedése — én csak ezt teszem kritika tárgyává — és ennél egyebet, őszintén szólva, nem láttunk. (Felkiáltások a középen : Kifogásolja ?) Semmi kifogásom ellene. De megállapitom, ez az egy sürgős dolga volt a kormánynak ... Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Igen, sürgős volt. Kováts J. István: . . .és ugy látszik, más sürgősebb feladata nem volt. Pedig az 1920 :

1. te. mindazoknak a tényeknek a jogi következményeit, amelyeket a törvénycikk bevezető része megemlit, a békekötés utáni időre halasztotta. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : De hogy Magyarország királyság, azt nem kell elhalasztani, mert az jogi és de facto tény. Rubinek István : Nem az ellen szólt, hanem hogy magyar királyi hadsereg. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Királyságnak nem lehet köztársasági hadserege. Elnök (csenget) : Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. Mindenkinek jogában áll cáfolni őt, neki meg jogában van azt követelni, hogy csendben meghallgassák. Kováts J. István : En a köztársaság alapjára soha sem helyezkedtem, köztársaságra sem fogadalmat, sem semmit nem tettem. (Egy hang a baloldalon : Nono !) Én nem, bocsánatot kérek, nem. Sem nemzeti tanácsra, sem köztársaságra én fogadalmat, esküt nem tettem. Méltóztassanak tudomásul venni, akár tetszik ez egyeseknek, akár nem. Ezt pedig talán nem mindegyikünk mondhatja el magáról. (Ugy van ! jobbfelől.) A t. ministerelnök urnák csak egy mondatát leszek bátor felolvasni, amelyet a katholikus tanácsnak 1918. november 25-én tartott ülésén mondott, amikor annak elnöki székét elfoglalta. Azt mondotta (olvassa) : »Mi itthon vagyunk minden államformában, a köztársaságban is. Itt is meg fogjuk tenni a kötelességünket.« Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ugy van ! A katholikusok a köztársaságban is otthon vannak. Ott van Franciaország példája. (Zaj.) K évi április hó lé-én, szerdán. Kováts J. István : Én ilyen kijelentést soha nem tettem. Fangler Béla : Most kooperálnak a pártok ! (Zaj.) Friedrich István : Fuzionálnak ! (Derültség.) Elnök (csenget) : Kérem, ez nem tárgyalás, ez társalgás minden komolyság nélkül. így nem lehet tárgyaira. A szónokot illeti a szó, a többi kép-viselő urnák kötelessége 6'Ù csendben meghallgatni. (ügy van!) Mindegyik képviselő ur feljegyeztetheti magát és megcáfolhatj szónokot. Neki pedig ugyanúgy joga van azt követelni, hogy őt is csendben meghallgassák. (Helyeslés.) így a szónok képtelen előadni az ő beszédét. (Ugy van!) Kováts J. István : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy csak nagyon röviden mutassak rá arra, hogy az úgynevezett jogfolytonosságnak következetes, szigorú keresztülvitelére irányuló törekvés merőben illuzórius, mert a jogfolytonosság keresztülvitele az államélet teljes folytonosságának tagadása nélkül lehetetlen. Ha a jogfolytonosságot akarjuk mereven keresztülvinni, akkor Magyarország ministerelnöke ma is nem Simonyi-Semadam Sándor, hanem Károlyi Mihály, amit ugyebár egyikünk sem kivan. Károlyi Mihályt ugyanis az arra egyedül illetékes faktor a ministerelnöksógtől még eddig nem mentette fel. Es akkor Kunfi és Garami ép ugy ministerek ma is, mint voltak valamikor nagy sajnálatunkra. (Zaj a baloldalon.) Másodszor, ha a jogfolytonosság teljes mértékben fennállana, akkor a nemzeti hadsereg, amely ma oda van forrva mindannyiunk szivéhez, amelytől mindannyian ennek a nemzetnek megerősödését és megvédését várjuk, szintén törvénytelen alakulás volt egész addig, amig első törvénycikkünk ezt a hadsereget statuálta. Ha a jogfolytonosság alapján állunk, akkor a generálisok is mind császári és királyi generálisok voltak. Teljes lehetetlenség a jogfolytonosságot olyan értelemben fentartani, mint ahogy arról — amint be fogom bizonyitani — most is álmodoznak egyesek. Teljes képtelenség pl. a régi Országgyűlés két házáról, a Képviselőházról és a Főrendiházról beszélni. Mégis vannak olyanok, — majd fel fogok olvasni egy ilyen irást — akik azt követelik és sürgetik ma is, hogy a régi Országgyűlés két házát összehívják. (Mozgás.) Barla-Szabó József: Külön helyet kapott a Vérmezőn az Országház! Kováts J. István : Teljes lehetetlenség, hogy amikor az ország kétharmada meg van szállva, a régi képviselők egyrésze meghalt, akkor azt emlegessék, hogy a jogfolytonosságot itt a maga egészében és következetességében keresztül lehet vinni. Amikor a régi monarchia romokban és részekre osztva hever, teljes lehetetlenség a jogfolytonosságot keresztülvinni. (Ugy van ! a jobboldalon.) Ezzel függ össze az, amit a Habsburg-kér-