Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 192 az evangéliumot olyan szóval pótolja, amelyet én — őszintén bevallom — bár valamikor a fran­cia nyelvet is tanítottam, nem ismertem. Haza­mentem és csak a szótáramban kerestem utána, mit is jelent az az ékes szó, amivel a gróf ur a parlament szinvonalat igyekezett a háztető ma­gaslatára emelni. (Elénk derültség és taps a jobb­oldalon. Zaj.) Vass József: Pedig az történelmi szó! Áz idegen légiónak elfogadott szava nem lehet annyira ismeretlen a francia nyelv tanára előtt. (Derültség a baloldalon.) Kováts J. István : Bocsánatot kérek, nem értem, miért viseli annyira szivén a közbeszóló képviselő ur ezt a dolgot. Talán nem méltóztatott a szótárban utánanézni ennek a szónak. Vass József: Én egy kisgazdapártit védtem a Kisgazdapárt ellen. (Derültség.) Kováts J. István : Biztosítom, bogy a mi programmunkkal nem kap többé mandátumot. Meskó Zoltán : Csak a választások előtt volt kisgazda ! Vass József : Szóval Pallavicini is idegen­légióbeli ! (Derültség.) Kováts J. István : Mi igenis tanulunk, mi igenis a háztetőre is felmegyünk, de ott mást fogunk hirdetni és mást fogunk kiáltani, mint amit az őrgróf itt emlegetett. Méltóztassék megengedni, hogy ezután reátér­jek belpolitikánk bajainak vázolására (Halljuk! Halljuk ! jobb felől.) és rámutassak itt arra, hogy a mi kormányunknak belpolitikai ténykedését bizonyos erélytelenség, bizonyos tehetetlenség, — hogy ugy mondjam — impotencia jellemzi. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Métóztassanak megen­gedni, hogy reámutassak arra, hogy ha volt idő, amikor ennek az ellenkezőjére van és lenne szük­ség, épen a mostani átmeneti időszak az. Amint gróf Andrássy t. képviselőtársam a »Pesti Hirlap« húsvéti vezércikkében emiitette, ez a nemzet volta­képen még mindig nyakig benne van a forradalom légkörében, abból még nem mentünk ki egészen. Minden ilyen átmeneti, lázongó, forrongó világ­ban rendkívül sok a centripetális erővei szemben a centrifugális, a kifelé csapódó erő, nagyon sok az egyéni akció, nagyon sok a fékevesztett erő, amely ha tekintélyt, erős kezet nem lát, a maga szakállára, a maga útja és módja szerint akar érvényesülni. Ezzel a sokféle egyéni akcióval, ezzel a sok­féle próbálkozással szemben nincs más hathatós eszköz, mint egy hatalmas, erős kéz, amely erő­sen fogja az ország gyeplőjét. (Ugy van ! ügy van ! jobbfelől.) s azoiszág gyeplőjét fogva, lehetetlenné teszi azt, hogy mindenféle egyéni vállalkozás jobbra­balra, előre-hátra felburjánozzék. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Igazán hatalmas, erős, biztos jobbkézre van szüksége ennek a Nemzetgyűlésnek, s abban igazán össze kell fognunk mindannyiunknak, hogy ilyen erős kezet találjunk és ha találunk, azt a kezet, mint valamikor az imádkozó Mózes két kezét emelték, C évi április hó 14-én, szerdán. 411 mi is emeljük magasra, hogy az a kéz tudja vezetni erős, határozott, biztos irányban ezt a nemzetet. Szükség van erre az erős kézre, mert ennek az erős kéznek az ujj mutatását várják az elszakított ré­szen élő magyarok, várják a tengeren túl élő ma­gyarok, akik szeretnének, ha konszolidálódnak az állapotok, visszatérni ebbe a hazába, s akik élénk figyelemmel kisérik ennek az erős kéznek a fel­tűnését. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Eh­hez erős, egységes párt kell ! Molnár János : Jó belügyminister ! Fangler Béla : Nagyszerű ellenzéki beszéd ! (Zaj.) Friedrich István : így nem lehet ellenzékies­kedni, ha ti mondjátok az ellenzéki beszédet ! (Élénk derültség és taps.) Kováts J. István : Friedrich fc. képviselőtár­samnak csak azt válaszolhatom, hogy azért a beszédért, amelyet ő mondott itt tegnap s amely­nek az egész Ház helyeselt, igazán nem tudom, miért kellett ellenzékbe mennie. (Élénk tetszés, derültség és taps a jobboldalon.) Az erős kéz 50 percentre sohasem alkuszik. Az a száz percentből nem enged soha ! Méltóz­tassanak most megengedni, hogy reá mutassak néhány olyan jelenségre, amelyek azt mutat­ják, hogy benső kormányzati életünket tényleg bizonyos erélytelenség, lendülethiány, bizonyos tehetetlenség jellemzi. Elég, ha arra mutatok rá, hogy már másfél hónapja vajúdunk és még volta­képen ma sincs teljes kormányunk, ma sincs, ugyebár, belügvministerünk, külügyministerünk Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ezt elmondta Friedrich ! Kováts J. István : Bocsánatot kérek, ugy lát­szik, nem elég sokszor hallotta a t. ministerelnők ur, mert különben cselekedett volna. (Ugy van ! jobbfelől.) Mindaddig, amig nincs kinevezve az uj belügyminister és az uj külügyminist er, mindaddig a ministerelnök urnák ezt hallania kell. (U+gy van ! Ugy van ! jobbfelől.) Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Hal­lom ! Hallom és látom ! Kováts J. István : Nincsenek államtitkárok, nincsenek kormanybiztcsok. (Zaj.) Képtelenség, hogy másfél hónapja van már itt a kormány és szervei voltaképen ma sincsenek meg az ország­ban. A ministeriumban ma is a régi államtitkárok ülnek, a kormánybiztcsok is a régiek a vármegyék­ben. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Az előbbi kormány is keresztény nemzeti kormány volt. Kováts J. István : Igenis, a gyengeségnek határozott jele, hogy másfél hónap alatt még meg­alakulni sem tudott a kormány. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Ellenzékbe !) Friedrich István : Már gyarapodunk ! (De­rültség.) Kováts J. István : Ha Friedrich t. képviselő­társam véleménye egyezik az enyémmel, én is 52*

Next

/
Oldalképek
Tartalom