Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-25
A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, ', évi április hó 14-én, szerdán. 407 ségemnek teljes tudatában teszem ezt. És ha szót emelek, csak azért teszem, hogy ezeket a gyengülő, szakadozni készülő szálakat segitsem megértéssel és szeretettel újra összehozni. Nem találunk nemzetünk mai válságos, viharos korszakában nehezebb és borzasztóbb dolgot, mintha ez a köteles és szükségszerű, az idő parancsolta testvéri megértés a különböző keresztyén felekezetek között nemcsak hogy megdőlne, de egyáltalában erősebben meg is rendülne. Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok mindazokhoz, akiknek szavuk, akiknek súlyuk van abban az irányban, amit Friedrich t. képviselőtársam tegnap emiitett, hogy a magyar történelem világában érdemeket szerzett és a magyar nemzettel együttérző protestantizmus .érdekeit méltányolva, ezt a felekezeti testvéries békességet méltányolva, fentartsák, hogy kérjem őket, tegyenek meg mindent (Élénk helyeslés jobbfelől.) e hazában és e haza határain kivül, hogy ezt a testvériséget a nemzet érdekében fentartsuk, ápoljuk és meglazulni ne engedjük. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Huszár Károly: Senki sincs, aki az ellenkezőt akarja. Kováts J. István : Én hiszem ezt. De tényeket várnak a mi protestánsaink. 8 hogy az én szavaim nem egészen tárgytalanok, méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy egy olyan férfiú is, aki a Nemzetgyűlés megnyitása alkalmával felállott a szószékbe és mint mondotta, kiáltó szó, hogy egyengesse az Urnák az utjat, egy keresztyén férfiú, egy püspök, aki a püspöki beiktatásán is hitvallást tett arról, hogy a keresztyén felekezetek békességét óhajtja szolgálni s ezt évek hosszú során át meg is mutatta, ime most, mint Keresztelő János is, meginog a hitében. (Mozgás balfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Az én t. Vass József képviselőtársamat épen arra kérem, hogy ne a hibát lássa ebben és ne, mint a hirlapokban tette, indokolatlannak tartsa ezt, hanem ő is, mint a hazai róm. kath. egyház életében számottevő és súlylyal biró tényező, hasson oda, hogy ezt a feltétlenül tiszteletreméltó forrásból és igaz lelkiismeretből származó aggodalmat oszlassuk el. (Helyeslés jóbbfélől.) Ha Keresztelő Jánosnak a hite, aki hirdette, hogy egyengessük az Urnák az útját a pusztában, ha az ő hite is meginoghatott, és Krisztus nem haragudott érte, hanem a hozzáküldött követeknek azt mondotta, hogy mondjátok' meg Jánosnak, amiket láttok, hogy a vakok látnak, a süketek hallanak, a bénák járnak, akkor az én t. Vass József képviselőtársam is ugy feleljen Rafíay Sándor evangélikus püspöknek, hogy mondjátok meg neki, amiket láttok s ha az igazságot szól, akkor Rafíay Sándor aggodalmai eloszlanak. Vass József. Az a kérdés, hogy politikát csinál-e, vagy vallási harcot. Az a kérdés, hogy mit akar Raffay ? Kováts J. István : Ugy tudom, hogy ő a t. túloldal pártjához tartozik és a Belvárosban a keresztyén nemzeti egyesülés pártjának programmjával lépett volna fel, ha Friedrich István t. képviselőtársamat nem méltóztattak volna ott felléptetni. Bocsánatot kérek, a mi pártunkhoz tudtommal nem tartozik ; méltóztassék a politikai álláspontja felől talán meggyőződni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Huszár Károly: Ne csináljunk még ebből is pártkérdést ! Hitvitákat ne csináljunk ! Kováts J. István : Én nem csinálok. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Két olyan kérdést hozott fel különösen a püspök ur, amelyek ő benne ezt a hitet megingatták. Az egyik kérdés a reverzálisok kérdésének az ügye. Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy ha 1840-ben a hazafiasán érző és gondolkozó katholikus főpapság tudott a maga körében találni egy csanádi püspököt, Lonovicsot, a magyar egyházjogászok büszkeségét és el tudta küldeni Rómába, hogy eszközölje ki Magyarország számára is azt a kedvezményt, amelyet az »Absque forma Tridentina« nyújt, akkor most is bizonyára — én bizom abban — fog találni a hazafias katholikus főpapság egy uj Lonovicsot, aki megérteti Rómával, hogy az új kódexnek a vegyes házasságok megkötésére vonatkozó rendelkezése alól feltétlenül kivételt kell statuálni Magyarországon is. Prohászka Ottokár : Meglesz ! A primas maga megy le Rómába ! (Általános élénk helyeslés és taps.) Huszár Károly: Azért kár a politikát belehurcolni az ilyen kérdésekbe ! Kováts J. István : Bocsánatot kérek Huszár Károly t. képviselő úrtól, de ez nem uj dolog. Ha az 1832—36-iki országgyűlés éveken át tudott erről tárgyalni, ha az 1839—40-iki országgyűlésen, ha az 1844es és az 1848-as törvényhozás tudott ezzel foglalkozni, igazán nem tudom, hogy mi miért ne tárgyaljuk. Csak nem mászhatunk Pallavicini őrgrófíal a háztetőre, hogy ott tárgyaljuk ? (Élénk derültség és taps a jobboldalon.) Azt hiszem, ha van hely, ahol ezt a kérdést tárgyalhatjuk, akkor feltétlenül itt van helye. (Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Hogy itt a helye, bizonyitja az is, hogy ime Székesfehérvár érdemes püspökének ajkáról már is meghallotta az ország közvéleménye azt, amit sok százezer protestáns, együttérző, igazán hazafiasán gondolkozó magyar ember felekezeti különbség nélkül várt ebben a hazában. (Igaz ! ügy van ! Taps a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy második dologra is rátérj ek és pedig arra a kérdésre, amely a hazai protestáns köröket szintén igen közelről érdekli. (Halljuk ! Halljuk !) A katholikus autonómia megvalósításával kapcsolatosan, amelyben a hazai protestánsok is testvéri egyetértéssel óhajtanak a katholikus testvérek segitségére lenni, segitségére akarnak lenni abban a törekvésben, hogy a magyar keresztyénség megizmositása érdekében igazi demokratikus katholikus autonómia legyen e hazában (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.),
