Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-25

A Nemzetgyűlés 25. ülése 1920, állandóan. (Ugy van! Ugy van!) Belátták azt, hogy a zsidóság az a büntetés minden nemzet számára, amely örökké tart. Fangler Béla : Nekünk igen sok bűnünk lehetett, mert nagy a büntetésünk. Hegedüs György: Ami pedig a zsidóság számarányát illeti, a statisztika adataiból nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Magyarországon virul belőlük a legtöbb. Ez a nagy számarány az oka annak, hogy Magyarországon a zsidóság mint egy nemzetiségi súlyú mínusz került bele a magyar történelemnek serpenyőjébe. Ugy látszott, hogy az emancipációval, amely először Franciaországban 1871 szeptember 27-én történt meg, nyugovóra tért a zsidóság kérdése. Azonban, t. Nemzetgyűlés, az egyes nemzetek hamar belátták, hogy ez a befogadott jövevény sokkal nagyobbat markolt, mint amennyihez joga lett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Felmerül most már az a kérdés, hogy tulajdonképen mi az az álláspont : ellenszenv-e vagy meggondolás-e, amely a zsidóság ellen megnyilvánul — hála Istennek — nemcsak nálunk, hanem másutt is. Azt mondják a zsidók, hogy ez tulajdonképen nem más, mint egy keresztény indulat velük szemben. De ez csak menekvés a cégér alá, mert hiszen maga a kereszténység nem ismer gyűlöletet, mint a zsidóság. Patacsy Dénes: Szeretetet! Hegedüs György: Csak egy példára hivatkozom. Hiszen maga a zsidó vallás előirja azt, hogy »az idegennek adjál uzsorára«. Ugyebár ez a gyűlöletnek egyik megnyilvánulása? Azt mondják továbbá a zsidók, hogy ez a mostani kurzus, amivel a keresztény lelkek telítve vannak, tulajdonképen nem más, mint egy ellenkező valami a kereszténységnek szellemével. Mi azt mondjuk, hogy ennek a kurzusnak nem szabadna ellenkeznie az igazi zsidóság szellemével sem. De nehogy nem tudom mit tételezzenek fel rólunk, kijelentjük azt, hogy mi nem akarunk pogromot, ( Ugy van ! Ugy van !) mi nem akarunk zsidóvért, mi sokkal nagyobb urak vagyunk, semhogy erre törekednénk. Mi csak a fehéreket akarjuk kiválogatni, mi egy morált akarunk végre ebben az országban (Ugy van! Ugy van!) egy keresztény morált, (Ugy van!) egy jobb morált, mint a zsidó morál. Fangler Béla: Ugy van! Helyes! Hegedüs György: De bocsássanak meg, a kereszténység nem lehet tovább béketűrő, mert azok után a nemzetrontó, társadalmi és erkölcsi megsértések után, — hogy ugy mondjam, — melyeket a zsidóság velünk szemben évtizedek alatt elkövetett, (Ugy van!) kell hogy ez a kereszténység is kilépjen hallgatólagos csendes álláspontjából és elővegyen egy eszközt, amely nem halálos, de elővegye azt az eszközt, amit Krisztus is megtett, aki akkor, mikor minden intelme és minden tanítása dacára virágzott a évi április hó lá-én, szerdán. 395 bűn, egyszerűen kötelet vett a kezébe ós kiverte azokat a farizeusokat, . . . Meskó Zoltán: Kufárokat! Hegedüs György :... az ő Istenének, az ő Atyjának templomából. (Ugy van! Ugy van! Élénk taps.) Ehhez nekünk is jogunk van. Meskó Zoltán: Kötelességünk is, nemcsak jogunk ! Hegedüs György: De már itt meg akarom jegyezni, hogy az én keresztény lelkem csak a bűnöst akarja megbüntetni, bármennyi legyen is, ellenben nem tudnék soha ahhoz nyúlni, aki az állampolgári kötelességeit és embertársaival szembeni kötelességeit tisztességesen megtartja... Gaal Gaszton: Ez a helyes! Hegedüs György : . . . mert az ilyen embert máról-holnapra másodrendű állampolgárrá ledegradálni nem tudnám. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Azt mondják, hogy kizárólag a zsidó szellem tett tönkre bennünket, az hozta nyakunkra a kommunizmust. Én ezzel a felfogással ilyen merev formában nem értek egyet. Harmadik állam voltunk 1867-ben, akik az emancipációt keresztülvittük; előttünk Olaszország az előtt pedig Anglia. Azonban az a hires magyar erő nem 1867-ben hajlott meg először a zsidóság előtt. Hiszen, ha a múlt század történelmével, politikai viszonyaival foglalkozunk, olvashatjuk, hogy már a nagy erupció előtt, mely 1848-ban mint a tűzhányó szórta a magyar erőt, az 1838/39-iki országgyűlés igen liberálisan foglalkozott a zsidóság emancipációjával. Azonfelül már 1840 március 31-én a főrendeknél báró Eötvös József, 1844 február 10-én a karok és rendeknél Klauzál Grábor indokolta és sürgette a zsidó emancipációnak ügyét. Ebből látható, hogy a zsidó elhatalmasodásnak elsősorban mi magunk vagyunk az okai. (Ugy van! Ugy van!) Patacsy Dénes : A. mi gyengeségünk ! Hegedüs György: Ezt el kell ismerni. És ha most kezünkbe vettük ezt az eszközt, legyen bennünk annyi bátorság is, hogy állapítsunk meg helyes diagnózist. De tovább megyek. A kiegyezés utáni időben a magyar politika, eltekintve egy-két nagy, kiváló szellemünknek munkájától és idealizmusától, gerinctelenné, majdnem férfiatlanná, nemtörődömségbe burkolózóvá lett, Bécs felé kacsingatott, címekért, rendjelekért, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) ott függött Bécsen, — mint ahogy a t. honvédelemügyi minister ur mondta — a bécsi telefonon. Onnan kapták i§ a rendjeleket, kitüntetéseket. Hiszen ez volt a Habsburgoknak kezdettől fogva egyik fő-fő eszközük, amint nagyon szépen megírta ezt Andrássy Gyula t. képviselőtársunk az ő nagy munkájában. Azután főuraink, akiknek kezében volt az ország hatalma, vagyona, akiknek kezében volt a befolyás, külföldön éltek, ott mulatgattak, az 50*