Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

332 A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. a nemzeti hadseregnek«, akkor utána élelmet elsősorban a vasutasságnak, (Elénk helyeslés.) ennek a második nemzeti hadseregnek. A vasutasság életereje fogy a kevés kalóriatartalmú élelem, a szűkös és hiányos ruházat miatt. Nem akarok rámutatni, hogy mit szenvedett, mit dolgozott a vasutasság a háború alatt és mit szenvedett a kommün alatt, csak azt akarom tolmácsolni és tudtára adni a Nemzetgyűlésnek, hogy a vasutasságnak az elkeseredése tetőfokára hágott, mert a vasutasság nap-nap után rájön arra, hogy az ő tenger nyomora, az ő nélkülözése és munkabírása mellett semmi egyéb, mint láncosok kábele. Nincs miből élnie a vasutasságnak. Nem az ékszereiket teszik ők zálogba, mert hiszen az különben is kevésnek volt, nem a ruházati cikkeiket, fehérneműiket, mert az már régen nincs, hanem fekvő ágyukat kénytelenek eladni, hogy nyomorukat, tengődő életüket pár hétre kihúzhassák. Nem azt kérdem, hogy a kereszténymorál alapján lehetséges-e ez, de azt, hogy megállhat-e akár a pogány erkölcs alapján az, hogy akkor, amikor a lánckereskedők a vasutasság közreműködésével száz és százezreket keresnek igen rövid idő alatt, akkor a vasutasság kénytelen az ő saját bútordarabjait eladni, hogy sokszor már megunt életét pár hónappal ki tudja húzni. Teljes odaadással, teljes munkával és szaktudással támogatja a vasutasság a keresztény, különösen a jelenlegi keresztény kormányt és a vasutasság meg van győződve arról, hogy a jelenlegi kormány az ő helyzetének megsegítésére azonnal lépéseket fog tenni és a cselekvés útjára fog lépni. Most már az volna a kérdés, hogy mit is tegyünk a vasutasság helyzetének megjavításának érdekében. (Halljuk I Halljuk !) Eddig kétféle megoldásról beszéltek. Előrebocsátom, hogy a magam részéről mind a kettőt eredménytelennek tartom. Az egyik, hogy a vasutasságnak a fizetését legalább annyira emeljük, hogy ebből a fizetésből necsak a hónap első 8—10 napjára teljék, hanem a hónap utolsó napjára is maradjon annyi, hogy elsőrendű életszükségleteit fedezni tudja. A másik pedig a szükségleteknek naturáliákkal való fedezése. Szakértők bizonysága szerint ez teljes mértékben lehetetlen. (Egy hang a balközépröl : Rekviráljanak a Lipótvárosban !) Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A megoldás egy-két módozatát mi is meg tudnók adni, rekvirálásokkal sok helyütt, akár a Lipótvárosban is, meg lehetne ezt a kérdést oldani, azonban a jelenlegi kormány módot fog találni arra, hogy más eszközökhöz nyúljon és a vasutasok helyzetén radikálisan és a legrövidebb idő alatt segítsen. De mert az én igen tisztelt képviselőtársam közbeszólott, hogy rekvirálással segítsünk a helyzeten, méltóztassanak megengedni, hogy egy precedensre mutassak rá, miképen lehetne a vasutasságnak ezen a szánandó helyzetén rövidesen segíteni. Nem akarok egyébre rámutatni, mint a évi április hó 8-án, csütörtökön. villamos vasúti alkalmazottak szempontjából egészségesen keresztülvitt és dicsérendő tarifaemelésről. A másik pedig, amire rá szeretnék mutatni az, hogy a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában egy, ezt a kérdést egy évtized óta tanulmányozó szakelőadó megdönthetetlen érvekkel mutatott rá arra, hogy az államvasutak kőbányáinak meg nem váltása miatt nem is számítva az amortizációs költségeket és a 15% vállalkozói hasznot, évente cca 200 millióval károsodik az állam. En azt javasolnám, t. Nemzetgyűlés, hasson oda a kormány, hogy necsak ezek a kőbányák, hanem az államnak, a vasutaknak mindazok a bányái és nagyobb üzemei, amelyeknek teljesítményéből ugy a vasút, mint az állam az ő szükségleteit részben vagy egészben fedezni tudja, kisajátítás utján az állam saját kezelésébe kerüljenek. Azt hiszem, hogy ha a vasút maga lesz a termelő és fogyasztó és kizárja azt a kellemetlen harmadik idegent, a közvetítőkereskedelmet, akkor találunk majd módot arra. hogyan kellene végre-valahára a vasutasságnak ezen a nyomasztó helyzetén segíteni. Megvallom őszintén, hogy a szakértői nyilatkozatok alapján a naturáliákkal való ellátást nem látom teljesen biztosítottnak és ezért más kivezető utat a helyzet momentán javítására nem találok, . . . Kerekes Mihály : Azon kevesebbet is lehet keresni ! Homonnay Tivadar ; . . . mint azt, hogy a naturáliákkal való lehető ellátás mellett a vasutasságnak pénzbeli segélyt is nyújtsunk. Különösen a vasutasság helyzetét könnyítené ez meg és talán átmenetileg, illetve közvetve a főváros élelmezését is megkönnyítené a pénzbeli segélyezés, mert a vasutasság nagy része utazik és alkalma van a vidékről élelmiszereit kisebb-nagyobb — de inkább kisebb, mint nagyobb — mennyiségben beszerezni. A legsürgősebb feladat az, hogy az u. n. jóléti intézményeket, amelyek nejének hallatára ma már igazán ... Kerekes Mihály: Fel kell oszlatni mind! Homonnay Tivadar : ... a vasutasság egy részének a keze ökölbe szorul, a gyengébb idegzetüek pedig ideggörcsöket kapnak, teljesen átgyúrjuk. Kerekes Mihály: Szét kell robbantani! Homonnay Tivadar: A túlzott bürokratizmust, amely a vasúti jóléti intézményeknél burjánzik, meg kell szüntetni, mert hiszen az aktáknak egész légiója megy az egyes hivatalokon keresztül apró-eseprő árucikkekről, amelyekről egyszerűen árukönyveket kellene felfektetni. Az összes beszerzési szervezeteknél, a gazdasági és élelmezési hivataloknál, az u. n. jóléti árudáknál szerény véleményem szerint — és erre nagyon kérem a kereskedelemügyi minister urat — oda kellene hatni, hogy a legrövidebb idő alatt a bentlévő személyzet felváltassák és át-