Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én, szerdán. 325 Bátérek interpellációm második tárgyára, a cenzúrára. T. Nemzetgyűlés! En hive vagyok az abszolút sajtószabadságnak. Magyarországon minden szabadság, ugy az ipari szabadság, mint a kereskedelmi szabadság, a sajtószabadság, és minden közszabadság megvan ugyan, mert már elhoztuk őket a nyugateurópai államokból, de, fájdalom, nem hoztuk el hozzá a megfelelő szigorú büntetéseket. Aki él a sajtószabadsággal, az számoljon azzal, hogy ha a sajtószabadsággal visszaél, akkor rendkívül szigorú büntetésben részesül. A közszabadságok bázisa az, hogy a közszabadsággai visszaélőt szigorú büntetéssel sújtsuk. Én a cenzúrát, tehát a sajtószabadságnak a legkellemetlenebb és legnehezebben alkalmazható korlátozását már régi idők óta figyelem és azt látom, hogy most már nemcsak a külpolitikában, a hadsereg ügyeiben és a közélelmezés kérdéseiben alkalmazzák, hanem az általános politikában is. Azt hiszem, nincsen vitálisabb kérdés ma, mint az, amely önöket is érdekli, t. képviselőtársaim a túloldalon, hogy tulajdonképen mi is lesz a következő terméssel, az adózással, szóval az ország anyagi érdekeivel kell foglalkoznunk. Ez a politikus dolga. Húsvét vasárnapjára »Sürgős pénzügyi problémák« címmel cikket irtam egy fővárosi lapba. Ebből a legfontosabb részeket a cenzúra törölte. Engedjék meg, hogy egypár szemelvényt bemutassak. Mielőtt ezt tenném, elmondom, hogy ez a lap meg akarta említeni, hogy én ma interpellálni akarok. A cenzúra ezt a kétsoros kis hirt sem engedte közölni, pedig itt egy egyszerű tényről lett volna szó. Ez 'az egész hir ennyi lett volna: »Ereky Károly nemzetgyűlési képviselő szerdán interpellálni fogja a kormányt a sajtó és a cenzúra ügyében.« Ezt nem engedték közölni. (Mozgás.) Hogy lássák, hogy mind a kisgazda-párt, mind a keresztény nemzeti egyesüléspárt érdekeit mennyire sérti ez a cikk, felolvasok egyes szemelvényeket. így kezdtem (olvassa) : »A háború kimerítette, a Szende Pálok és Kun Bélák forradalmai dezorganizálták és végül a románok kirabolták hazánk közgazdasági intézményeit. Ennek a sorozatos sorscsapásnak aztán az lett a következménye, hogy a íétfentartás elsőrendű cikkei, az élelem, a butor és a ruha — az áruhiány miatt — hihetetlenül megdrágultak.« Most méltóztassanak meghallgatni, hogy mit hagyott ki a cenzúra (olvassa) : »A veszedelmes nagy áremelkedések azonban csak azóta következtek el, mióta a románok elhagyták Budapestet és az u. n. koncentrációs kormány ahelyett, hogy hozzáfogott volna az államháztartás rendezéséhez, négy hónap alatt több mint 3000 millió korona kékpénzt hozott a bécsi bank nyomdájából és pénzállományunknak ez a nagymértékű felhígítása okozta a hihetetlen áremelkedést,« Nem tudom, vájjon annak konstatálása, hogy 3000 millió korona idejött Magyarországba, beleütközött-e külpolitikánkba, beleütközött-e az entente politikájába, avagy^ a sokat emlegetett Lloyd Greorge politikájába. En csak konstatáltam egy egyszerű tényt, amelyet mindenki tud, egy olyan tényt, amely napról-napra publikálva van, hogy Magyarországba havonkint 800 milliót hoznak Bécsből a nyomdából. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésiigyi minister: Már nem hozunk! Ereky Károly: De akkor hoztunk! 3000 millió jött be. Ezt én kritizálhatom, ehhez, mint nemzetgyűlési képviselőnek jogom van. Kritizálhatom egy olyan kormány működését^ amely még nem is felelt azért, amit csinált. Én nem látom be, miért volna ez részemről pipa a puskaporos hordók között, miután mindenki tudja, hogy Magyarországba a nyomdából hoztuk a pénzt és épen a pénzügyminister urnák és a kormánynak érdeke az, hogy az emberek belássák, hogy át kell térniök az adófizetésre. És aki ezt a nehéz feladatot vállalja, hogy amellett izgat, hogy adót fizessenek, az nem lesz népszerű agitátor és nem kell félni attól, hogy az emberek mellette gyorsan csoportosulni fognak. Ez rendkívül nehéz probléma ős evvel nem lehet ugy eljárni, mint ahogy a múltban történt, hogy meglepetésszerűen jöttek a rendelkezéssel és a budapestiek és a vidéki városiak tudták, hogy a kék pénzzel elő kell pakkolniok. (Mozgás.) A becsületes, reális, tisztességes politika az, hogy a népet idejében világosítsuk fel arról, amit neki tudnia kell. (Helyeslés.) Most még egy részt mutatok be, amely különösen a kisgazda társadalmat érdekli. (Halljuk ! Halljuk !) Cikkem e részében a földadónemet ragadom ki, amely rendkívül igazságtalan mai beállításában. (Igaz! Ugy van!) Azt mondom cikkem e részében: »A földadót ragadom ki a sok közül. Nem mintha egyedül ez az adónem lenne a mai méreteiben igazságtalan, hanem azért, mert ez a példa belevilágit a lehetetlenségek egész sorozatába. Az 1909. évi V. te. az egyesitett állami földadót és földtehermentesitési járulékot a kataszteri tiszta hozadék 20%-ában állapítja meg azzal a kikötéssel, hogy ez az adó a magyar szent korona országainak területén 74 millió koronánál több nem lehet. A földadó tehát középátlagban katasztrális holdanként két-három korona közt ingadozik. Természetesen ez az átlagszám ugy adódik elő, hogy elosztom az összes holdak számával. A valóság az, hogy kategóriákba vannak osztva a földek, vannak nagyobb és vannak kisebb adófizető ingatlanok. (Olvassa) : »Ezt a földadót akkor állapította meg a törvényhozás, — méltóztassék jól idefigyelni, — amikor a búza métermázsája 20 korona volt, a burgonyáé pedig 5 korona volt, a tej literjét 20 fillérért, a marha élősúly-kilogrammját pedig egy koronáért adta el a gazda. Azóta, mint tudjuk, az árak