Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én, szerdán. 313 intézkedéssel kivan a lehető legrövidebb időn belül segíteni, hogy a kisiparral az illegális munka ne konkurráljon, hogy a becsületes ipart ne fosszák meg létfeltételeitől s amikor kilátásba helyezte, hogy a kisipart minősítéshez kivánja kötni. (Helyeslés bálfelől.) Én ebben benne foglaltnak velem az iparengedélyek revíziójára vonatkozó Ígéretet is, mert hiszen az csak féligazság, sőt talán csak századrésznyi igazság volna, ha ezt a minősitéshez való kötést csak pro futuro, a jövőben kiadandó iparengedélyekre nézve követeinők meg. Meg akarom itt még jegyezni, hogy örömmel vettük tudomásul azt is, hogy a Kereskedelemügyi Ministeriumban állítólag már foglalkoznak is az iparengedélyek revíziójának kérdéséve 1 , de kénytelen vagyok azt is bevallani, hogy nem elegit ki az az álláspont, amely ezt a revíziót csak a háború kezdete óta kiadott iparengedélyekre kívánja szorítani. Mert nemcsak a háború óta, hanem a háború előtt is igazságtalan dolog és nem túlságosan erkölcsös jelenség volt az, hogy X. Y. jól táplált ur jól szabott, gondosan vasalt öltözékben, a vagyonos jólét minden jelével külsején kiáll az üzletajtóba és várja a vevőket, mig fenn a karzaton, egy-egy faládára való helyen ott dolgoznak izzadtan, fülledt levegőben, horpadt mellel az igazi iparosok, (Igaz ! Ugy van !) megfosztva attól a reménységtől, hogy valaha is, mint önálló iparosok, a maguk igazi boldogulására dolgozhassanak, hanem csak arra a kilátásra szorítva, hogy pár rongyos garasért mindig másnak dolgozzanak, mert ennek a másnak tőkéje volt és ezt a tőkét épen az ő mesterségük rovására kívánta gyümölcsöztetni, de ugy, hogy a gyümölcsből neki minél több jusson, a fent dolgozóknak pedig minél kevesebb. (Igaz ! Ugy van !) Patacsy Dénes : Azután eldobták, ha kihasználták, mint egy elkopott géprészt ! Haller József: Az igazságtalanság nem, lesz joggá, azért, mert már megvénhedt, sőt akik élvezték eddig ezt a helyzetet, azok örüljenek, hogy eddig élvezhették és egy szót se szóljanak inkább, mintsem elárulják, hogy ők már régen mások erejének, eszének, velejének, tudásának, munkásságának a haszonélvezői és tőkéjük erejé\el mások független boldogulásának az elgáncsolok (Igaz ! Ugy van !) Természetes, hogy ezt az álláspontot nem fogják liberálisnak mondani azok, akik kitűnően értettek mindig ahhoz, hogy fegyverül használják a liberalizmus jelszavát olyankor, amikor sokkal inkább a konc védelméről, semmint a szó nemes értelmében vett igazi szabadéivüségről volt szó. Ezen azonban a t. Nemzetgyűlés is, az igen t. kormány is egész bátran túlteheti magát. Nekünk elvégre nem az a feladatunk, hogy elméleteket dédelgessünk és jelszavakat éltessünk, hanem az a törekvésünk, hogy mi magunk kapjunk lábra és a nemzetet segítsük lábra állani. (Élénk helyeslés.) NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖT] Patacsy Dénes : Ne csak szóval, hanem tettel is ! Haller József : Elvégre igen kevés idő telt még el ahhoz, hogy elfeledjük, hogy liberális jelszavak után haladva jutottunk a kapitalista, uralomba, e miatt a tömegnyomorba, a szocialistakommunista felfordulásba és ezzel a végromlásba. A liberalizmus már régen nem jelenti a jogokban és a közszabadságokban való egyenlőséget, hanem sokkal inkább az erősebb, szabad, fék nélküli uralmát a gyenge felett, az »aki birja, marja« elvet, a mindenek harcát mindenek ellen, a tőkekoncentráció diadalmas csatáját a kétkezi munka és a komoly szorgalom ellen. Olyan egyenlőtlen versenyfutás ez, amelyben a kapitalizmus, mint mindent elpusztító óriáskígyó, sziszegve hajtja maga előtt és üldözi halálra a kis exisztenciákat. (Igaz! Ugy van!) Máris addig-addig hátráltunk előle, hogy odáig jutottunk, ahol a part szakad és bele is buktunk a mélybe. Össze-vissza zúztuk magunkat, élet is alig maradt bennünk, de valahogy mégis feltápászkodtunk. S ahogy most kezd az erő visszatérni tagjainkba, nincs semmi kedvünk ahhoz, hogy kacérkodásba kezdjünk niegrontóinkkai, hanem inkább két kézre fogjuk a baltát és védekezünk, gonoszul elrontott szabadelvüség helyett férfias, becsületes igazságot hirdetünk, — mindenkinek — férfias nyíltságot, magyar egyenességet követünk. (Helyeslés.) Minden fájó sebhez gyógyító szándékkal közeledünk, hogy senkin sérelem és igazságtalanság ne essék, kinek-kinek a magáét meg akarjuk adni, — de csak a magáét. Amihez másnak több jussa van, igazságosabb igénye, azt nem adhatjuk neki, azt el is vesszük tőle, ha igaztalanul hozzájutott. (Helyeslés.) Kénytelenek vagyunk vele, mert ezt kivánja az igazság, a justitia. Ez a justifia pedig »est regnorum fundamentum«. Ez olvasható ezzel az épülettel szemben a magyar igazságszolgáltatás legfőbb csarnokának homlokzatán és ne feledjük el, hogy amikor ez a legfőbb fundamentum, a sok támadástól, amelyet évszázadokon keresztül el kellett viselnie, el kellett szenvednie, megroskadt, összeroskadt a rája emelt egész regnum is és maga alá temette minden értékünket. Amink még van, azt a forradalmak üszkéből kellett kimentenünk, a romok alól kellett előkaparnunk. Övjuk meg és erősítsük tehát ezt a fundamentumot, az igazságosságot, hogy amikor megint rá akarjuk emelni az uj épületet, ne legyünk kitéve annak, hogy uj rázkódtatások jővén, újra összedűljön az egész állami berendezés. T. Nemzetgyűlés ! Beszédem elején a tengerre és a forradalmi viharra alludáltam, most pedig végezni akarom beszédemet annak megállapításával, hogy a forradalmakkal felkorbácsolt társadalmi hullámzás még nem ült el teljesen, csak engedett dühéből, de az elégedetlenség, a feszültség megint óráról-órára nő. (Ugy van! Ugy van! bálfelől.) Vigyázzunk, mert sajkánk még mindig 40
