Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

298 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920. évi március hó 29-én, hétfőn. den letessen, csak keresztény nem. (Élénk he­lyeslés.) Ez a főváros, azt hiszem, az egyetlen főváros Európában, amely távol állott attól a vezető gondolattól, amely kell, hogy minden fővárost vezessen. Ez volt a magyartalan, a kozmopolita, (ügy van! Uyy van! balfelöl) és a semmi szin alatt sem keresztény főváros. (Felkiáltások a baloldalon : Mondja ki ! Zsidó ! Judapest !) Mindenütt haladást látunk, az egész ország megújhodott, a főváros törvényhatóságának és képviselőtestületének is meg kell ujhodnia. A fővárosban még mindig a régi szabadkőmí­ves­Wirtschaft van. (ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ezt a régi várát a szabadkőmíves­ségnek le kell rontani, meg kell semmisiteni. (ügy van! a baloldalon.) A fővárost most is ugyanaz a régi szabadkőmíves-szeliem hatja át a fővárosi közigazgatásnak minden vonalán. Ugyanaz a vezetőség áll az ügyek élén, amelyet évekkel ezelőtt a közgyűlésnek több mint két­harmad nemkeresztény része választott meg. Ez nem való ebbe a kurzusba, mi ezen változtatni akarunk. Olyan embereket akarunk ott látni, akik nemcsak hangoztatják, hanem követik is azokat az elveket, amelyeket mi tartunk helye­seknek. (Elénk helyeslés.) Hiába hangoztatták január elején a vezető emberek, hogy végre ők is valláserkölcsi és ke­resztény erkölcsi alapon állanak. Ez csak papi­ron van meg, ez csak szóban van meg, de a tettek ezt nem igazolják. A legfontosabb ügy­osztályok élén még most is azok az emberek állanak, akik mindennek mondhatók, csak ke­resztényeknek nem. (Felkiáltások a baloldalon : Zsidók !) Patacsy Dénes : Elő a seprővel ! Usetty Ferenc : Csak egy példát emlitek fel : az utolsó tiz- esztendőben kinevezett fővárosi tanszemélyzetnek 80°/o-a nem keresztény. (Moz­gás és zaj.) Budaváry László : Ez a legborzasztóbb ! Usetty Ferenc : A főváros legfontosabb üze­mei nem keresztény emberek kezében vannak. Hosszú évtizedeknek munkáján meglátszott egy láthatatlan kéz, de mi most már tudjuk, hogy ez a szabadkőműves páholyok keze volt, (ügy van! ügy van!) azok tagjait állították minden elsőrendű állásba. Patacsy Dénes: Ez döntötte meg a haza sorsát ! Usetty Ferenc: Itt tisztogatásra van szük­ség, (ügy van! ügy van!) mert csak a kaftán változott meg, de a szellem ugyanaz maradt. Nyílt titok, hogy a vezető állásokban olyan em­berek vannak, akik a szabadkőműves páholyok­nak neveltjei. Nekünk ezek az emberek nem kellenek, mi tiszta bort akarunk önteni a po­hárba. Követeljük azt, hogy a közgyűlést mi­előbb hívják össze, (ügy nun! ügy van! a jobb­oldalon.) hogy ez a közgyűlés a mi akaratunk és szivünk szerint való embereket állitsa oda. Patacsy Dénes: Keresztény nemzeti érzé­süeket! Usetty Ferenc : A legutolsó kis fővárosi alkalmazott is — sorrendben értem — tudja, hogy a vezetők, — tisztelet a kivételnek, mert van­nak olyanok is — hogy ezzel a pesti kifejezés­sel éljek: mennyire bedőltek a proletár-diktatúra mitíden komisz s ágának. Czóbel, Preusz elvtársak, Bokányi, a pipázó pallér, Ágoston elvtárs és nem tudom egyhamar, kik, volnának a tanúi, hogy mennyire szó nélkül, minden ellenkezés nélkül hajtották igájukba ezeknek az emberek­nek a fejét. Ezért nem igen csodálkozhatunk azon, hogy a főváros tanszemélyzetének milyen óriási százaléka állott a kommunizmus szolgála­tában. (Igaz! ügy van!) Prohászka Ottokár: Ez igaz! Szégyen­gyalázat ! Usetty Ferenc: Mert felülről sem látott mást, mint azt, hogy szó nélkül megalkusznak a helyzettel. Nem volt egy gondolat sem, nem volt egy merész ember sem, aki levonta volna a konzekvenciákat és inkább félreállott volna ; ellenkezőleg, szolgálta ezeket az elvtársakat. Annál sajnálatraméltóbb többek között jelenség, hogy ezek az elvtársak egy fővárosi tanácsnokkal Íratták alá, hogy többé Budapest iskoláiban nemzeti szellemben tanítani nem sza­bad. És tényleg ezen a címen felfüggesztették brevi manu, rövid utón azt a derék Kindlovics igazgatót, aki volt oly bátor, oly merész és oly hazafi, hogy az elnyomatás korszakában is azt mondotta; én magyar és keresztény akarok lenni! (Éljenzés.) Kérdem, hogy vájjon a veze­tők közül miért nem akadtak olyanok, akik inkább otthagyták volna az állásukat, mint ezt mások tették és nem szolgáltak volna abban az érában? T. Nemzetgyűlés! Megbiztak többeket a vezető emberek közül, hogy dolgozzák ki ezek­kel a szocialistákkal az együttműködésre vo­natkozó szabályzatot és nem rajtuk múlott, hogy nem dolgoztak együtt. A város egyik fő­embere akkor, amikor — nem tudom — a Friedrich- vagy Huszár-kormány kormánybiz­tost nevezett ki, azzal fogadta azt a másik, szintén magas állásban levő embert, aki elfo­gadta a kormánybiztosságot : Hogyan fogadhatsz el egy ilyen törvénytelen kormánytól kormány­biztosi állást? (Derültség.) Hát nekünk ez a szellem nem kell! Nekünk a főváros közéleté­ben magyar szellem kell, keresztény erkölcs. Mindazok, akik ettől távol állanak, távozzanak. (Helyeslés.) Mi nem egyéni hajszát akarunk, csak félre akarjuk állítani a mi sorainkból és a mi nem­zetünk, fővárosunk haladásának útjából azokat, akik nincsenek velünk és akik nem voltak mellettünk sem lélekben, sem gondolatban. Tisz­tító munkát akarunk látni, de olyat, amely felemeli és megvédi az ártatlant, a bűnöst pedig félreállitja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom