Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

296 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920, zelebbi ülését f. évi április hó 12-én hétfőn d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki; 1. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítése; 2. Haller József nemzetgyűlési tag ur inditványa az állami adományozástól és engedélyezéstől függő haszonhajtó jogositványok revíziója tárgyában; 3. a további teendők iránti intézkedés. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, vagy méltóztatnak hozzászólni kívánni ? Kovács J. István : T. Nemzetgyűlés ! Tisztelettel indítványozom, hogy a Ház a húsvéti szünet után ne április 12-én, hanem 7-én tartsa első ülését. Oly hosszú ideig húzódtak a különböző kormányalakítási kísérletek és oly keveset dolgozott a Nemzetgyűlés összeülése óta, hogy teljesen indokolatlannak tartom ezt a kétheti vakációt. (Ugy van! Ugy van!) Tisztelettel kérem, hogy pártomnak ezt a kérelmét és indítványát méltóztassanak elfogadni. (Általános helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki hozzászólni? (Nem!) Ha nem, akkor berekesztem a vitát és felteszem a kérdést. Kovács J. István képviselő ur módosítani kívánja az én napirendi javaslatomat. Fel fogom tenni először a kérdést az én eredeti napirendi javaslatomra; ha ez nem fogadtatnék el, fel fogom tenni a kérdést az én napirendi javaslatomra Kovács J. István képviselő ur módosításával együtt. Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e elfogadni az elnök napirendi indítványát, igen, vagy nem? (Nem!) A Nemzetgyűlés az ón eredeti napirendi javaslatomat nem fogadta el. Kérdem most: méltóztatnak-e elfogadni az én eredeti napirendi javaslatomat Kovács J. István képviselő urnák azzal a mődositásásával, hogy a legközelebbi ülés ne április 12-én, hanem április 7-én tartassák, igen, vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a Nemzetgyűlés az elnök napirendi javaslatát KoVács J. István képviselő ur módosításával fogadta el, ugy hogy a legközelebbi ülés április 7-én, szerdán fog megtartatni és így ennek napirendjére az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása is fel fog vétetni. Ezzel elvégeztük a mai ülésre kitűzött napirendet. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy mielőtt az interpellációkra áttérnénk, a legboldogabb ünnepeket kívánjam mindnyájuknak. Azt kívánom, hogy valamennyien családi körükben csendben, boldogságban, megelégedésben töltsék el ezeket a napokat és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy szerencsétlen hazánknak is a húsvéti ünnepek a feltámadás boldogságának és az ujabb dicsőségnek útját meg fogják nyitni. (Általános élénk éljenzés és taps.) Most következik a három sürgős interpelláció, emelyekre az elnökség az engedélyt megadta. Ki van soron? '. évi március hó 29-én, hétfőn. Bródy Ernő jegyző: Usetty Ferenc! Usetty Ferenc : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !)

x Az elmúlt napok egyikén a Nemzetgyűlés elnöke azt a kijelentést tette, hogy régi parlamenti szokás alapján, valahányszor egy uj képviselő felszólal, az nem kell, hogy szorosan a tárgyhoz tartsa magát, hanem más megjegyzéseket is tehet. Méltóztassanak tehát megengedni, hogy mielőtt interpellációm tulaj donképeni tárgyára áttérnék, interpellációmmal kapcsolatban egy-két kijelentést tegyek. Elnök : Félreértés forog fenn. Az elnök nem ezt jelentette ki. Az elnök azt jelentette ki egy régi szónokkal szemben, aki a tárgytól elkalandozott, hogy ha egy szónok, aki iegelsőizben szólal fel a Házban, talán nem tartja magát szorosan a tárgyhoz, a Háznak és az elnököknek régi tradiciója, hogy a legmesszebbmenő elnézést gyakorolják e tekintetben, ami egészen máskép hangzik, mintha erre jog vagy felbátoritás adatnék az elnök részéről. (Helyeslés.) Usetty Ferenc: Akkor tisztelettel kérem erre a Nemzetgyűlés engedélyét. Elnök: A képviselő ur, ugy látszik, a házszabályok 207. §-ára akar hivatkozni és ennek alapján kérni a Nemzetgyűlést, hogy engedje meg neki a tárgytól- való eltérést. Megengedi ezt a Nemzetgyűlés ? (Igen !) A Nemzetgyűlés megengedi. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi a tárgy?) Usetty Ferenc: T. Nemzetgyűlés! Amikor két hónappal ezelőtt egy nagyobb fővárosi kerület polgárságának bizalmából mandátumot nyertem, végtelen öröm és büszkeség töltötte el a lelkemet, hogy én is hozzájárulhatok majd egy-egy téglával ahhoz a gránitsziklához, amely gránitsziklára a jövendő Magyarországot fogjuk felépíteni. Boldog és szerencsés voltam, lelkemet megihlette az ezer esztendős Magyarország minden történelmi emléke, — ós teljes joggal — mert abban a reményben éltem, és azzal a reménnyel áltattam magamat, és vallom is, hogy ezt az országot csak egy egységes, erős, dolgos, és erkölcsös nemzet gyermekei építhetik fel. Reményeimben csalódtam. E tiszteletreméltó gyülekezetben, t. Nemzetgyűlés, olyan személyi torzsalkodásokat láttam, olyan vitatkozásokat hallottam, amelyek fájó érzéssel és fájó aggodalommal töltöttek el. (Igaz! Ugy van! bal felől.) Személyi vitatkozásokat, amelyek teljesen távol maradhattak volna e Nemzetgyűlés falai közül. Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hála az Égnek — bár a mai nap is rácáfolt erre, mert azt hittem, hogy már megszűntek ezek a személyi torzsalkodások, — a legutóbbi törvényjavaslat tárgyalásánál alkalmam volt tapasztalni azt az objektív hangot, a vitatkozásnak azt a tárgyilagos formáját, amely újra megtöltötte lelkemet hittel és bizalommal, hogy itt mindenki, a Nemzetgyűlés minden egyes tagja, át van hatva attól az egyetlen és igaz gondolattól, hogy bele akarja vinni e Ház munkájába teremtő és alkotó