Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-20

284 A Nemzetgyűlés 20. ülése 1920 '. évi március hó 29-én, hétfőn. »Nem vagyok köteles megkövetelni egy ministertől, hogy intelligenciával bírjon, (Mozgás a jobboldalon.) ennélfogva nem lep meg az az abszurdum, hogy ilyesmi megtörténhetik. Mert hiszen az intelligencia hiányát mutat j ha az illető minister feltételezi rólam, hogy egy autót nem adok vissza, ami nem az enyém.« Molnár János : Ez a tekintélyek nevelése ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Hogy valaki kit tart intelligensnek, vagy az intelligenciához tartozónak, az mindenkinek egyéni dolga, (Ugy van ! jobb]'elől.) A tény az, hogy a mai ministeiiumban vannak ministerek, akik ugy az általános közfelfogás szerint nem tartoznak a magas intelligenciához. Szerény magam is ideszámítom magamat. Ha most azt mondj a a tisztelt felszólaló képviselő ur, hogy az intelligencia .hiányának tudja be, hogy üyen kikerülhetett . , . Rassay Károly : Feltételezi ! (Felkiáltások a jobboldalon : Mindegy) Nem mindegy ! Bleyer Jakab nemzeti kisebbségek ministere : Nem akarom védeni, de ebben a vonatkozásban az intelligencia szó mást jelent. (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Megengedem, hogy mást jelent, hogy magyarázni másként is lehet. Gunda Jenő: Mi nem érezzük magunkat találva r Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Én csak azt mondom el, ami az én felfogásom. Sohasem vonom kétségbe a képviselő urnák azt a jogát, hogy ő is ezt tegye az őt illető ügyekben. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok ezzel a témával hosszasabban foglalkozni, de leghatározottabban kijelentem, hogy tiltakozom ellene, hogy valaki akár az intelligenciához, akár valami különös műveltséghez vagy egyenesen valami fiancia intelligenciához kösse^azt, hogy valaki becsületes ember-e, valaki megtartja-e fogadalmát, hogy valaki korrekt ember legyen. (ÊUnk helyeslés a jobboldalon.) Tiltakozom ellene itt a Ház ülése és az ország szine előtt. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Ebben igaza van !) Kerekes Mihály : Ez nem Nemzeti Kaszinó! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: T. Nemzetgyűlés ! Épen az idők követelménye az, hogy ebbe à Képviselőházba, ebbe a Nemzetgyűlésbe a népnek azok a rétegei is bejutottak — s azt hiszem, jogosan, (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) — akiknek nem adatott meg az a szerencse, hogy francia intelligenciát szerezhessenek maguknak. De azt hiszem, épen magyar népünknek közmondásos becsületessége elég garancia arra, hogy azok az emberek, akik közbizalomból, egy nagy népréteg bizalmából idejöttek, intelligencia hiányából nem sorozhatok lej ebb a korrektség, a kötelességtudás tekintetében, azoknál, akik a nagy műveltség, mázával tetszelegnek maguknak. (Igaz ! ügy van ! a Ráz minden oldalán.) somnak nem az a célja, hogy kijelentsem, hogy én nem vagyok az a minister, aki azt a cikket leadta. Ezt nem tartom szükségesnek kijelenteni és nem tartanám helyesnek, ha itt egyszerű vád alapján valamennyi ministemek sorjában fel kellene állnia és igazolni magát, hogy nem ő adta le azt a cikket. (Helyeslés jobb felől.) Vass József : Valaki csak kiadta ! (Mozgás.) . Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Igen, valahogy az az újságíró megtudhatott valamit, de kérdés, hogy ez megfelel-e a valóságnak. (Zaj a baloldalon.) Hiszen az a régi példabeszéd, hogy a mezőnek szeme van, az erdőnek füle van, vonatkoíik némi kis részben akár a ministeri tanácskozásokra is, mert az a ministeri tanácskozás csak akkor lehetne olyan, ahonnét semmi ki nem kerülhet, ha az egy páncélszekrénybe bezárt testület volna, ahová senki, se be, se ki nem járhatna és ahova csak olyan dolgok kerülnének, melyek Írásban lefektetve nincsenek s ott csak azok tárgyaltatnának, amiket a ministerek a fejükben visznek ada. Vass József: A diszkréció a páncél! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: A helyzet olyan, hogy szinte csodálkozom rajta, hogy több olyan dolog ki nem kerül a minist ertanácsból a sajtóba, aminek kikerülni nem szabad. Rassay Károly : A múltban sohasem került ki ! (Felkiáltások jobbfelől : Mindig kei ültek ki !) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Dehogynem ! Tessék elképzelni, ha a ministertanács délután 6 órátok éjjel 12 óráig vagy éjfél után 1 ó^áig tanácskozik, mennyi sok mindenféle dolog jön ott szóba és kerül tárgyalás alá. Ha azokból a tárgyalásokból semmi sem kerül ki a lapokba, vagy a nyilvánosság elé és csak néha-néha történik meg, hogy valamit az ott történtekből kikaptak, ez azt j elenti, hogy a mimsterek igenis tudják, hogy mi az a titoktartási fogadalom, amelyet nekik meg kell tartamok. A mimsterek tanácskozása oly teremben folyik, amely még tapétaajtókkal sincs elzárva és_ amelybe. egyeseknek bejárásuk és kijárásuk van. Én ezeket az urakat sem akarom meggyanúsítani, a legtávolabb áll ez tőlem, de ilyen tanácskozásnál mégis lehet hallani valamit eldobott szavakból is, másból is. (Ugy van! a jobboldalon.) De más is van. Az a minister, aki minist ertanács elé viszi előterjesztését, Írásban szokta azt odavinni. Azt le kell valakivel Íratni, gépelhetni a ministerium ügyosztályaiban. Tessék tehát tudomásul venni, hogy nemcsak a minister maga tudj a azt, amit a ministertanácsba visz, hanem mások is. Pallavicini őrgróf ur, aki volt már államtitkár, kell hogy tudja ezt. Épenséggel nem indokolt tehát és felesleges volt, hogy mikor nem is tudja határozottan, hogy minister volt-e ,aki ezt az értesítést annak a lapnak leadta, akkor a ministereket igy általánosságban meggyanúsítsa. (Helyeslés a jobboldalon.) De van nekem más megjegyzésem is. Azt mondja a t. nemzetgyűlési képviselő ur (olvassa) :.