Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. A Fabanknak azt hiszem közismert tranzakciójáról akarok beszélni. Tudvalevő dolog, bogy a Fabanknak óriási érdekeltségei voltak Magyarországon, kivált a most még megszállott területeken. Ezeket az érdekeltségeket a háború előtt és a háború alatt szerezte, tehát az akkori, még sokkal jobb koronával. Ennek az érdekeltségnek az értékét szakemberek 7—8 milliárdra becsülik. A múltkor olvastam Hegedűs Lorándnak egy intervjuát, amelyben azt mondja, hogy ő a megszállott területeken levő részvényvagyonokról ma még nem akar nyilatkozni, mert nézete szerint azokat a nagy gazdasági kibontakozás céljaira kell felhasználni. Teljesen egyetértek vele és épen azért ütött szöget a fejembe, amikor az újságokban láttam, hogy itt ezek az értékek kimennek az országból. Különböző oldalról érdeklődtem szakembereknél, mit jelent ez a kérdés, mert hiszen nem akarom magamat a t. Nemzetgyűlés előtt szakértőnek feltolni és a legkülönbözőbb körökből meglepően egyforma információt kaptam. Ugy láttam, hogy mi is ugyanazt a hibát szándékozunk vagy szándékoztunk elkövetni, amelyet Ausztria elkövetett. Ausztria ugyanis a legnagyobb értékeit eladta, eladta hajózási értékeit, az alpesi értékeket és egyáltalán kolduló álláspontra helyezkedett azért, hogy egyik napról a másikra megélhessen. Ezt csak ugy példaképen hozom fel, mert hiszen Ausztria, ügyei kevéssé érdekelnek minket, azonban fel kellett volna tételeznünk a magyar tőke okosságáról, hogy hazafiasabb álláspontra fog helyezkedni, mint azt az osztrák tőke tette. Itten azonban visszatérve a Fabank ügyére, röviden elmondom a dolog történetét. A Fabank ezt a faérdekeltséget, amely — mint mondtam— jóformán kizárólag megszállott területen volt, eladta egy olasz lobogó alá rejtőző társaságnak, melynek egyik fő embere valami Castiglione nevezetű ur, aki nem is annyira olasz, mint inkább a trieszti rabbinus fia. (Mozgás és zaj.) Budaváry László : Vagyis nem is olasz, hanem zsidó. Őrgr. Pallavicini György : Én nem akarom a lobbi urak aevét megemliteni, akik ebben az egész tranzakcióban részt vesznek, mert nem akarok ezáltal olcsó sikereket elérni. Friedrich István : Csak halljuk a neveket (Halljuk f) Őrgr. Pallavicini György: Ezek megvették a részvényeknek több mint a felét 26 millió Uráért. Ennyiért vették meg azt az érdekeltséget, amely szakértők szeiint több milliárdot er. Ezért a 26 millió líráéit befolyt cLca 300 millió korona. Annak idején tehát több mint a fél \állalatérí csa^ ennyit fizettem. Huszonnégy millió értékű lir árész vényt adtak a magyar érdekeltségnek és ioo van azután az a roppaot érdekes dolog, hogy ez a kevesebb, mint fél, amely itt megmaradt, ennek is több mint a fele kikerült külföldre. Ezek a részvényesek, aldk magyaiűk voltak, egyszerre ismét külföldi állampolgárok lettek, ugy hogy circa százezer darab részNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖT] wi március hó 2?-én

f szombaton. 281 vény ezen a réven ment ki, 70—80.000 részvény pedig kiment egyszerű eladás, folytán. A helyzet tehát az, hogy ma ha egy kis csempész ezer koronát akar Ausztriába kicsempészni, : akkor lefogják Bruckban és megbüntetik. .Nagyon helyesen. Ugyanez idő alatt azonban a kormány szeme láttára kicsempészték Magyarországból ezt az egész vállalatot, több milliárd értékben. Ki! csempészték nemcsak az értéket, hanem az adóalanyt is, amelyet többé soha nem lehet megfogni és ami talán még sokkal fontosabb, elvesztjük ezáltal még azt a közgazdasági kapcsolatot is . . . Friedrich István: Ez a legfontosabb! Őrgr. Pallavicini György :... amely a megszállott területekkel összeköt bennünket és, azt hiszem, ez talán egyike a legfontosabb dolgoknak. Maradt tehát az úgynevezett magyar érdekeltség kezében cirka egy negyedrésze ennek a részvénytömegnek. Mi történt azonban most ? Nem régen ez a Foresta — mert ez a vállalat Forestának nevezte el magát -— közgyűlést tartott Milánóban, amelyen elhatározta, hogy 50 millió alaptőkéjét 100 millióra emeli fel. Ennek az összegnek azonban csak felét adják ki a részvényeseknek, a többit megtartotta magának ez a bizonyos lánckereskedő társaság. Ennek következtében minthogy már előbb is csak a vállalat felének a fele maradt magyar kézen, cirka csak egy nyolcadrész maradt a magyar érdekeltség és az egész magyar nagy faérdekeltség nem is olasz kézben van, hanem a bécsi hadimilliomosok kezében. Hiszen Castiglioniról mindenki tudja — és ez is érdekes — hogy ő nem igen képviselhet olasz érdeket. Ö egy nagy hadseregszállitó gyáros volt, aki hadi repülőgépeket gyártott, azután mu liciót és hadi automobilokat. Akkor tehát az olasz érdekek ellen dolgozott, most pedig mint az olasz érdekeltség embere szerepel. (Felkiáltások : Elég ügyes ember I) Ez a múlt dolga, amelyen már alig lehet segiteni. Nem is ezért hoztam fel a dolgot, hanem a,zért, mert ugy hallottam és ugy tüdőm,.— hiszen ez már az újságokban is megvolt — hogy ugyanaz az érdekeltség, amely ezt az ügjletet csinálta, székhelyét Bécsbe tette át. Tehát nem is Olaszországban, hanem ugy tudom, Bécsben van a fő irodája. Ez az érdekeltség most itt egy óriási bankalapítást csinál, még pedig a Fabank és az Oiszágos Bank bevonásával. Ugy hallom, hogy egy sok száz milliós bankalapításról van szó. Hiszer- igen helyes, hogyha mi idegen tőkével 1-udjuK. a magyar fi^anciáka^ segiteni, de vájjon olyan idegen tőke-e ez, amely — ha ez a vállalkozás sikerül — a magyar finarciákon segit és nem fog-e minden komoly tőke megijedni attól, hogy a magyar pénzügyekbe egyáltalában belevonassék? Ezért voltam bátor rövidesen és tárgyilagosan ezeket a tényeket konstatálni. Interpellációm pedig, axnelyet a magyar királyi kormányhoz vagyok bátor intézni, a következőképen hangzik (olvassa) T. 36