Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

274 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. sák ki magukat. (Helyeslés.) Ha pedig erre vonatkozó rendelkezéseket nem vennénk fel, akkor a büntetés alól menekülnének.. (Ugy van !) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék módosításomat elfogadni. Elnök : Kivan valaki szólni ? (Felkiáltások : Elfogadjuk !) Ha szólni senki sem kivan, én teszek egy észrevételt, azt ugyanis, hogy miután megváltozott a szakaszok számozása, a tárgyalás alatt lévő szakaszban a 4. és 5. §.-ra történő hivatkozás akképen módositandó, hogy a 4. és 9. §-szavak tétessenek a »4. és 5. §.« helyébe. Méltóztatnak elfogadni eredeti szövegezésben a 10. §-t? (Nem!) Ha nem, ugy felteszem a kérdést, hogy méltóztatik-e azt elfogadni az előadó ur módosításával, továbbá az én módosításommal ? (Igen !) Ha igen, akkor a szakaszt ezekkel a módosításokkal elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. § Bródy Ernő jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök : Méltóztatik elfogadni ? (Igen !) Határozatképen kimondom, hogy a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. Ezzel az Országos Iparegyesületnek a pénz lebélyegzése tárgyában a Nemzetgyűléshez beadott kérvénye is elintézést nyert. Napirendi javaslatom során indítványt fogok tenni a törvényjavaslat harmadszori olvasása tárgyában. A napirend értelmében a honvédelmi minister urat illeti a szó. Soós Károly honvédelmi minister : T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselő ur interpellációjára óhajtanék válaszolni és erre kérem a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk !) Teljes mértékben magamévá teszem a t. képviselő urnák azt a nézetét, hogy a közszolgálatokat célzó előfogatok ügyét sürgősen rendezni kell. Hozzám ezen ügyeknek csakis katonai vonatkozásai tartoznak. Ebben a tekintetben azonban az a nézetem, hogy én egyedül ezeket a dolgokat elintézni nem tudom, hanem csakis az illető ministerekkel, a belügyminister és a pénzügyminister urakkal egyetértőleg, annyival is inkább, mert e fontos dolgot csakis törvényhozási utón lehet véglegesen rendezni, mivel az idevágó kérdések nagyon is beleütköznek az egyéni szabadság körébe. Azokat a részeket azonban, amelyek ebből rendeleti utón elintézhetők, azt hiszem, egy rendeletben a belügyminister úrral egyetértőleg már legközelebb el fogjuk intézni. Az egész kérdésnek törvényhozási utón való elintézésére a honvédelmi ministeriumban már régóta egy törvényjavaslat áll készen, ezt azonban még egyszer gyökeresen át kell gondolni és dolgozni. Az első indok erre az, hogy a haditapasztalatokat is fel kell használnunk ennél az alkalomnál. (Helyeslés.) A második sokkal fontosabb indok az, hogy valamennyi katonai vonatkozású törvényhozási ügyben Magyarország most egészen más helyzetben van, mint azelőtt. (Ugy van!) Ezelőtt a honvédelmi minister Bécsből kapta az elvi irányítást. Magyarország most önálló, most ilyen törvényeket is el tudunk intézni (Taps a jobboldalon.) ugy, ahogy mi akarjuk, ugy, ahogy a magyar nemzetnek, a magyar nemzet érzelmeinek, a magyar nemzet jogérzésének leginkább megfelel. Természetesen — és most mindjárt nem fognak annyira tapsolni — abban az irányban és olyan mértékben, amint azt a katonai érdekek megengedik. (Taps a jobboldalon.) Most legyen szabad felolvasnom azokat a rendszabályokat, amelyek eddig a katonai és csendőrségi előfogatok használására vonatkozólag érvényben vannak. Természetes, nem az egészet, csak a kivonatát s legelsősorban az ezen előfogatok használatáért járó illetékekre vonatkozó részt olvasom. Ma még, midőn a hadiszolgáltatási kötelezettség megszűnése kimondható nem volt, az 1917. évi LXVIII tcikk végrehajtási utasításának 10—13. szakaszaihoz tartozó első mellékleteként kiadott térítési táblázat b) pontjában felvett térítési tételek szerint egy kettős lófogatu jármű naponkinti használatáért 20—27 illetőleg 32—50 koronát kell fizetni, a kocsihoz tartozó személyeknek pedig a helyben szokásos napszám jár. Hogyha most sok rekrimináció támadt azért, mert egyes katonai alakulások a békében szokásos előfogati árakat fizették, vagyis lovanként és kilométerenként 7 fillért, ami nem felel meg a mai viszonynak, ez semmi esetre sem volt helyes dolog s annyira nem méltányos, hogy az a megállapított illetékekkel szemben egészen nevetséges Ezt én nem védem, sőt ellenkezőleg, ahol rájövök, orvoslást és megtorlást fogok alkalmazni. (Helyeslés.) A t. képviselő ur különben azt is emiitette, hogy az előfogatok állítása igazságtalanul történik, mert majdnem mindig egy és ugyanazon fuvarosokat terhelik az előfogatokkal. Nézetem szerint ez nem annyira a katonai, mint inkább a polgári hatóságok dolga, mert a katonaságnak, amikor előfogatot követel, az illető jegyzőhöz kell fordulnia, s a jegyző dolga azután a terhet igazságosan szétosztani. A belügyministerium által most kiadandó rendelet ebben a tekintetben is olyan rendelkezéseket fog tartalmazni, hogy mindenki meg lehet elégedve az ügy igazságos elintézésével. A t. képviselő ur súlyt látszott helyezni arra, hogy egyes katonai alakulások gyakran vesznek igénybe előfogatokat és a katonai célokra igénybevett fuvarokért még a közelmúltban is semmit, vagy csak 20 korona fuvarárat fizettek. Ez egészen helytelen eljárás. Ha a konkrét eseteket tudomásomra hozzák, akkor azokat minden esetben orvosolni fogom. Panaszolta továbbá, hogy a gazdaközönséget sokszor indokolatlan igénybevétellel terhelték és azt is, hogy katonai előfogatok magáncélú utakra is követeltettek. Kijelentem, hogy nekem is van tudomásom ilyen esetekről, amelyek leginkább akkor fordul-