Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 265 Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Már igazán nem tudom hogy ki, annyian beszéltek. Őrgróf Pallavicini György: Pedig ezt szeretném tudni. Símonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Bocsánatot kérek, de igazán nem tudom, olyan sokan beszéltek, hogy kinek volt autója. Azt azonban mondhatom, hogy absolute nem hozatott olyan határozat, amelyben képviselő urnák, vagy Szmrecsányi Györgynek neve szóba került volna. Mindössze arról volt szó, hogy bizonyos dolgokra nézve, amelyek még nem adattak át teljesen, intézkedés történjék s felkértük a pénzügyminister urat, hogy ő maga közölje az érdekelt urakkal, hogy milyen tekintetben kíván még valamely intézkedést. Tehát mindaz a vád, amely a ministertanács bármely tagját érte, e szerint tárgytalan, mert senki sem tárgyalta, hogy a t. képviselő ur vagy Szmrecsányi György ma állami autót használna és hogy ezt jogtalanul tenné. Arról igenis szó volt, hogy a kormánybiztosok kezében nem maradt-e még autó, amelyet mint kormánybiztosok kaptak és használtak, de a t. képviselő ur absolute semmi vonatkozásban nem volt ezzel az ügygyei. Kérem méltóztassék ezt tudomásul venni. Azt hiszem, hogy mindazt, amit Ígértem, megtettem. Végtelenül sajnálom azonban, t. Nemzetgyűlés, hogy a ministertanács tárgyalásairól kósza hirek kerülnek a sajtóba. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Hogy lehet az ? Hogyne lehetne!) Bocsánatot kérek, épen ez a »hogyne« a legnagyobb baj, mert méltóztatnak tudni, hogy a ministerek esküt tesznek, hogy ami a minister tanácsban történik, azt el nem árulják, a nyilvánossággal azt nem közlik. Épen azért nem tudom elképzelni, miként történhetett ez. (Zaj.) És nagyon kérem a sajtót is, hogy — bár lehetséges, hogy a sajtó érdekében áll bizonyos napi szenzáció közlése — tartózkodjék az ilyesmitől, higyjék el, nem szolgálják az ország érdekeit azzal, ha kósza hireket, amelyeket semmi esetre sem kaphatnak autentikus embertől, közzé tesznek. (Igaz ! TJqy van !) És miután eddig én azt tapasztaltam a sajtó részéről, hogy a legkomolyabban és bensőségesebben igyekszik támogatni a kibontakozást és a . . . (Felkiáltások a baloldalon és a középen: Csak a keresztény sajtó!) Bocsánatot kérek, én nem merem ezt igy állítani, mert kétségtelen dolog, hogy a nem keresztény sajtó egy részében is nagyon komoly, jóakaratú támogatását láttam a béke és a rend helyreállításának. (Zaj.) Mondom, ismételten arra kérem a sajtót, amely ennyire dokumentálja, hogy megérti a helyzet komolyságát, hogy ne akarjon ilyen efemer feltűnéssel és ilyen efemer eredményekkel lerontani azt, amit mi a legnagyobb munkával és szorgalommal igyekszünk felépíteni és ne törekedjék olyan dolgokat a nyilvánosság elé vinni, amelyek először meg sem történtek, másodszor NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — I. KÖTJ pedig a ministertanácsban történtek; ne akarják azt publikussá tenni, mert ha lehetséges volna az, hogy a publicitás elé kerülnének az ilyen dolgok, akkor ezzel a kormány ellen emelnek vádat és a kormányt hozzák olyan színbe, mint aki nincs kötelességtudása magaslatán. Ezeket óhajtottam elmondani. (Helyeslés.) Örgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! Elnök: Milyen címen kivan a képviselő ur szólni,? Örgr. Pallavicini György: Személyes kérdésben, illetőleg szavaim helyreigazítása címén. Elnök: Tessék. Örgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Köszönettel tudomásul veszem a ministerelnök ur felszólalását és rektifikálni akarnám azt a hibás beállítást, mintha én kétségbe vontam volna azt, hogy ő a szavát megtartja. Kezeim között van beszédem szövege. Én csak nem tudtam a tényt konstatálni. Elolvastam egy csomó lapot, de nem láttam a kommünikét sehol. A Pesti Napló nem volt kezemben, nem tudtam megkapni, lehet hogy az közölte. Méltóztassék most még megengedni, hogy röviden rátérjek arra, hogy ezzel azonban a dolog nincs elintézve, (Ugy van ! bal/elöl.) mert az igen t. ministerelnök ur nekem azt mondotta, hogy igenis szóba került az én nevem. Tehát okvetlenül egy minister beszélt erről egy újságíróval, mert különben nem juthatott volna ez a dolog nyilvánosságra. ( Ugy van ! bal felöl, zaj a jobboldalon.) És én arra vagyok kíváncsi, ki volt az a minister, aki ezt a Pesti Napló ujságirőjának elmondotta? Ez a punctum saliens. Mindenesetre egy olyan minister volt, aki nem való a kormányba. (Ugy van ! half elöl. Zaj a jobboldalon.) Ez tagadhatatlan tény és én ismét rá akarok mutatni arra a teljesen abszurd beállításra, hogy tudom is én milyen kérdésekkel akarják megtámadni azt a politikai magatartásomat, amit minden támogatás nélkül, a magam erejéből folytatok hetek óta a politikai tisztesség mellett és szélhámosság ellen. (Igaz! Ugy van! Helyeslés a baloldalon.) Ilyen eszközökkel nem lehet azt megakadályozni, hogy tovább is folytassam azt, mert pszichológiailag . . . Símonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Ezt rólam teszi fel? Örgr. Pallavicini György: Ki van zárva, igen tisztelt ministerelnök ur, mert hiszen nagyon jól méltóztatik emlékezni, hogy mi épen a pártok tömörülésének kérdésében egy nézeten voltunk és azt hiszem, vagyunk ma is. Símonyi-Semadam Sándor ministerelnök : Igen ! rr Igen ! Örgr. Pallavicini György: Már most pszichológiailag milyen abszurdum ez. Amint említettem, én itt jóformán támogatás nélkül állom ezt a harcot. Azokat, akik harcot állnak, ilyen eszközökkel nem lehet megtámadni. A paktáló és konjunktúra-lovagok azok, akiknek vaj van '. 34
