Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 259 alatt megtanulták, hogy ez rájuk nézve veszedelmes. A kispolgárságot tékát nem érinti ez a dolog, egyedül a nagytőkének van belőle haszna. Ugyancsak a pénzügyminister ur méltóztatott tegnap mondani, hogy nem tudhatjuk, mekkora lesz országunk területe, tehát pénzügyi programmot és pénzügyi javaslatokat előterjeszteni tulaj donképen nem is lehet. Megengedem, hogy a bevételi előirányzatokat nem lehet megcsinálni, ebből azonban önként következik, hogy akkor nem szabad az államnak sem a pénzügyi közigazgatás kezét az ilyen aránytalanul nagy kamatláb megállapítása folytán előálló kiadásokkal megkötnie. Ha módositó indítványomnak megfelelően ez a rész teljesen kimarad és helyébe az a szöveg állapit tátik meg, hogy a pénzügyminister határozza meg a kamatlábat, ugy ebből senkire nézve sem származik veszedelem. Mert ha a pénzügyi helyzet olyan, hogy a 4%-os kamatot az állam megbirja, akkor ám tessék 4%-ot fizetni, ha pedig olyan a pénzügyi helyzet, hogy a takarékpénztári kamatláb alacsonysága miatt és általában a pénzügyi helyzet figyelembevételével nem megfelelő az, hogy az állam 4%-ot fizessen, akkor határozza meg a kamatlábat 3—2, esetleg 1%-ban a pénzügyminister ur. A csehek is ezidőszerint 1%-os kamatot fizetnek a pénztári elismervény után. Szóval a pénzügyminister ur joga volna a kamatláb megállapítása. Ha a szakaszt változtatás nélkül fogadjuk el, akkor ezen a bajon csak novelláris utón és utólagosan segíthetünk, mig most egy-két szó igazítással mindent helyrehozhatunk. (Helyeslés balfelől.) Nincs kifogásom az ellen sem,hogy ha a pénzügyminister urnák megadatik ez a jog, akkor ő olyanokkal szemben, akiknek állami adója nem haladja meg a 100 vagy 200 koronát, vagy akiknek pénze nem több 10.000 koronánál, 4%-os kamatot állapithasson meg. Azonban, akinek állami adója meghaladja a 100 vagy 200 koronát, vagy a pénztári elismervény alapján való követelése a 10.000 koronát, annál a pénzügyminister állapitsa meg a kamatlábat. Gaal Gaszton t. képviselőtársam tegnapi közbeszólásában azt mondta, hogy nagyon is olcsó kamat ez az államra nézve. Megengedem, hogy a jelenlegi körülmények között olcsó és különösen olcsó, ha tekintetbe vesszük, hogy a hadikölcsönkötvények után 6%-os kamatlábat állapítottak meg. (Felkiáltások : De nem fizetik/) Igaz, hogy ezt nem fizetik, de viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a hadikölcsön nem kényszerkölcsön, a hadikölcsönnél a hazafiasságra és arra appelláltak, hogy mindenki, akinek van valamije, adja oda az államnak. De itt most kényszerkölcsönről van szó és nem lehet senkinek válogatni, hogy odaadja-e a pénzét, vagy nem. Már az, hogy kamatot kap egyáltalán, akármilyen csekély kamatot is a pénztári elismervény után, ez- maga jutalöm, mert a most könnyen keresett pénzzel az illető, akár kistőkés, akár nagytőkés, birtokot vásárolhat, beszámit ják a vagyonadóba és úgyis kedvezményt, nyújtottak neki, mert az államnak mostani rossz helyzetében nem veszti el pénzének egész értékét. Talán ugy is feltehetném a kérdést, hogy aki a kapitalistáknak kedvez, az megszavazza, hogy 4% kamatot adjunk, de aki a hazának érdekét és a kisembereknek érdekét szem előtt tartja, — mert utóvégre az az adó mégis csak a földbirtokosokra, földmivesekre és a kisemberekre fog előbbutóbb hárulni, — az nem szavazza meg ezt a szakaszt, ugy ahogy van. Az igen t. pénzügyminster ur előbb egy intéssel akarta elintézni azt, amit a kapitalizmusról mondtam. Méltóztassék megengedni, de furcsának tartom, hogy mikor arról van szó, hogy a pénzügyminister urnák kvázi egy aranyhidat épitsünk arra, hogy az állami kiadásokat mérsékelhesse, ő ehhez nem járul hozzá. Inditványozom tehát, hogy az 1. §. tizedik sorában ez a szó : »kamatozásának« teljesen töröltessék, az 1. §. második bekezdésében pedig a második sorban »módosíthatja« után ez iktattassék ide : »a pénztári állami elismervény ellenében visszatartott pénzösszeg utáni kamatlábat megállapíthat ja«. Ha ebben a törvényjavaslatban ez nincs benne, vagyis ha ebből a mondatból, hogy a ministerium a jelen törvényben jóváhagyott rendeletet kiegészítheti, módosíthatja, következnék az, hogy a bankkamatlábat is megállapíthatja 4%-tól eltérőleg, akkor teljesen felesleges volna az első bekezdésben ez a szó : »kamatozásának« ; tehát logikailag és jogászilag következik az, hogy a bankkamatlábat a pénzügyminister nem állapithatja meg, pedig a kamatlábnak mindenkor a pénzügyi helyzettel arányban kell állania. Ezért ajánlom inditványom elfogadását. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : A kisgazdaügyi minister ur kivan szólni. Szabó István (sókorópátkai) kisgazdaügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarok kedvezni a kapitalistáknak, még sem vagyok abban a helyzetben, hogy tisztelt barátom indítványát elfogadhatnám, illetve társaimnak elfogadásra ajánlhatnám. A pénzlebélyegzés előtt már jóval még a muzeumtéri verebek is azt csiripelték, hogy itt történik valami, lebélyegzik a pénzeket. Tehát a városi lakosság iparkodott és módot is talált arra, hogy vagy áruba helyezze a pénzét, vagy másképen kivonja a lebélyegzés alól, mig a magyar falu népe a ládafiában őrizte a pénzét, most sem tette sehová, hanem otthagyta. Már most, ha azt mondjuk, hogy nem kap 4%-os kamatot sem.. . (Felkiáltások a baloldalon : Megkapja !) Igen, a tízezer koronán aluliak, de ott vannak tízezer koronás tételek is hála Istennek, mert a nép nem tudta máshova tenni a pénzét, mint a ládafiába, hiába ment a piacra, ott árut nem kaphatott. Hogy most ezt a pénzt akarjuk elkobozni potyára, azt nem lehet ! Ajánlom az eredeti szöveg elfogadását. (Elénk tetszés jobb felöl.) 33*