Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken, / 235 szont a legkegyetlenebbnek minősiti azt az eljárást, ha valaki őt pénzétől meg akarja fosztani. Egyetlenegy esetben vol na emberileg indokolható, hogy ez a kényszerkölcsön, ez a pénzdevalváció bekövetkezzék, akkor t. i., ha az iparcikkek és az élelmiszerek ára épen olyan mértékben csökkenne, amilyen mértékben csökken a pénz relativ értéke ezen kényszerkölcsön következtében. (Helyeslés.) Erre azonban, sajnos, — bár ez logikusan következtethető — nem sok kilátásunk van. Nemcsak azért nem, — és itt ismét pszichológiai okokhoz fordulok — mert a termelő osztály a fogyasztóval akarja megfizettetni a maga veszteségét, hanem főleg azért, mert, sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a kényszerkölcsön utján bevonandó pénz a pénzügyileg egyedül helyes és indotoit célt szolgálja, hogy t. i. annak megsemmisitésével a pénzállományt kevesbitsük és igy a pénz vásárlóképességét emeljük, hanem arra fog szolgálni,hogy az államháztartás folyó kiadásait fedezze. így az a pénz, amelyet egyszer már a forgalomból kivontak, ismét visszakerül a forgalomba. Annak a körülménynek, hogy a bevont pénzt csak lassanként, mondjuk 10—12 hónap múlva bocsátjuk vissza ismét a forgalomba, az lesz a szükségszerű következménye, hogy a pénz értéke lassan csökken, illetve az áruk értéke lassanként emelkedik. Ez azonban csak addig fog tartani, inig a bevont pénz nem kerül ki ismét a forgalomba s nem áll be ujabb infláció. Ezen csak az segithet, ha okos pénzügyi politikával oda törekedünk, hogy a kényszerkölcsön utján bevont pénz valóban arra fog fordíttatni, amire forditani kell, t. L a kibocsátó bankkal szemben fennálló tartozásunk kieg3^enlitésére. Mindaddig, mig ez nem történik meg, a mai pénzügyi politika nem más mint kapkodás, mint a ma kielégitésének politikája ; pedig tudjuk, hogy rossz családapa az, aki csak arra törekszik, hogy a mai nap kenyerét keresse meg családja részére és nem gondol azzal, hogy családjának holnap is kell élnie. Ezért örömmel üdvözlöm Somogyi István t. képviselőtársam javaslatát, aki azt akarta volna, hogy a pénzügyi javaslatok egész komplexuma egyszerre kerüljön a Ház elé, hogy igy a közönség látta volna, hogy hiába akarja most pénzét kivonni a kényszerkölcsön alól, előbb-utóbb az állam ráteszi a kezét és el fogja venni feleslegeit, amelyeket olyan könnyen szerzett. De ha a pénzügyminister ur nem ad alkalmat és módot arra, hogy az pénzügyi javaslatok beterjesztésével a pénzügyi helyzetet máskép oldhassuk meg, akkor vizsgálnunk kell a mostani törvényjavaslatot, hogy a pénzügyi és államjogi szempontból megfelel-« az ország mai helyzetének. Jobb szerettem volna ugyan, ha a hadi nyereségek, a hadi milliók és a most lánckereskedéssel szerzett milliók elvonásával alapoztuk volna meg pénzügyi helyzetünket, (Helyeslés half elől.) jobb szerettem volna, ha az a destruktiv elem, a zsidóság, amely oly könnyen kereste pénzét, erélyesebb elbánásban részesülne. Ez a destruktiv elem megérdemelné, és teljesen igazságos eljárás volna, hogy az állam, ha kell, teljesen meg is koppassza, (Helyeslés a baloldalon.) A háborúból kivonta magát, a háború borzalmait igen kevés kivétellel — tisztelet a kivételnek — nem élte át, (ügy van ! balfelől.) a vörös-uralom megteremtésével az országot a végromlás szélére juttatta, (Ugy van! balfelől.) hadseregünk lezüllesztésével az ország határait védtelenné tette és igy kiszolgáltatta az országot az ellenség inváziójának. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Olyan hazaáruló viselkedést tanúsított tehát, hogy megérdemelné, hogy az állam ne ugy bánjon vele, mint a többi polgárral, hanem mint a hazaárulókkal szokott bánni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Sándor Pál : Maga sem hiszi, amit mond ! Dehogy his^i ! (Felkiáltások balfelől : Igaz ! őszintén beszél!) Fangler Béla: De én bizom abban, hogy mivel a jó Isten mindent lát és a bűnt nem hagyhatja büntetés nélkül; bizom abban, hogy az a korszak, amely az ősszel bekövetkezett és amely korszakban nemzeti s^inü zászlónkra odatettük a fehér keresztet, ezt a korszak meg fogja hozni gyümölcseit és ebben a korszakban, amelyet a nemzet a választásokkal olyan fényesen igazolt, ebben a koiszakbai meg fogjuk talál ú azt a harmóniát is, amelyben mi ezt a nemzetalapozó, nemzetmegépitő munkát •— amint azt Csukás József t. képviselőtársam mondó:

ta — teljesen egységesen fogjuk megcsinálhatni. (Helyeslés balfelől.) De vizsgáljuk a szóbanforgó törvényjavaslatot. E törvényjavaslat jóváhagyja a ministeri um 2700/1920. számú rendeletét, az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése tárgyában. (Halljuk! Halljuk!) Az első pillanatra Iá tjük, hogy a törvény javaslat két részre oszlik. Az egyik rész a pénz felülbélyegzésével és a felülbélyegzés körüli eljárással a másik rész pedig a bankoknál és takarékpénztáraknál lévő betéteknek sorsáról szól. Az első résszel nem kívánok bővebben foglalkozni, mert azt itt már eléggé kifejtették. Csak rá akarok mutatni arra, hogy a bélyegző nem elég éles és domborított s igy nagyon könnyen lehetséges az, ami már most is megtörténik, de főleg akkor fog bekövetkezni, ha néhány hónap múlva a bélyegzés el fog mosódni — hogy egészen primitív, silány bélyegzővel fogják utánozni és igy ki fogják vonni a mostani kényszerkölcsön alól a bankjegyeknek nagy részét azzal a szándékkal, hogy ők azokat későbo le fogják bélyegezni. Annál is inkább fennforog ez a lehetőség a jövőre nézve, mivel a büntető rendelkezések nem eléggé radikálisak. A Pénzügyi Bizottság javaslata ugyan már kissé segiteni óhajt ezen, azonban csakis akként volna ev a kérdés gyökeresen megoldható, ha elfogadnók Somogyi István t. képviselőtársam javaslatát, aki az ilyen pénzhamisitást hazaárulásnak minősítvén, reá mint büntetést a teljes vagyonelkobzást 30*