Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

232 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, háború alatt, ha a hadseregnek lóra volt szüksége, az ekéje mellől is elvitték a lovát, kocsiját, lószerszámát, az ilyen eladások alkalmával megjelent és beszerezte szükségleteit. Most ezeket a megvett dolgokat, ezeket az elhullás elől meggyógyított lovakat, ezeket az ellenség elfoglalása elől megmentett kocsikao és szerszámoka'.;, a katonaság újra elszedi es pedig térítés nélkül. Nem hiszem, hogy az igen tisztelt honvédelmi kormánynak az vofaa a célja, hogy ezáltal a irisexisztenciákat tönkre tegye, mert hiszen sok esetben az az egy ló az ő kenyérkeresetének egyetlen lehetősége. Ha ezt elveszik tőle, pláne térités nélkül, nem tad termelni sem magának, sem a köznek és szaporítana fogj a azoknak w

7- embereknek, azokaak a nincsteleneknek, a közellátásra szorulóknak számát, atik már úgyis nagyon sokan vannak ebben az országban. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ezek a tisztek, akik ezeket a lovakat behivják és elveszik jogos tulajdonosuktól, felsőbb parancsra hivatkoznak (Halljuk!) s ezeknek a károsult gazdáknak siránkozására azt jelentik ki, menjenek magasabb helyre és kérjék ennek orvoslását. Sok esetben cserébe adnak is nekik használatra elcsigázott, leromlott, nem használható lovakat, ugy hogy ezek rendesen csökönyösek ; mihelyt a gyeplő hozzájuk ér, a farkuk ugy jár, mint a dorozsmai szélmalom vitorlája, ha a szél fuj. (Derültség.) Bocsánatot kérek, de 80 százalékos rokkantnak ilyen lovat adni. amely mellett az élete minden pillanatban veszélyeztetve van, az nem eljárás. T. Nemzetgyűlés ! Nem lehet az a célj honvédelmi kormánynak, hogy tönkre tegye a falusi kis exisztenciákat, mert hiszen amint most van szükség hadseregre, a jövőben is lesz hadseregre szükség és ezek a kicsi családok nevelik azokat a megbízható, katonáknak való, embereket. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) De vannak még más esetek is. Arái a, hogy ezeket a lovadat megvették, sikerült talpraáIlitani őket,, a kancákat befedeztették, egy része vemhes, egy részének csikó van alatta. Ezeknek egy részét is bekéri a katonai parancsnokság, mivel azonban nem használhatják katonai célokra, egyszerűéi rábecsülnek arra a gazdára 3, 4, 10 ezer koronát és akkor visszaadják a gazdának, de ugy, hogy az nem tudja, nem fogják-e még egyszer rábecsülni. Tudok esetet, amikor egy kisgazda végigharcolva a háborút, az olasz frontoa össze- /isszaszáguldó lovak közül valami 60 darabot összefogott, rendbe szedve haza hozta Magyarországra, itt azután egyet megvett közülök, be is fedeztette tavasszal, most a csikójával együtt bevették a komáromi katonai parancsnoksághoz, de már nem használhatták, ami at előbb is emiitettem, katonai célokra, amire megbecsülték 10.000 koronára és csak ugy adták vissza, ha az illető ennek az összegnek megfizetésére kötelezettséget vállal. Az ilyen esetek, igen t. Nemzetgyűlés, nem épen alkalmasak arra, hogy a falun levő kisembert a többtermelésre ösztönözzék. évi március hó 24-én, szerdán. Ezek előrebocsátása u^n bátor vagyok felolvasni a honvédelmi minister úrhoz intézett köve kező interpellációmat (olvassa) : »Interpelláció a honvédelmi minister úrhoz. Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a ha.boruoan elhasznált beteg, rühkóros, szabályszerű árverésen megvásárolt lovakat a jogos tulajdonosoktól, kik azóta gondos ápolás és nagy áldozatok árán nemcsak hogy megmentették a biztos elhullástól, de fel is-javították, használhatóvá tették, a katonai közegek felsőbb parancsra való Hivatkozással az illetőktől ellették ? Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy az általános leszereléskor eg} es katonai közegekáltál eladott lovak, kocsik és egyéb katonai cikkek, melyek nagy része a cseh megszállás, illetőleg elfoglalás elől adacocfc el, szintén katonai közegek által nyilvántartásba vétettek és bevonni szándé#

koztatnak, még pedig térités nélkül % Ha van róla tudomása, szándékozik-e ezt a magántulajdon elvébe súlyosan ütköző eljárást megszüntetni és a már elvett lovakat és egyéb tárgyakat jogos tulajdonosuknak visszaadatni? (Élénk Jiélyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a honvédelmi minister urnák. A honvédelmi minister ui kivan szólni. (Halljuk! Halljuk!) Soó

s Károly honvédelmi minister : A t képviselő ur interpellációjára a következőket válaszolom (Halljuk! .Halljuk!) Nekem tudomásom van arról, hogy lovak kártérítés nélkül lettek eh-éve, de tudomásom van másrészt arról is, hogy ezek a lovak törvényellenes módon jutottak az illető tulajdonosok kezébe. Mindenei tudja, hogy amikor a Mackensenhadsereg itten leszerelt, 25.000, vagy talán még annál is több lóra kellett a magyar államnak rátennie a kezét azért, mert az entente-tal szemben erre kötelezve volt, minthogy ezek a lovak és az egész hadianyag az entente tulajdonát képezték. Ha az akkori kormány nem tette volna rá a kezét, —illetve az illetők nem tették volna rá a kezüket — és az elkallódott volna, akkor a magyar államnak valahonnan máshonnan kellett volna egy azzal equivalens anyagot előteremtenie és az ententenak átadni. Épen azért egy rendelet jelent meg, amely nagyon súlyos büntetések terhe alatt meghagyta, hogy ezeket a lovakat senkinek nem szabad megvásárolnia. Nekem tudomásom van azonkivül arról, — és ha szabad mondanom, nagyon keserű személyes tapasztalásom is — hogy amikor a hadsereg a határokon a destruktiv elemek agitaciójának hatása alatt összeomlói:', akkor onnan a harctérről a legnagyobb rendetlenségben hazaözönlött minden. Sok, nagyon sok ló is jött ide akkor lóápolók vezetése alatt, akik az erkölcsök akkori züllöttsége következtében a lovakat eladtak 2, 5, 20, 50 koronáért. (Zaj.) Ha azután most, amikor a magyar nemzeti hadsereg újra való felszereléséről ilyen borzasztó nehézségek között van szó, ezeket a lovakat elveszik, erről azc hiszem senki sem mond-